Álláskeresés diploma nélkül - siker 3 hét alatt!

A történethez hozzá tartozik, hogy mindez Budapesten történt. De szerintem itt sincs másképp, mint egy megyeszékhelyen, vagy egy nagyvárosban. Sőt! Mivel itt többen élünk (+ agglomeráció) a merítési háló is nagyobb, tehát nagyobb a konkurencia, egy állásra többen jelentkeznek. Gimnáziumi érettségi a legmagasabb iskolai végzettségem (nem fejeztem be a fősulit), nincs nyelvvizsgám, nincs szakmám, csak kb. 10-12 éves telefonos ill. ügyfélszolgálati tapasztalatom és alázatom.

A kálváriám talán ott kezdődik, hogy 2011 januárjában a nagyon biztos, nagyon jó munkahelyemről 8 év után (Bank) leépítettek többedmagunkkal együtt. A munkámat imádtam, a fizetésem nagyon jó volt (br. 300.000,- nettó: 180-190.000,- + cafetéria + negyedéves bónusz), mindenki csodálkozva kérdezi, hogy miért jöttem el? Nos, a szomorú igazság, hogy elküldtek. Onnan kezdve, igazából egy darabig tartott a végkielégítés. Itt követtem el az első számú hibát. Azonnal kellett volna keresnem hasonló munkakörben, másik bankban munkát. Aztán jöttek a hitegetések, ismerősök, innen-onnan, várakozó álláspont, közben, hogy csináljunk is valamit, és a biztosítási közvetítői vizsgám, amit még a bankban meg kellett csinálni, adott volt, elkezdtem biztosítózni. 2. sz. hiba. Akinek nincs félretett 2-3 millió Forintja, biztos háttere (kvázi a párja megteremti a család megélhetését), hatalmas nagy kapcsolati rendszere, ne kezdje el. A munka jó volt, szerettem, viszont nagyon nehéz. Nem szeretnék lebeszélni róla senkit, mert a biztosítás jó és fontos dolog az életünkben, tényleg sokan vannak, akik ebből élnek, sőt, nagyon jól élnek. De azért kell egy fél-2 év, amíg bedolgozod magad. Hát nekem ennyi nem volt. Aztán jött még egy ismerősi ígéret munkára... Nem lett belőle semmi, csak ment a csúsztatás, hitegetés (a mai napig nem tudom, hogy miért nem jött össze) - 3. sz. hiba. Amíg nincs a szerződés a kezedben, ne higgy senkinek! Mit lehet tenni? Gyorsan másik biztosító újra elhúzta előttem a mézesmadzagot. Újra félév egyszer hopp - másszor kopp... És elegem lett. 2012. augusztusában úgy döntöttem, hogy befejeztem. Alkalmazotti munka, fix fizetés, bejelentett jogviszony, kész-passz.

3 hét alatt megvolt az állás nyáron is. Majd most, április elején újból munka nélkül maradtam.

Az első két-három nap örülsz a szabadságnak, de jó, nem kell felkelni, nem kell bemenni, de jóóóó, majd most mindent elintézel. Nagytakarítás, ablakpucolás, garázsrámolás, ültetés, udvar rendberakása, foglalkozni a gyerekkel (nekem: kutyával), halasztott orvosi vizsgálatok, na, most leszedetem azt a szemölcsöt na, perszeeee... Aztán jön az önmarcangolás, a kétségbeesés pár napja, jajjistenemnincsállásommostmilesz, és még a sebészet közelébe se mentem, hogy leszedjék a halántékomról a szemölcsöt.

Aztán jön a beismerés, hogy egy fia önéletrajzot sem küldtem el már legalább 4-5 napja, hogyan is lesz ebből állás. Nosza, hajrá, álljunk neki, hiszen ez most a munkám, ha kell, akkor napi 8 órában. Felfrissítettem az önéletrajzomat (kicseréltem rajta a képet, beírtam a legutolsó munkahelyemet). És az összes szóbajöhető illetve nekem tetsző állásra elküldtem az önéletrajzomat. Nem csak az álommelókra, hanem oda is, ahol megfelelelk a kiírásnak, de vélhetően kevesebb pénzt fizetnek. Két állásportáltól már nyár óta naponta kapom a hírleveleket a pozíciókról, amiket vagy megnéztem, vagy nem, de nem iratkoztam le róluk. Tehát, ha nem vagy feliratkozva ilyen állásportálokra, tessék rászánni az időt! 2-3 elég. És állítsd be a hírlevelet az érdeklődési körödnek megfelelően, heti vagy napi értesítésre. (Véleményem szerint, akinek nagyon fontos, napira, akinek van állása, de szeretne váltani, vagy még ráér, csak körbenéz a piacon, pedig hetire.) Utáltam mindig is kitölteni én is ezeket a rubrikákat, hiszen minek beleírni, ha az önéletrajzomat úgyis csatolom a végén? De 2 állásportálra be voltam regisztrálva - már itt is csak frissíteni kellett az adatokat - 5-5 perc. Szóval az utolsó egy heti értesítésekre elküldtem az önéletrajzomat, amik tetszettek, feltételeknek megfeleltem. Ezt tettem másnap is, és harmadnap is. Kb. naponta 10-15 helyre jelentkeztem - nem szépítek, ez több órát vesz igénybe naponta. Semmi. Na, akkor nézzük az apróhirdetési oldalakat, talán ott is lesz valami. Onnan is küldtem néhány önéletrajzot, telefonáltam. És beindult. Elkezdtek csordogálni az interjúidőpontok. Volt, hogy már a telefonban kiderült, hogy nem egymást keressük (nagyon sok biztosító keresett meg például, ahová be sem adtam a jelentkezésemet.) A következő hét az interjúkkal telt el. Most azt számoltam, hogy 6 személyes találkozón voltam. Köszönjük, majd értesítjük... Szokásos, gondolom mindenkinek ismerős. Igazán le tudja lombozni az embert, még akkor is, ha úgy éreztem, hogy jól sikerült. Behívtak egy céghez is (ahová amúgy tavaly nyáron is behívtak, csak akkor már felvettek arra a helyre, ahol edig dolgoztam), elmondtak mindent, huhh... a tevékenységet illetően álmaim állása. Jelenleg. Azért a fizetéstől nem ájultam el, és csak 6 órás foglalkoztatás. Sosem dolgoztam 6 órában!!! No, nem baj, majd nézek mellette legalább másik melót. Nagyon szerettem volna ide bekerülni. Egy pozitívumot meg kell jegyeznem: sehol, de sehol nem kérdezték meg, hogy van e gyermekem. Szóval, kisgyerekes anyukák, ettől ne féljetek! Nem kell elmondani, hogy van. Nekem amúgy nincs, de 35 évesen persze, hogy szeretnék már 1-3 éven belül - de erről sehol szó sem volt. Arról se, hogy van, arról sem, hogy nincs. Nem emeltem ki sehol, hogy nincs, arról sem beszéltem, hogy van e párom, stb. Szóval ettől a részétől ne féljetek, nem kérdezhetik meg, és ehhez tartják is magukat.

Node, nem áll meg az élet, mentem tovább a többi időpontomra, míg nem az egyiknél azonnal megmondták, hogy mikor tudok kezdeni? Mondtam holnap (ez volt szerdán), azért megállapodtunk a hétfőben. Nagyon örültem neki, hogy VAN ÁLLÁSOM! :D Hazafelé a buszon pedig hívtak egy másik helyről (az álommelótól), hogy elnyertem az állást. Jövő héten kezdünk. Szuper! Erre is azt mondtam, fapofával, hogy rendben. Délután nagy lazulás, hívnak egy harmadik helyről, hogy felvettek!!! Azt sem utasítottam el, hogy köszönöm, már van kettő. :DDD Higgadt fejjel szerettem volna átgondolni, hogy melyiket válasszam, hiszen egyikben sem másnap kellett kezdeni. Így lett tulajdonképpen három hét alatt 3 állásom. Nagy dilemmával a 6 órás "álommelót" választottam (egyikben sem volt olyan kiemelkedő fix fizetés, ami eldöntötte volna), mert én akkor tényleg kértem az Univerzumot, a Jóistent, az összes anygalokat, hogy segítsenek, ott szeretnék dolgozni. Bízom a női megérzésemben, és remélem, hogy jól döntöttem.

A mai napon be is léptem a céghez, és 2 nap múlva pedig kezdek.

Én a mai napig azt mondom, hogy csak az nem dolgozik, aki nem akar. Igenis lehet munkát találni, de melózni kell vele. Napi 5-15 helyre el kell küldeni az önéletrajzot. Nem kerül pénzbe. A mai világban már az internet rengeteget segít. Rengeteg álláshirdetés van, és nem csak 3 diplomásoknak, 5 nyelven beszélőknek. Amikor meg felhívnak, már akkor nyugodtan kérdezz rá a neked fontos dolgokra. (Pl. nálam vállalkozói jogviszony kizáró ok volt)

Mindenkinek kívánom, hogy minél hamarabb találja meg magának a lehetőséget, hajrá előre, és nem szabad elkeseredni. Egy éven belül kétszer is sikerült ezt az eredményt produkálnom, nem hiszem, hogy ez olyan nagy szerencse lenne. Tettem érte. Te is tehetsz.

Ablakok megpucolva, de a szemölcs még mindig ott figyel a halántékomon... ;)