Akadály lehet a meglevő gyerek egy új kapcsolatban?

Közeledve a harmadik X-hez olyan pasira vadásztam, aki teljesen egyedülálló, nincs gyereke, de szeretne. A környezetemben látottak is erre ösztönöztek és tudatosan tettem mindent, konkrét célom volt.

Szerencsére sikerült megtalálnom a párom és nem sokkal később megszületett a kislányunk is.

Egyébként a férjem is úgy volt ezzel a kérdéssel, mint én, mivel olyan személyt keresett, akinek nincs gyereke és szeretett volna babát szülni, viszont nem akart évekig totojázni sem.:)

Persze nem törvényszerű, hogy baj, ha nem "tiszta lappal" kezd a két fél együtt kapcsolatot, sőt hallani teljesen jól működő kapcsolatokról is, melyben harmónia van mindenki közt és nagyon jól megoldják a hétköznapokat együtt, közös gyereket is vállalnak, hogy kerek legyen minden. De sajnos ez nem mindig van így, olykor bizony nagyon is meg tudja keseríteni egy olyannak az életét ez, akinek még nincs gyermeke, de nagyon szeretne, viszont nem megy a másik partner korábbi kapcsolatából született gyerek/gyerekek miatt.

Főleg akkor van nagy gáz, ha a babára vágyó partner már közel 30 éves, vagy már elmúlt 30 és félő, hogy nagyon kitolódik a gyermekvállalási kor, vagy el sem jön... A téma meglehetősen kényes és érdekes mivel aki belecsöppen egy ilyen szituációba, annak nemcsak a partnerével kell kijönnie, hanem a gyerekekkel is és persze óhatatlan az is, ha megjelenik olykor, sőt az életük részévé válik a volt élettárs/házastárs is, mivel a gyerekek összekötik a párokat (legalábbis az esetek többségében) hiszen a gyerek/gyerekek miatt tartani kell a kapcsolatot. Különösen klassz lehet, ha az ex emellett még direkt kellemetlenséget okoz, keveri a szószt stb.

Sajnos a környezetemben van pár ismerősöm, akiknek egyelőre nem lehet saját gyerekük, mert egy olyan emberhez kötötték az életüket, akinek már született gyerek egy korábbi kapcsolatból (több is). Ráadásul az idő múlásával csökken az esélyük arra vonatkozóan, hogy közös gyermekük lehessen, hiszen a meglevők komoly anyagi kiadással járnak és kettő vagy több gyerek után (főleg ha már nagyobbak). Patthelyzet alakul ki, ezért nehezen adják a fejüket arra, hogy az újabb kapcsolat kedvéért ismét belevágjanak egy kisbaba vállalásába, sőt közben az óra is ketyeg és így meglehetősen kedvezőtlen helyzet alakulhat ki, ami megfosztottá teszi a babával nem rendelkező partnert.

Lehet persze szeretni a másik fél gyerekeit, ha összejönnek és jól megvannak együtt, de az nem teljesen ugyanaz, nem élheti át úgy az anyaság/apaság érzését mint az, akinek saját gyereke van.

Nemrég beszéltem az érintett ismerősömmel és annyira rossz neki, hogy nem válhat egyelőre apa belőle, mert a barátnője zátonyra futott korábbi házasságából született két gyerek miatt nem vállalhatnak csak úgy babát, mint azok, akik teljesen egyedülállóként terveznek családot... Közben pedig a cimborám is öregszik és szeretné még látni felnőni a srácait, de várnia kell még, ki tudja meddig...

Nektek erről mi a véleményetek? Szerintetek megéri belevágni egy olyan kapcsolatba egy gyermektelen férfinak vagy nőnek, amelyben fel kell vállalnia a másik fél korábbi kapcsolatából született gyerekeit, támogatni és nézni őket, ahogy cseperednek, közben pedig le kell mondaniuk arról a vágyról, vagy legalábbis várólistára tenni azt, hogy közös, saját gyerek születhessen?

Ti mit tennétek, ha olyan párral hozna össze a sors, hogy van gyereke, de még jó ideig (vagy netán soha) nem akar többet vállalni?

A válasz egyszerűnek tűnik, de mondjuk, ha jó maga a kapcsolat és erős is, akkor már nem annyira egyszerű az egész...

Hála Istennek van olyan is, hogy bevállalják a közös gyereket és nincs gond, megoldják együtt a hétköznapokat, csapatként működnek, sőt tágabb családi körömben van is rá példa és minden jól alakult, DE mi van, ha ez nem sikerülhet?