Akinek az élete nem indult Pompásan

Pompásnak hívják, 5 éves magyar vizsla. Hogy az élete mennyire nem indult pompásan, arról nincsenek pontos információink.

Amit biztosan tudunk, hogy 2007. január 29-én született. Gazdihoz került, akinek valamiért még sem kellett. Költöznie kellett. Szerencsére családba került újfent, de valamiért ők sem tartottak rá igényt.

2011 elején bekerült egy gyepmesteri telepre, ahol altatásra várt. Enni már napok óta nem kapott, mert minek… Neki már mindegy…

Az utolsó utáni pillanatban a fajtamentés tudomást szerzett róla, és Evelin, a fajtamentés vezetője érte ment. Ekkor kapta a Pompás nevet! Bár az ottani gondozók óva intették Evelint, hogy a kennelbe menjen, neki nem volt kérdéses, hogy itt nem lehet baj. Nem is lett. Pompás tudta, hogy ő a megmentő!

Ideiglenes befogadókhoz került. Az utazást egy hang nélkül tűrte, tudta, hogy mi várna rá, ha maradnia kellene.

Az ideiglenes befogadója hirdette. Hogy valaki szeressen bele ebbe a gyönyörű szemű csodás fiúba. Érkeztek a kommentek a fényképéhez, hogy valóban milyen pompás. De mégsem szeretett bele senki.

2011. május 6-án egy teljesen átlagos péntek estén úgy döntöttünk, meglátogatjuk a barátainkat. Teljesen átlagos péntek estének indult, de többünk életének nagy változása elé néztünk. A barátaink voltak ugyanis Pompás ideiglenesei.

Férjem tudta, ha én találkozom vele, szerelmes leszek. De megbeszéltük, nem lesz kutyánk, akármennyire is szeretnénk. De ugye tudjuk, ember tervez…

Valóban fülig szerelmes lettem ebbe a csupaszív vizslafiúba. És úgy tűnt, az érzés kölcsönös. De bele kellett törődnöm, hogy nem lehet kutyánk. Én azért nem adtam fel teljesen. Mint egy gyerek, úgy könyörögtem férjemnek, hogy fogadjuk be. Nincs nagy lakásunk, kertünk sincs, de tudtam, ennek a kutyának másra nincs szüksége, csak szeretetre. Kötötte az ebet a karóhoz, de mint utólag kiderült, ő már tudta, amit én nem. Ő már pénteken tudta, hogy ő a mi kutyánk lesz. Vasárnap délelőtt megszületett a döntés, Pompás jön! Hívtam is barátnőmet, hogy hozzuk a kutyát. Ő rettentően örült, de volt egy kis bibi. Pompás megpróbált megszökni egy atombiztos kennelből. Engem ez sem tántorított el! Vasárnap délután mentem érte. Kaptam egy kutyát egy 20 centis sebbel és egy hatalmas tölcsérrel.

Rátettük a pórázt, de nem akart jönni. Nem tudta, mi történik vele megint, miért kell megint mennie. Az út hazáig nem volt egyszerű, az éjszaka mégis egész jól telt, tudtuk, nem lesz itt gond. Nem is lett! Egy hét múlva aláírtuk az örökbefogadási nyilatkozatot.

Mi voltunk az 5. hely ahova vitték. Félt. Éreztem rajta, hogy retteg attól, hogy mi lesz vele. Máig fél. Nem tudom sehol otthagyni még percekre sem. Rengeteg idő kellett neki, hogy bízzon bennünk, de most már bízik. A szerelmünk azóta is töretlen!

A történet pikantériája pedig, hogy az örökbefogadás után egy héttel kiderült, újabb taggal bővül a falka. Egy év telt el azóta. Már nem ketten vagyunk, hanem négyen! És Pompás élete remélhetőleg tényleg pompás!