A párkapcsolatba belefér? (beszélgetés)

Borzasztóan hangzik..És hiába diploma meg ez meg az. Az is mennyire igaz, hogy a zsenitipusúaknak is mindig van valami furcsaságuk...Amit leírtál, abban is látszik... Mennyi költő, író, zeneszerző volt hasonló helyzetben, mégis mindnek megvan a maga sztorija, háttere (József Attila,Csajkovszkij, Berlioz és még sorolhatnám, végtelen a lista tényleg..SAJNOS!)

Igazad van, ilyenkor kell az eszemre hallgatni, de nagyon..remélem, sikerül is.:)

Köszönöm a megerősítést, hálás vagyok ezekért a mondatokért!

Na igen. Köszönöm újra!

Ennek örülök, hogy legalább "relatíve hamar" kiderülnek ezek, amik ráébresztenek bizonyos dolgokra.. pedig már terveztünk mennyi mindent együtt..de hát én nem így tervezek.

Mondjuk ember tervez, Isten végez és ez így van jól ezek szerint. :)

Igen. Az az érdekes, hogy tényleg azt hisszük, hogy ritkaságok, és mégis, egyből jön egy apróság, amiből én is eljutok mindig a legrosszabb sztorikig..

Ijesztő, mik tudnak történni és hogy milyen elvetemült emberek is körülvehetnek bennünket bárhol, és akár ebben az országban is.

(Függetlenül attól, hogy ez csak "apróságnak" számít, amit én írtam kérdésként.)

Meg bizony, láttam is a filmet többször.

Van fb-on egy oldal "Élet elleni bűncselekmények" a címe, a magyar kriminalisztika történetének legdurvább eseteit szedi össze, elképesztő, mennyi mindent megtörtént itt is.

Nagyon durva.

A martfűi rém megvan nektek? Film is készült róla, hát érdemes megnézni. Nekünk is volt kéjgyilkosunk, csak nem annyira híres a sztori.

Igen, értelek. Ezekbe a dolgokba nem lát bele az ember csak úgy.

Mindenesetre szerintem tudod te, hogy mi a helyes és mit kell tenned. A megérzéseid jól működnek és az eszed is, hallgass rájuk!

Nézd a jó oldalát: jó, hogy most kiderült. Van egy jó ismerősöm, korombeli huszonéves lány, neki az anyukája nem lépett még ezen a szinten. Az volt az utolsó csepp, mikor fejjel lefelé lógatta már az ablakon ki az akkor 4 hónapos ismerősömet. :( Most már felnőttként mesélte el neki az anyukája, ismerősöm megkérdezte, hogy miért élt ilyen emberrel, miért vállalt tőle gyereket, nem voltak jelei? Azt mondta, hogy voltak, de mindig kimagyarázta, ő pedig tudatosan nem akarta látni a fától az erdőt, mert szerelem stb. De a rossz érzés benne is ott volt!

Nem szabad hagyni, hogy ilyen durva dolgokig fajuljon a helyzet, ha nem is így mutatkozna meg, valahogy biztosan... (amúgy az ő apja is egy társadalmilag nagyon megbecsült figura volt, szétdiplomázva nem is akármilyen területen, valami matek-fizika vonalon mozgott magason, barátnőm anyukája után még 2 feleséget "fogyasztott el", akiket szétrongált, aztán kb. egy időben diagnosztizálták nála a paranoid skizofréniát és a rákot, utóbbi hónapok alatt el is vitte).

Hagyd, hogy működjön a természetes önvédelmed és ne dőlj be a könyörgésnek, hidd el, lesz még, akit így fogsz szeretni és normális.

Kb. egy év után bukott ki. Utána három hónap volt, amikor újra elhitetett velem mindent, de hát mint kiderült az egész időpazarlás volt a végén. Bár ez a lelkemnek szerintem kellett, hogy még jobban megerősítsen abban, hogy nem szabad vele folytatni.

Az elején inkább olyasmik tűntek fel, hogy rengeteg nőt követett (>1000) és nem érdekelte, hogy látom és rosszul is éreztem magam, mert volt, hogy szóvá tettem, és lehet igaza is volt ebben, hogy ez nem számít.(Viszont itt megint képbe jön az, hogy tudta, hogy engem zavart valami és nem foglalkozott vele, közben meg mondja, hogy bármit megtenne a kapcsolatért..persze..szerintem függő amúgy..ijesztő rájönni is, de az..)

Viszont mint később kiderült, nem elég, hogy követte őket.

Két dologra gondolj:

1: ő biztosan beteg ember, változni csak rossz irányba fog

2: inkább a hiánya fájjon, minthogy keserű óráid legyenek miatta.

Ő kb. az a kategória, mint aki betegesen féltékeny. Életem legjobb kapcsolatát szakítottam meg, mert képtelen voltam elviselni az egészséges féltésnek álcázott dilifutamait, amikkel a legváratlanabb pillanatokban rukkolt elő. Ezt az egy hülyeségét leszámítva tökéletes párom volt.

Igen, tudom. Csak hogy teljesen egészséges lelkületűnek tűnt és tanult is volt, ami szintén hozzátett ahhoz,hogy az ember jól érzi magát és rengeteget beszélgettünk. Az egész együtt nyilván elhitette velem, hogy minden oké lehet..hát csak lehet...

Nem úgy akartam írni, hogy ez alapozta meg a bizalmam, de nyilván valmailyen szinten volt hozzá köze, mint minden más tényezőnek is. Egy szakra jártunk, azt hittem, eléggé megismertem ahhoz, hogy együtt legyek vele. Tévedtem, de nem baj, tanulok belőle. Csak hát ezek után nehezen fogok hinni bármilyen rendesnek tűnő embernek is.

Teljesen normális, egészséges, rendes embernek hiszi mindenki.

Tenyleg tudom, hogy mit erzel, szerintem majdnem pontosan ugyanazon mesz at, amin anno en.

Mar, hogy csak rossz emlek, en is kapasbol tudom, hogy nem normalis, viszont abban a helyzetben rengeteget hezitaltam en is.

De aztan meggyoztem magam, hogy ez minimum fura, de inkabb beteges es sokkal tobbet erek ennel. Es azt is belattam, hogy nem lesz jobb, ez valoszinuleg egy lekuzdhetetlen inger.

Biztosan lesz par rossz heted,vagy akar honapod, de hidd el megeri, vannak meg normalis pasik a foldon. :)

"Azt hiszi az ember, hogy ha már a legjobb egyetemekre jár, akkor van alapja annak, hogy normális. Mivel ha addig eljutott, akkor annyira hülye nem lehet az éeltben sem...na persze.."

Ne viccelj már! :D Mi köze annak, hogy megtanult valamit ahhoz, hogy pszichésen rendben van? Még ahhoz sincs köze, hogy mennyire penge olyan témákban, ami nem tartozik a szakterülete alá, hogy mennyire talpraesett és életrevaló, nem hogy a mentális egészségének... Ilyen dolgokra soha ne alapozz. Az csak egy végzettség, bármilyen embernek lehet.

Ó köszönöm a válaszod, sokat segít!

Amit leírtál, pontosan így érzem és valahogy őt is így lehet elképzelni.

Az az igazság, hogy mostmár például felszállok egy buszra, már egy csaj láttán ez jut eszembe, hogy az én barátom képes volt fotózni?? Pont az én barátom, akinek mindent megadtam?? Nem értem, miért kell ezeket kapni. :(

Muszáj előkotornom a még megmaradt józan eszem..Köszönöm!

Nekem volt egy 3 eves kapcsolatom, ahol az exem mas noknek a fotoit mentette le a netrol es rendezgette mappaba. Nekem ez eleg volt ahhoz, hogy a 3 eves kapcsolatomat felbontsam.

Nem a feltekenyseg miatt, hanem nem normalisnak talaltam, hogy teljesen jellegtelen atlagos kepeket valaki mappakna gyujtson idegen es ismeros nokrol. Utana kiderult, hogy a buszin nezegetett random noket ruhaba, utana hazament es .... .

Eloszor nehez volt, mert minden masban tok normalis volt, nem tudtam sokaig nelkule elkepzelni nelkule az eletem, az agyam tudta, hogy ez gaz, a szivem probalta mentegetni.

De eros voltam, es 7 eve boldog kapcsolatba elek. Fel a fejjel! :)

Na hát igen. Én is ott hagytam. Csak hát jön ugye miután lecsillapodtak a kedélyek, előjönnek az emlékek akármilyen apróságról.

Köszönöm a válaszod!:)

Ja és hozzátéve:

Azt hiszi az ember, hogy ha már a legjobb egyetemekre jár, akkor van alapja annak, hogy normális. Mivel ha addig eljutott, akkor annyira hülye nem lehet az éeltben sem...na persze..

Nyilván ahhoz mindig van esze, hogy azt válaszolja, amit hallani szeretnék. Csak rájöttem, hogy őszinteség és igazi mögöttes tartalom viszont nulla a válaszaiban.

Ja, rengeteg full elborult, telesen tébolyult elme volt, akik full intelligensek, jó modorúak, tanultak. A társadalom megbecsült tagjai voltak.

Most őszintén, ezeknek a tudatában hogyan tudnál vele együtt élni, lefeküdni? Ne viccelj már... Magam részéről azonnal kiábrándulnék, messzire futnék.

Tudod az a vicc, hogy azért is bíztam meg benne, mert marhára intelligens (legalábbis szellemileg). Két diploma, nem is akármilyen, jogi. De mit számít? Mindig beigazolódik, hogy a legegyszerűbb is ezerszer jobb bizonyos esetekben.

De az érzelmi intelligenciáját rettentően megkérdőjeleztem azóta sajnos.

Jaj nem kerülöm ki, ne haragudj, csak mindegyik válaszhoz annyit tudnék írni, hogy borzasztó és dolgoznom is kellene, szégyenszemre:D.

Köszönöm nagyon a válaszodat! Segítenek ezek a megerősítések rengeteget, tényleg.

És igen, pornóval sem lenne bajom.

Csak tudnám, hogy kell teljesen kizárni az életemből. Na mindegy. Van, aki azt írta, ne panaszkodjak. Hát nem panaszkodni szerettem volna, hanem egyszerűen belül fáj, mert szeretek valakit mindennél jobban és rádöbbenek ilyenekre, amik számomra alapvető, hogy nem történnek (pl. hazugság).

Köszönöm még egyszer és igyekszem kerülni..még egyszer el kell mennem elpakolni a maradék cuccom..na utána viszont valahogy el kell határolódni.:(

Figyi, nyilván hazudik neked. Valószínűleg tisztában van azzal, hogy amit csinál, az beteges. Ezért sunnyog. Ha logikusan végig gondolod, akkor rájössz, hogy ez mindig is így lesz, csinálni fogja. Vagy ha tááán mégsem, akkor mindig is benne lesz ez a vágy, mert zavar van a fejben, ez egyértelmű.

Kár az okokat keresni, mert nem fogod érteni soha. A fejében valami nincsen rendben. Könnyen lehet, hogy a szexualitáshoz sincsen az egésznek semmi köze... Fene se tudja.

Mióta vagytok együtt? Hány éves vagy?