Hontalan Állatok Világnapja

Augusztus 16., a hontalan állatok világnapja

Az internet és a közösségi oldalak világában azt hiszem, mindannyian rengeteg segítségkérő felhívást olvashatunk, melyben olyan állatokért, kutyákért, macskákért emelik fel emberek a hangjukat, akiken túladtak, bántottak, kidobtak. Sokan vannak. Sokkal többen, mint amennyin segíteni tudnak.

Van egy maroknyi csapat, akik ezeken a kutyákon belül is a vizslákért emelik fel a hangjukat. Szerelem ez. Hogy honnan indult, valószínűleg egyikünk sem tudja megmondani, de hogy örökké tart, az szinte biztos.

Ők is sokan vannak. Gyepmesteri telepen, utcán, és olyan gazdánál, akik nem törődnek, bántják vizslájukat. Nem is tudjuk, milyen sokan vannak.

Mind jobb sorsot érdemelnek. Az Elveszett Állatok Alapítvány Vizslamentő csoportja szeretné, ha mindnek jobb sorsa is lenne. Ez viszont nehéz harc. Nem csak azért nehéz, mert az anyagi források szűkösek, s csupán támogatóink adományaiból tartjuk fent magunkat, hanem azért is, mert sokszor nincs helyünk. Abból van a legkevesebb. A legnagyobb fegyverünk ugyanis az Ideiglenes Befogadó. Igen. Csupa nagy betűvel.

Mert a legtöbbször azért nem tudunk lépni, mert nincs Ideiglenes Befogadónk, aki még egy kutyát tudna vállalni. Ők jelenti ugyanis a Vizslamentés alappilérét. Azok az emberek, akik megosztják lakásukat, házukat, kertjüket egy olyan kutyával, aki jobb sorsot érdemel, s az álomgazdi jelentkezéséig eteti, játszik vele, símogatja kívül és belül.

Mi ehhez minden szükséges támogatást megadunk. Orvosi ellátást, tápot, játékot, pórázt, mindent. Csupán egy hely kell, ahol elszállásolhatjuk őket.

Vannak lelkes, s szinte állandó befogadóink. Olyan családok, akikre bármikor számíthatunk, akiket hívhatunk, ha baj van.

Az ő írásaikból szemezgetve egyértelművé válik, hogy miért is jó dolog Ideiglenes Befogadónak lenni.

"Na és akkor jöjjön az én nagy hasznom:

- hát igen mikor a szemükbe nézek… s látom, hogy már bíznak bennem..

- mikor együtt sétálunk, és már figyelnek rám.

- ha véletlen nem figyelek, és nekik megyek, könyörgő szemekkel néznek rám, hogy ne haragudjak, mert láb alatt voltak.

- mikor sírva engedem el Őket az örökbe fogadó családhoz, és csillogó szemeikben látom a kérdést, miért kell elmennem?, de ez a tekintet már nem rémületet tükröz.

- mikor jönnek az új hírek, hogy az elengedett négylábú kedves és jó kutyus, és imádja Őt az új családja.

- mikor majdnem egy év elteltével sétálok békésen, és egy kutya repül felém, az orra hegyétől a farka végéig csóvál. Percek telnek, és én csak kapom a puszikat, s azt se tudom, mi történik, mikor rájövök, hogy Ő az első ideiglenesem. Megismert!!

- ezeknek a mentett kutyáknak bármikor nyugodt szívvel hátat fordíthatok nem fog hátulról nekem támadni.

Szóval igen, sokkal gazdagabb lettem s leszek általuk… ezektől a befogadott kutyusoktól rengeteg élménnyel, tapasztalattal és szeretettel gazdagodom! Ez az én hasznom." Gabi

"...miért is nem hagytam abba már az elsőnél?

Részben, mert jó érzés részese lenni ezeknek a sikertörténeteknek, Jó érzés, amikor levelet kapok több száz kilométerről, hogy köszönik, hogy azt a kutyát kaphatták, amivé formálódott nálam. Jó érzés, amikor jönnek a képek, boldog kiegyensúlyozott kutyákról. Könnybe lábad a szemem, amikor a gazdisodásra esélytelennek tartottról megtudom, révbe ért.

Részben az apró örömök miatt, amit napról napra átélünk ezekkel a sokszor hihetetlenül rossz körülményekből érkező kutyákkal. Szép lassan megtanulnak lakásban élni, másik kutyával kijönni, nem balhézni, pórázon sétálni, nem kirongyolni az úttestre, stb…

Rájönnek, – megjegyzem elég hamar, – hogy jó dolog kutyának lenni, ha családban, falkában élhetnek és meg is tesznek ők is mindent, hogy ez így is maradjon.

És jönnek a képek a boldog mentett kutyákról, én meg örülök, ideiglenesezem! :-) " Heni

"Nem állítom, hogy könnyű ideiglenesen kutyát tartani, hiszen mire valamire való ebet faragunk belőle, már el is kell engednünk, mégis azt mondom, nincs annál nagyobb öröm, mint amikor azt látom, milyen boldog és kiegyensúlyozott az a kutya, aki egykoron össze volt törve és félt minden embertől.

Minden alkalommal, amikor úgy érzem, maradnia kell az ebnek, meggyőzöm magam, hogy míg ő egy igazi családba kerül, addig mi újabb kutyának tudunk lehetőséget biztosítani a hozzájuk méltó életre. Hát ezért vagyok én ideiglenes befogadó és vizslamentő!" Ivett

"Én pedig ideiglenesen elgondolkodom azon, hogy biztosan kellett ez nekem?

De ez már nem is kérdés, amint rám néz meleg, mandula vágású szemeivel…..és azt mondja: szeretlek!

Nem tudom, milyen élete volt korábban. Talán nem is szeretném tudni. De úgy érzem, tehetek azért, hogy szép legyen a további. Még akkor is, ha én csak „ideiglenes” vagyok.

És ez csak az érem egyik oldala. A másik az, amit az ember kap a kutyustól. Az a mérhetetlen nagy hála egy tál ételért, egy simizésért, a puha fekhelyért, a szeretetért…..

A gyerekeim csillogó szeme, akik talán már most megértik, hogy az állatokat is tisztelni kell, gondoskodni kell róluk, felelősséggel tartozunk értük, és nem sok jobb dolog van a világon az önzetlen segítségnél.

Miért lettem ideiglenes gazdi?

Elég nagy a szívem…….kitártam! :) " Andi

A fenti írások csak töredékei azoknak, amiket Ideiglenes Befogadóink osztottak meg velünk érzéseikből, az ideiglenesség fontosságáról.

Hálánk leírhatatlan irányukba. Hiszen tényleg ők azok, akik nélkül nem létezhetnénk, akik nélkül nem folytathatnánk harcunkat a hontalan állatokért.

Ezért kérünk, és folyamatosan csak kérünk. Hogy akinek van egy felesleges símogató keze, egy üres sarka a lakásban, az fontolja meg, hogy Ideiglenes Befogadónak áll. Igen, még mindig csupa nagy betűvel.

www.vizslamentes.hu

www.vizslamentes.wordpress.com

www.ideiglenesvizsla.wordpress.com

info@vizslamentes.hu

Info: 20/667-3783