Altatás külön szobában (beszélgetés)

Az a helyzet, hogy szerintem nem lehet írott szabály arra, hogy egy gyerek mikor fárad el. Nincsenek ugyanolyan napok, és még a hasonló napokon sem ugyanolyan az időjárás, és az étel, amit esznek, és a hangulatuk, stb. Ezért szerintem nem lehet elvárni, hogy mikor aludjanak el.

Lehet segíteni bőséges napi programmal, és esti nyugalommal, de a gyerekek is nagyon különbözőek! Nekünk pl. a 9 éves szupernyugodt lányunk születése óta éjfélnél előbb nem hajlandó elalvásról beszélni, de napközben imád pihizni, az 1 éves energiabomba kisfiunk viszont van, hogy délután 6-kor!!! beájul, és olyankor persze reggel 5-kor ébreszt.. Mi próbáltuk ugyanúgy nevelni őket, de ők mások :) ez van :)

de eredetileg a "külön szoba" témához szerettem volna hozzászólni..

2 gyerkőcöm van, egy 9 éves kislány és egy 1 éves kisfiú, mindkettővel együtt aludtam/alszom, amíg szopnak. Így egyáltalán nincsenek éjszakai sírások, mert ha érzem a kicsin, hogy mocorog, csak cici, és alszunk tovább anélül, hogy igazából felébredt volna :)

Spanyolországban élünk, itt pont mostanában volt vita erről a tv-ben :) de a vita csak arról szólt, hogy ott a szülői ágyban aludjon-e mellettünk a kicsi, vagy legyen külön ágya mellettünk. A külön szoba szinte fel sem merült, és őszintén szólva, nem is értem, hogy kinek jó az. A kicsi helyében én elviselhetetlenül ijesztőnek találnám, ha anyu, akinek eddig a hasában voltam, minden zajt, mozgást, érzelmet vele együtt éltem át, most elzár engem másik ajtó mögé, egyedül a sötétbe...

És engem is megnyugtat, ha látom éjszaka, hogy a manó izzad-e, vagy kitakarózott, vagy arccal belenyomódott valamibe, vagy rosszat álmodik, mert tudom, hogy egy mozdulattal tudok rajta segíteni.

"Nekem is mindig mondták,hogy nem jó,hogy annyira anyásak a Gyerekeim." Szerintem is szemétség ha ilyeneket vágnak egy anya fejéhez! Az anyjuk vagyok, és természetesen örülök, hogy ragaszkodunk egymáshoz!!

A nagyobb gyerkőcömet 3 és fél évig szoptattam, úgyhogy egész sokáig egy ágyban is aludtunk, és így is tudtunk apuval minden nap szexelni :) (természetesen másik helységben) Ez a lányzó most 9 éves, totál önálló, mindig is az volt, és az osztály 2 legjobb tanulója közül az egyik :) mert természetesen a jogok mellett kötelességek is vannak.

És igen, a mai napig őrültül imádjuk egymást!!! :D de mostmár szeret néha barátnőinél aludni, stb. szóval szerintem nincs olyan, hogy "túlságosan anyás" egy gyerek :) ez nem elkényeztetés.

Te is merőben változtattál, neki az a dolga, hogy feszegesse a határokat. A válás is nagy változás. Kipróbálja, most kinél mit lehet. Te azért tarts ki! Mindig próbálj meg belegondolni, miért csinálja, mit gondol a kicsid.

Egyébként az én 2.5 évesem sem igen alszik 21.30.-22.00-nél előbb el.

Igen, mi vártunk. Volt olyan, hogy mi már eldőltünk a szőnyegen, kisfiam meg vígan mászkált rajtunk. Aztán egyszercsak elfáradt és vihettük aludni. Volt, hogy 10 óra volt.

Szerencsére mostanában fél9-9 között elalszik.

Amúgy, én mindig állok az ágya mellett és úgy simizem, dudolok Neki. Ha leülök, akkor kb egyszintben vagyok Vele és kezdődik a játék, vigyorgás, cumidobálgatás anyának.

persze tudom, h ennél több idő kell ahhoz, h vmi változzon, de egyszerűen nem értem, h mi történik a kis lelkével 1 nap alatt, h ekkora változás legyen a viselkedésében. a családom szerint tudat alatt engem büntet, h nem vagyunk együtt az apjával..

van itt vki, aki hasonlóan egyedül neveli a gyerekét? az az igazság, h nagyon rossz ezt a magyarázatot kapni minden problémára, h "ez azért van, mert váltok". hozzáteszem , normális viszonyban vagyunk, nem úgy, mint amikor együtt voltunk, bár az is igaz, h amikor az apjával van, én nem vagyok ott, nem tudhatom, milyen esetleg véletlenül elejtett mondatai vannak..

ez olyan egyszerűnek hangzik: "beraktam az ágyába, ha fáradt volt, és aludt."

ez szerintem azért nem olyan egyszerű. Nálunk az esti próbálkozásokon nem segít. várjak este 10ig, mire elfárad?

a legutóbbi sztorim 2 napos: a fórumra adott válaszok után módszert váltottam, simiztem, nyugtattam, nem hagytam ott. így jutottunk el oda, h ugyan n10-f10 volt, mire elaludt, de legalább nem volt sírás, nyűgösség. ez 2 napig ment szépen, aztán tegnapelőtt a következőt csinálta: mese, simi, puszik után próbáltam leülni a fotelba, mondtam, h alvás van, maradjon az ágyában (ez már azért eddig szokott sikerülni). és most, mintha megbolondult volna, kapálózott, ha simogattam, kimászott az ágyból, lefeküdt a földre, és közben nevetett rám és figyelte a hatást. kb 1 órán keresztül türelmesen visszatettem, v legalábbis próbáltam, mert abban a percben kimászott mellettem. aztán már kezdtem elveszteni a türelmemet. mondtam, h holnap nem lesz mese, nem nagyon érdekelte. este f11ig ment ez így, mire elaludt. ja és vigyorogva rúgta fel az ágya mellett álló széket többször egymás után, és nézte, mit csinálok.. persze erélyesen közöltem, h ezt nem lehet, majd kivittem a széket, amire újabb üvöltés volt a válasz. azt csináltam, h kivittem a másik szobába és ott hagytam, hátah ez hat. nem hatott, bár néhányszor megcsináltam vele. mindenesetre nem vagyok rá büszke, h ezt csináltam, de este f11re már nagyon morcos voltam. és nem az volt a baj, h feküdt és nem aludt, de legalább próbálkozott, hanem h röhögve nézte a hatást, h mire hogy reagálok, és szó szerit provokált..

Annyira egyetértek veled!!!!

Mi is ezt csináljuk!

Érezze a bizalmat, de tudja a határokat! Persze mindenkinél máshol vannak.

Azt szeretném, ha kiegyensúlyozott, jólnevelt, tisztelettudó, érzelmes lény lenne, és úgy néz ki ez sikerül is, mert mindenki azt mondja, ilyen a kisfiam. Egy tündér! Nem mondom, hogy nem hisztizik, de ki nem 2-3 évesen? Kedves mindenkivel, aki megérdemli, köszön, beszléget, szeret, becézi a szeretteit, simogat, vígasztal, és fontos neki, hogy nyugalom és béke legyen körülötte. Ezt mondja is.

Szóval látszik rajta, hogy tudja, mindig számíthat ránk, de nem ő a főnök.

4 hetes kora óta alszik a saját ágyában, és 4 hónapos volt, mikor különszobába került. Azt hittem, hogy katasztrófa lesz az éjszaka, de nem.

Ma már este ha álmos, besétál a szobájába, odaáll az ágya mellé és megvárja, hogy Apa vagy én utánamenjek és betegyük a kiságyba. Kis simi és alszik is.

Mindezt 1 évesen és pár naposan.

Voltak kemény altatásos gondjaink. 2 hónapos koráig volt, hogy 50 km-t kocsikáztunk. Aztán a 6-8 hónapos kora között a babahordozójában ringattuk. A kezem leszakadt. Elegem lett, eladtam a hordozót és betettem az ágyába aludni, ha már fáradt volt. És elaludt.

Nem vagyok híve annak, hogy sírni hagyjam.

köszönöm!

sokat segítenek az ilyen történetek, talán nem reménytelen ez az altatás.. csak én mindenhonnan azt hallom, h nem szabad altatni, ki kell menni és otthagyni, aztán aludjon.. nekem ez nem ment..

semmi baj, biztos félreértettem a szándékodat:-))

amúgy címeket is írhatnál, akár priviben, szívesen olvasnék más véleményeket is.

semmiképp nem akarnám elrontani a viszonyunkat a kislányommal, de a mostani helyzet sem jó..

Nalunk az alvas orok problema... 3 honapos koraban megtanult egyedul elaludni a kislanyom. Ekkor szokott ra a cumira es onnatol kezdve nem kellett ringtanom. Addig minden elalvas ugy zajlott, hogy olbe vettem es ringattam, enekeltem neki! Imadtam ezt! Aztan ennek vege szakadt a cumival. Ejjel a mai napig felsir meg es szol, hogy jojjek. Termesztesen megyek hozza, amint meglat vissza is alszik. Van, amikor ketszer is mennem kell hozza. Nehez es faraszto, de sosem hagynam sirni. Masfel eves koraban szereltuk le a racsot, mert ugy gondoltuk, hogy zavarja. Igazunk lett. Utana 2 hetig ataludta az ejszakakat. Ekkor koltoztek a fejunk fele a hazba. Ejjelente zorogtek, furtak-faragtak. Felebredt a lanyom sokszor. Sajnos ez a mai napig megmaradt. Vege volt a jo vilagnak ezzel... Most lassan 2 es fel eves es ejjel meg egyszer-ketszer szolit es en keszseggel megyek hozza. Sosem hagytam sirni. Az a meglatasom, hogy igy tudja, mindig bizhat bennem, nem hagyom cserben. A baratnom mindket gyereket sirni hagyta. Hamar ataludtak az ejjeleket. Irogyeltem is erte. Aztan most mar latom a kulonbsegeket. Az en kislanyom eletvidam, boldog, mosolygos, kiegyensulyozott gyermek. Az O ket gyermeke mindig sir, hisztizik es verekszenek allandoan. Stb.

Az elalvas nalunk ugy zajlik, hogy tejecske, mese, villanyt lekapcsoljuk es odaulok az agya melle a foldre, O elalszik max. 15-20 perc alatt. Sosem hisztizik, hogy nem akar aludni, vagy ilyesmi. Pedig nem az alvas az erossege.

Bocsanat, hosszu lettem!

Sok sikert!

Igen,pontosan!Ülök mellette,és csítitgatom,simogatom,ha nagyon sír kiveszem,ringatom,visszateszem,teáztatom,cumit dugdosok...mostmár megszokta,hogy aludni kell,van hogy nyűglődik picit,de ritkán sír.Első 8 hétben 3-4 órán át csináltam ezt,de volt,hogy hajnali 3-ig.Próbáltam ám én is a sírni hagyást,1-2 alkalommal,nem jött be,és lelkiismeretfurdalásom is lett,szóval soha többet.

És megtanult egyedül elaludni!

Jól van! Kinek mit bír el a lelke, azt kövesse! Én léptem a babómhoz!

Wvercsike egyetértek veled!

Én ezt tanultam, lehet hogy ezért utasítom el ennyire.

Miért, ha anyu rosszul érzi magát, megkéri a gyereket, hogy ne kiabáljon, különben mittudomén mi lesz, az nem a magunk kényelmét szolgálja?

Egy anya, aki egyedül neveli a gyerekét, nincs olyan hogy saját kényelme. :)

Más a rossz viselkedésért kilátásba helyezni v.mi szankciót, mint a saját kényelmünkért!

Én sem mindent csinálok úgy, ahogy azt az okosok mondják, de sokat tanulhat az ember tőlük!

Elárulom, van hogy én is fenyegetem a másfél éves fiamat! "Ha nem a papírra rajzolsz, elveszem az összes ceruzádat, ha folyton hozzávágod a kutyához a játékot, akkor elveszem, és unatkozhatsz." A fenyegetés nem rossz dolog, nap mint nap mi is kimondatlan formában találkozunk vele. Ha lopunk, rács mögé kerülünk, ha áthajtunk a piroson, 100.000 Ft.

Ki erre, ki arra a módszerre esküszik. Anyósom, a balga, közölte hogy hagyjam sírni Viktort, erősödik a tüdeje. Mondtam, nem hagyom, és majd a friss levegőn megedződik ha baj lenne a tüdejével. Barátnőm hagyta sírni a gyerekét, nem sérült semmiben. Mindkettőnknek, nyugodt, kiegyensúlyozott gyerekünk van.

Én nem voltam hajlandó egy szakirodalmat se elolvasni azzal kapcsolatban hogyan legyünk jó szülők, hogy altassuk vagy etessük a gyerekünket, és nem azért mert tökéletes vagyok, hanem azért, mert úgy szerettem volna csinálni, és úgy is csinálom ahogy ÉN jónak tartom nem pedig ahogy Ranschburg gondolja vagy a Suttogó szerzője.

Ki így, ki úgy akar jó szülővé válni, mindent megadni a gyerekének.