A munkahelyemen szeretnek, de az életben nem. Miért? (beszélgetés)

Nos megint hasonlóan érzem magam. Tegnap munka után bent maradtunk picit a tavalyi évet értékelő értekezleten + egy kis álló fogadáson. Jó volt, beszélgettünk, jókat nevettünk. Majd mindenki szétszéledt haza. És a tegnapi pörgésből, jó érzésből, a magányban érzem magam.

Ritka emberek közé tartozom, de én utálom a hétvégéket. A kolléganőim már szerdán a pénteket várják. Én meg, hogy minél később jöjjön el.

És annyi ideig van garantálva a keksz, míg tart a hitel?

Mert akkor nekem még jó sokáig nem lesz gondom ezzel. :D

Ez a szólás olyan fórumban is megállná a helyét, ahol nők arra panaszkodnak, hogy kevés a szex az életükben.

Megvan a megoldás! Hitel felvétele.:))

Kicsi introvertáltság.

Belülről ismerem.

Nem baj, ha nem vagy hangadó. Hallgatni is jó.

Ezt ismered?

[link]

Értem.

Valami hobbi?

És akkor hurrá, ez maradjon is így?

Te vagy az, aki nem szereti magadat.

Még akár könyvtárba is eljárhatnál, az is más, mint az otthoni polc.

Nem is feltétlenül neked szólt, csak a témához kapcsolódóan írtam.

Biztos te is olvastál már ilyen hsz-eket.

Szerintem is szerepet játszol a munkahelyeden, ez elveszi minden energiádat, és otthonra már csak az ideges sírós frusztráltság marad.

Ha teremtenél egy belső harmóniát, akkor egyedül is és édesanyáddal is jól érezned magad, nem pörögve, mert állandóan nem lehet pörögni, hanem legalább egy csendes mosolygós belső derűvel.

Akkor találnának rád a kapcsolatok is, mert áradna belőled a pozitívum.

Hát hogy hogyan .. az jó kérdés.

Talán segítenének ebben az Édesvíz könyvek.

Azért ez még nem a világvége.

Nincs akivel néha elmennél valahová?