Nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő férfi a párkapcsolatban (beszélgetés)

Sziasztok!

Az barátnőm 3 évig volt együtt egy nárcisztikus sráccal.A 3 év alatt nem volt önmaga,rengeteg veszekedés,kibèkülès, dühroham,minden nap csak vele, barátokkal megkellett szakítsa a kapcsolatot, öltözködésèt megszabta- inkább fekete, semmi nőies kihívó,mindenkire féltékeny volt körülötte,elhitette a lánnyal,hogy ő a rossz,ő tehet mindenről,miatta van annyi veszekedés,folyton megalázta,volt hogy nyilvánosan.Pár hónapja a lány besokallt és kiszállt a kapcsolatból.A srác próbálkozik még és a lány is szereti még mindig,de ennek ellenére állítólag nem állna össze vele újra.

Nem értem,hogyan lehet még szeretni vagy ez igazából csak erős kötődés lehet?Nem tudom mennyi időbe fog telni neki ,hogy végleg kitörölje az életéből.Furcsán reagál,ha egy srác kedvesen közelít hozzá, elhalmozná ,szeretnè úgy igazán.Remèlem helyre jön érzelmileg.

Durva hogy csak a nők az áldozatok...

🤦‍♂️😂😂

..nekem a feleségem volt a beteg nárcisztikus,... 8 évbe telt mire rájöttem hogy direkt csinálja mert beteg és rosszindulatu...

8 éven át nem volt hajlando a hazugságairol nyiltan beszélni,... késöbb meg azt is letagagadta higy egyáltalán megtörténtek..

végül meg is csalt és elváltunk...

A férfiak és nők semmiben se különböznek inditékaikst és mentális betegségeiket illetően,...

csak két ember létezik,... az ember és a gazember, aki a betegségét nem hajlando nyiltan fölvállalni, és szándékosan okoz másnak sérelmet!

Ennyi.

Ha a nő kiszáll a játszmából, ideig-óráig változik a helyzet. Minden esetben kettőn áll a vásár.

Ha az ember áldozatként van venne a helyzetben, ott hibázik, hogy nem hoz döntéseket, átengedi az irányítást a másik félnek. Magunkon, a mi viselkedésünkön tudunk változtatni, a másik félén nem. Viszont ha mi változunk, változtatunk, a másik reakciója is változik.

Én ismerek ilyen férfit. Ilyen párkapcsolatot.

A nő állandóan lemegy neki kutyába de neki ez sem elég. Még jobban meg akarja alázni...ez neki már nem a szeretetről szól hanem a játszmáról ez neki már játék...

A nő többször szerelmet vall de a végén még ő van felháborodva pedig ő semmit nem tesz a nőért. Csak játszik vele . Ül ölbe tett kézzel és vár. És élvezi ezt. És még véletlenül sem gondolkodik el rajta hogy ő beteg vagy hogy ő a hibás.

Előbb utóbb nagyon meg lehet unni ezt a játékot és iszonyatosan meg lehet utalni az ilyen embert.

Sziasztok!

Él még ez a fórum?

Annyira ráismertem pár dologban a páromra...

Én most kezdtem el kijelölni a határokat és utolsó lehetőséget adni. Kíváncsi vagyok meddig tart ez az ideiglenes idil.

Mindig az van bennem, hogy mik lehetnénk és hogy nem tehet róla, mert ez szinte betegség, én meg elhagynám?

Most élvezem ezt az ideiglenes békét. Leszoktam arról, hogy nyaljam a segét állandóan és egy kicsit én is önző lettem. Egyelőre elég jól tolerálja.

Ha valaki még aktívkodna, örömmel venném!

Szia Édes 73!!

Sajnos nem sok lehetőség van. Beszéltem a rendőr fiammal is , ők vagyis rendőrség csak megtörtént bűncselekményekkel foglalkozik , a megelőzés nem a feladata gyerekelhelyezesét.

Marad a bíróság, ahol azt kellene megkeresni, aki annak idején megállapította. Nem írtad egyszer sem , mennyi idős a gyerek, a védőnőhöz csak 7 éves korig tartozik.

És mivel "csak úgy" senki nem kötelezhető piszchiátriai kivizsgálásra, kivéve , ha bírósági határozat van róla.

Mindenképp valami kézzel fogható egyértelmű bizonyíték kellene, amivel lehet kérvényezni az előző láthatási felülbírálatát.

Ennyit tudtam segíteni, tudom ez nem sok, de hátha, valahogy szerezhetsz bizonyítékot. /magándeketív/

Ti mit szűrtetek le Weisz Fanni ügyéről? Valóban egy nárcisztikus ember karmaiba kerülhetett?

Engem az döbbentett meg, hogy nem lehet vele kapcsolatba kerülnie senkinek. Se telefon, se SMS, pedig egy ilyen beteg ember sokkal közelebbi kapcsolatba kerül a családjával, testvérével.

Valamikor az első férjem idejében volt, hogy átéltem hasonló dolgokat. Nagyon el tudott idegeníteni a régi barátoktól és a családtól, csak azért, mert nem akartam, hogy ő rosszul érezze magát. Szerencsére nem tartott sokáig, amíg felébredtem és elváltam. Nem volt könnyű.

Szia édes 73!!

De jól hangzik. Én épp erre keveredtem, ha visszajössz beszélgethetünk.

Gondolom 73-as vagy és nem 73 éves, de én "öreglány" 67 vagyok, talán az élettapasztalatommal tudok valakinek segíteni.

Sziasztok,

jár még erre valaki?

Szia!

Miért nem tudsz kilépni?

Fel a fejjel és meg kell teremteni a lehetőségeket. Nem neki szültél, csak együtt hoztátok létre. :) Nem mindegy!

Sziasztok.

Tökéletesen meg tudom érteni azokat akik nem tudnak szabadulni az ilyen embertől. Sajnos én is ebben a helyzetben vagyok, már egy pár éve. És csak most jöttem rá, hogy kivel is élek együtt. A legszörnyűbb hogy ennek az embernek szültem gyereket. Most 3 hónapos a babánk, a tejem kezd elapadni. És nem tudok kilépni a kapcsolatból :-(

Kedves Naarcissz!

Nem, nem kell ez nekem egyáltalán nem. Már kiraktam a szűrét, de sajnos nem tudom elszigetelni magam tőle. Jelenleg próbálom a darabjaimat összekapargatni. Nem egyszerű hiába akarom a dolgokat, sokmindentől visszatart valami. Szinte erőltetnem kell, ha veszek valamit magamnak. Nagyon gáz. De kigyógyulok a nárciból, nagyon elszánt vagyok. :-)

Sage!

Az introvertált "társ" ideális társ a nárcisztikus személyiségzavarral küzdő ember számára: könnyű dolga van vele, mert elszigetelheti és uralkodhat rajta.

Jól gondold meg, hogy "életcélnak" kell-e ez Neked!

Én is visszaszóltam eleinte. Aztán már nem, mert nem volt értelme. Mert mindig az jött, hogy Ő nem mondott ilyet..., vagy túlreagálom..., vagy ez csak valami mondvacsinált hiszti....,Csak kitalálom az egészet... Nekem már semmit nem lehet mondani... Jól van, hagyjuk...

Ha visszagondolok ezekre, akkor mérges leszek, hogyan lehettem vele olyan sokáig. Aztán észbe kapok, hogy nincs értelme, elmúlt, a jelen van és a jövő. Magammal kell foglalkoznom, szeretni magam.

Tudom, hogy nem fogyatékosság, de sokat piszkálják miatta az embert.

Hogy mi okozna örömet? Szeretek varrni. Már megrendeltem az anyagokat. Szeretem a növényeket, régen sokat kertészkedtem.

Örömet okozna, ha újra nőies lennék, ha volna erőm az lenni. De ezt valahogy teljesen kiirtotta bennem, nem tudom elmondani, hogy mivel és miért. Egy szempillaspirált nem kenhettem magamra úgy, hogy be nem szólt volna. És nem tudom, hogy ezek a beszólások ösztönösek, vagy szándékosan bántani akart velük.

Az introvertáltság nem fogyatékosság, nem kell mindenkinek a társaság középpontjában lennie.

Mi okoz/okozna neked örömet?

Már azelőtt is ismertem, mert egy társaságba jártunk, csak én akkor másvalakivel jártam. Emlékszem, hogy akkor is nagyon vonzott már...

Milyen voltam? Mindig kicsit introvertált voltam, kevés baráttal, de azokhoz tűzön-vizen át hűséges voltam, ragaszkodtam. Ki is használták ezt rendszeresen. Nagyon tevékeny voltam mindig, egyedül éltem egy kertes házban, a benzines fűnyírót alig bírtam berántatni, mert vékonyka voltam, de azért megcsináltam mindig mindent. Nagyon kreatív vagyok még mindig, csak most le vagyok bénulva. Nem tudom elmondani, hogy milyen voltam, mert nem emlékszem. Csak arra, hogy szerettem nevetni. Csinos voltam, de nem nagyon közeledtek hozzám, mert zárkózott voltam.