Aspergeres gyermek nevelésének vidámságai és nehézségei (beszélgetés)

Értem. Ez egyébként azért nem annyira aspi dolog, csomóan inkább nem mutatják a szomorúságukat..

Asszem Ferinek is simán hiányzik az apja, meg kicsit fél, nehogy becsajozzon odakint.. De mi ezekről tök nyíltan igyekszünk beszélgetni.

Hát azt, hogy kicsit hüle mindenki látta, de mindenki csak egy szokásos hüle kamasznak hitte. Hát jó lett volna, ha a sok fikázáson túl a lényeget is érintette volna a kritikáiban. Mert anyámék is csak tiltottak tőle..

Ma meg imádják.. Sokszor még velem szemben is kiállnak mellette.

De ha visszagondolok úgy mindenre, tipikus tünetei voltak.

A változás viseli meg? Vagy hiányzik neki az apukája?

Mi is voltunk már apa nélkül, volt, hogy külön utaztunk haza nyárra. Érdekes volt, akkor még nem volt Áron hivatalosan aspi.....úgy hagytam az apját a reptéren, mintha egy darab cipő maradt volna ott. Aztán évekkel később a vizsgálaton, amikor azt kérdezték tőle, hogy mi okozott neki rossz érzést, tud-e olyat mondani, amikor szomorú volt, ezt a pillanatot hozta fel. Hogy ő ott, akkor szomorú volt. Pedig akkor, mintha mi sem történt volna.

Nem voltunk, külföldön élünk meg 2018 júniusáig. Itt járnak a gyerekek suliba, jelenleg az én legnagyobb stresszemet is ez okozza,mert 2 hónap múlva otthon mindkét fiúnak vizsgáznia kell, hogy aztán a magyar suliba be tudjanak gond nélkül csatlakozni. A kicsinél könnyebb, mert itt már másodikos, matekból előrébb vannak. Írni, olvasni meg már tud magyarul is. De Áron negyedikes itt is meg ott is. Itt viszont sehol nem tartanak az alapos magyarországi matekhoz képest. Meg a magyar is nehezebb már, mivel nem használja az írást, nyelvtant minden nap.

Szegényeket nyüstölöm, mert muszáj, de egyik nap így megy, másik nap meg mintha először tanulnánk az adott dologról. Áron matekból időnként olyan módokat talál ki, amiket én követni sem bírok. Máskor meg alap dolgokat nem lát át.

Van még egy nagylány is, ő a legidősebb, ő többé-kevésbé normális. Egyébként tökéletesen gondoltad. A "legidősebbet" a legidősebb fiúra értettem.

Elment már apuka, hát az aspi viseli a legkevésbé jól, úgy tűnik.

Mikor utazik el? Akkor az több is lesz, mint egy hónap nélküle?

4 gyerek? A legidősebb az aspi, aztán van a legkisebb. Közöttük a kisfiú, akit szeretnél vizsgáltatni. ....ki a negyedik? Vagy félreértettem?

Kíváncsi vagyok, apuka távollétét hogy fogja viselni.

Ilyenkor még tudálékosabb, hiszen ő a rangidős férfi a családban...

Szeretne az lenni. Sokat balhézik, ha én nem engedek valamit. Öltözik, megfürdik, a haját is megmossa. Jön magától segíteni, sokat rámol a testvérei után. A suliban minden évben többet várnak el tőlük a leckefelírás, ceruzahegyezés, stb.. területén. Nem tudom, szerintem a mai gyerekek eleve nem önállóak, nem annyira tudom megítélni, mi a mérce.

Részben meg túl önálló is akarna lenni, menne bandázni a fiúkkal... Mert ő már nagy.. Ja.

Az idióta apja meg tegnapelőtt motorral hozta haza a város másik végéről.. Én meg kikeltem magamból. Hát ilyenek ezek, apja is, fia is, ha bekattan az agyuk, nem látnak sem előzményt, se következményt. Néha tényleg ott tartok, hogy feljelentem az apját, egyszer már szóltam is a védőnőnek, amikor magára hagyta a 4 gyereket, mert elém jött a munkahelyemre..

Nálunk is van érintett unokatesó. Az ő szülei is matekolimpia résztvevők...

Nálunk ez inkább a családra jellemző, hogy nem értik, hogy nem direkt csinálja. Ezzel együtt néha én is balhézok vele olyanért, mert én bár tudom, de... Főleg olyan dolognál nehéz, amit egyébként jól szokott csinálni. Igenám, de amikor telítve van, akkor meg képtelen.

Pont most volt egy jó kis balhé hétvégén az egyik osztálytársa születésnapi buliján. Rászóltam, hogy nem menjen ki az erkélyre (6. emeleten) Ezen 2 órán át nem tudta magát túltenni - hogy én miért nem engedek meg neki semmit - és utána már az ajándékot is hozzávágta a társához... Hát szépen eljöttünk... Utána meg a lelkiismeret furdalta, egész hétvégén szörnyű volt.

A kisebbnél nem tudom, lehet, hogy egy éltkori sajátosság és némi atipusos autizmus van. Remélem nem valami súlyosabb dolog. Nem hiszem, hogy ő diagnózist kapna, csak esetleg mi tudjuk. Most apuka elutazik külföldre, májusra, ha hazajön, és már nem dolgozik, akkorra tudunk befeküdni. Amúgy is április végére van a kerületi rendelőbe az időpontunk.

Az aspim amilyen érdeklődő volt kicsinek, most ő is tojik a dolgokra, csak ő valahogy nagyon lelkiismeretes és maximalista alapból, tehát ha hisztizve, meg morogva is, azért csinálja a dolgokat. Hiába, jön a kamasz kor.

Mikor mentek a kórházba? Mire gyanakszol?

Nálunk apuka rendben van, azt leszamitva, hogy sokszor nem nagyon érti meg, hogy adott helyzetben, ha Áron valami hülyeséget mond vagy csinál, azt nem direkt teszi.

Fura, hogy a családban, a felmenőket nézve, ameddig mi látjuk, sehol semmi. Viszont egyik nővérem fia is egy kicsit furi. Nem olyan szinten, mint az én Áronom, de vannak,főleg voltak autisztikus jegyei.

Az tök jó, hogy ilyen jól tanul. Nálunk az van, hogy ami nem ragadja meg, azt alig lehet "beleverni". Ami még érdekli, abban szuper. A matekot is tudja, de lesz.ja. Kiszamolja, megoldja, de, hogy jó- e, az egyáltalán nem érdekli. Pedig csak oda kellene figyelnie.

Jobbat én sem tudok... Mivel okos, egyszer csak rájön, hogy neki is ez a jobb. Csak aztán meg ne forduljon át, mint apukánál, aki inkább nem mond semmit, aztán vagy robban utána, vagy bedurcázik, vagy azért veszekszik velem, mert mindig én beszélek..

Nálatok is érintett apuka is kicsit?

Igen, Áron is jobban tenné, ha inkább csendben maradna néha. De mivel n tudja, hogy rosszat mond, simán ki is mondja.

Hogyan tanítod neki?

Én próbálom mondani neki, hogy gondolja végig, neki vajon, hogy esne, ha neki mondanák. .....de ez nem jön be, mert vegulis csak az igazat mondja.

Na, meg a káromkodás! Az sajnos nagyon megy.

Hogyan próbálsz neki segíteni?

Nálunk az válik be,

hogy amikor van rá mód, akkor kicsit töltődik belőlem úgy, hogy kettesben csinálunk dolgokat. Ezt elég nehezen lehet összehozni, de szüksége van arra, hogy néha ő legyen az egyetlen, és osztatlan figyelmet kapjon. Ez sem működött azonnal, de aztán meg olyan hálás lett érte és magabiztosabbá is vált idővel. 7 éves, és sosem érzi elég jónak magát :(

Én ebbe már belekeveredtem, kitől mit..

Mindenkitől a normál viselkedést várjuk el, legfeljebb nem sikerül. És igen, Feri (ő az aspi) is ezt tekinti etalonnak, és próbál alkalmazkodni.

Most még azt próbálom neki tanítgatni, hogyha nem tud okosat mondani, vagy olyat, ami érdeklődésre tart számot (ezt észre kéne venni), akkor ne szólaljon meg, és akkor nem nézik hülyének... De ez nagyon nehéz, mert ő a be nem áll a szája típus, és néha már én is üvöltök vele, hogy fogja be, mert megőrülök...

Nálunk a normál suli szóban sem jött volna, még most sem jön. Még itt a Laborcban is az első hónapokat jórészt az asztal alatt töltötte. Vagy éppen ő "bántana" gyerekeket. Egyébként meg nagyon jó tanuló, általában a legjobb 10-ben benne van a suliban az évzárón.

Nagyon keveseknél megoldás a normál suli, inkább lányoknál tudom elképzelni, és ott is nagyon ki kell fogni a pedagógust. Egy barátnőmnek pont sikerült, de egyébként másnál teljesen jókat még nem hallottam a személyes ismeretségben.

Az is érdekes, hogy vannak tényleg jó képességű, "csak" magatartásproblémás gyerekek az aspik között, de azért jópárnak egyéb gondja is van, és a tanulás is nehezebben megy. Nekem jó látni, hogy azért van olyan helye, ahol velük sem adják fel...

Nálunk fordítva is van sajnos.

A szuper nővér már születésétől osztotta az öccsét (ő az aspi), és ez szerintem az aspiságtól függetlenül végigszaladt mindig lefelé. Csakhogy aztán az alján meg visszapattant, mert a lekisebbem pedig egy igazi kocsmatöltelék laza gyerek, akinek egyetlen életcélja, hogy kamionos lehessen. Így végül a sorban eggyel előtte lévőnél landolt fentről is lentről is a feszültség, gondolom ezért van ő a leginkább kibukva.

Sajnos ez nálunk is probléma. A tesó igazi kis eleven, focizós, könnyen barátkozós kisfiú, és majdnem napi szinten sír, mert Áron nem játszik vele. Egyáltalán nem tud tekintettel lenni az öccsére és kb az sem zavarja, ha szegénykém ez miatt valódi krokodil könnyekkel sír.

Sajnos sokszor elhangzott már nálunk is,ami a szakirodalmakban meg van írva, hogy "nem Áront szeretném testvéremnek!"

A szívem szakad meg, de egyszerűen Aronnal a nem az nem és kész.

Máskor meg jól elvannak, de akkor is a játék közepén Áron gondol egyet és hopp, megunta.

Normál iskolába jár a fiam, a furcsaságait jól kezelik, illetve szerencsére ott egy áldott jó gyermek benyomását kelti. Viszont amint felszabadul, mondjuk suli után és számára a megszokott, biztonságot jelentő kornyezetbe,személyek közé kerül.....rá sem lehet ismerni.

A Delej utcában jártunk vizsgálaton, ott diagnosztizálták.

Az enyém is 10.

Igazából ő olyan szépen fejlődik, nálunk most az öcsivel van gond, iszonyatos dührohamai vannak, de ő nem autista. Bár most gondolkozunk, hogy felvisszük azért Prekop Csillához, hogy ránézzen...

De jó kérdés, hogy az öcsik kiborulásaiban mennyiben van benne az aspi bátyó furcsasága, nyerssége, "leszóló" stílusa.

Tehát nálunk a testvérekkel való viszonyban van a legnagyobb nehézség.

Meg a normál gyerekekkel való barátkozásban, bár abban már nagy az ügyesedés...