A megfogalmazás, érthetőség, egyszerűség (beszélgetés)

Rosamunda Picher stílusát idézted fel bennem. Nekem tetszik, szívesen olvasnám tovább :)

Hallom, hogy kissé nyikorog a padló, lustán, lassan ring a karosszék, Látom, ahogy kissé áttetsző bőrű, eres, vékony kezében tartja a jobb időket megélt, valaha elegáns, ma már kissé kopottas csészéját.

Írd tovább! :)

Olvastál Sapkowski-t? :D

Terjedelmes leíró részei vannak, de iszom a szavait. Nekem a te változatod a lapos, unalmas.

Ám tudod mit? Sok igazság van mert mindannyiunknak lehet igaza a témában. Ugyanis mindannyian mást szeretünk. Vagyis nem egyénenként, de láthatóan több táborra szakadunk. Az egyszerű és a hosszabb leírásban hívőkre, de ez jó is így. Bár ebből a forumindító nem lesz előrébb :D

De ennyire a végletekig nem szabad leegyszerűsíteni. Ez nem egy iskolai fogalmazás.

Nem, nem jó.

Én szívesen lektorálom neked.

"A hintaszékben ülve teázott és várta őket."

Ennyi. A többi felesleges ömlengés, ami kizökkenti az olvasót.

Egy irodalmi műnél vagy bármilyen írásnál a lényeg az érthetőség. Ha az nincs meg, mert a mű meg van terhelve felesleges részekkel, akkor az olvasó érdeklődése kialszik.

Mindezt nem bántásból írom.

Kosztolányi egyik írása jut eszembe erről. Fiatalon valami lapnál dolgozott, többek között olvasói irományokat javított. Egyszer valami tanácsos úr írását kapta meg. Az írás első bekezdése egy egész oldalon keresztül írta le, hogy hogy ment le a nap, "vérvörös korongja haldokolt" meg hasonlók. Némi töprengés után Kosztolányi az egész oldalt kihúzta és azt írta a helyére: lement a nap. Ennyi. Az olvasót nem szabad cirkalmas haszontalanságokkal terhelni.

Egyszóval az írásod nem jó. Ne írj többet, vagy ha írsz, ne ilyet.

Megsértődni nem ér, megfontolni tanácsos.

"lábfejének első részével nyomott egyet a földön"???

Ez a történet egy jógiról fog szólni? Nem tudnád valahogy lerajzolni, hogy ezt hogy csinálta?

Közben elolvastam a többiek hozzászólását is.... bocsánat, azt hiszem bennem van a hiba!

Az írás tanulható, archaikus stílusban írni egy modern, sőt posztmodern korban több mint értelmetlen, hiszen azt már megírták elődeink.

A modorosság fárasztó még akkor is, ha a téma egyébként érdekfeszítő volna, habár az írás attól művészet, hogy mindegy miről szól, magáért az olvasás élvezetéért olvasunk.

pihengetett - miért gyakorító, miért nem csak pihent?

Kezében egy csésze kávéval - ha az asztalon gőzölög, akkor nem kell összefüggésbe hozni a személlyel.

Lábfejének első részével - az nem a talpa? Akkor azt kell írni.

Bele-bele kortyolgatott - bele-bele kortyolt, vagy kortyolgatott.

A vizet nézte? Milyen vizet? Az ablakon végiggördülő cseppeket?

Hogy olyanok, mint ő? - hogy pontosak, mint ő.

Bocs., érthető, amikor azt mondják, hogy éveken át dolgozott a regényén. Hisz 10 sor esetén is mennyit lehet töprengeni, javítani:)