A libidó hiánya (beszélgetés)
Nem is kell, de nem feltétlenül a szakítás, válás lesz a megoldás. Ha drasztikus eszközök kellenek ahhoz, hogy észbe kapjon a férjed, akkor folyamodj azokhoz, viszont tapasztalat, hogy még nagyon-nagyon mélyről is meg lehet újítani egy kapcsolatot, igen, még olyan mélyről is, amikor egy évben kétszer van csak házasélet - mégpedig jó okkal ennyiszer, hiszen ez nem maga a probléma, hanem a valódi problémák tünete.
Van egy könyv,a címe: Válás helyett. Mélypontra jutott házasságokban élő pároknak nyújt gyakorlati tanácsokat ahhoz, hogyan nézzenek szembe előbb a saját érzéseikkel, majd hogyan lehet újra felépíteni a kapcsolatot és teljesen megújítani.
Bár azt szokták mondani, hogy egy kapcsolat kimenetele minig két emberen múlik, és eznyilvánvalóan igaz is, azért aki valaha megpróbálta azt, hogy ő változtat valamin (hiszen csak ő tu, más helyett semmilyen lépést nem tu megtenni), és látta valaha, hogy a lépései néha milyen lavinát indítanak el (konkrétan a párja képtelen nem változni), az tudja, hogy akkor is érdemes megpróbálni a kapcsolatért tenni, ha a másik egyelőre még tesped, nem lép.
Én legalábbis csak akkor lennék nyugodt, ha addig nem bomlana szét a kapcsolatom, amíg biztosan meg nem tettem mindent. És lehet büszkeségi kérdést csinálni abból, hogy miért én legyek az megint, aki lép, miért nem a másik, ez biztosan korrekt kérdés, csak éppen nem vezet megoldáshoz.
Marad a fogadalommegújítása a "szögön", amit különben is teljesen feleslegesnek tartok. Nem ezzel fogja/ tudja bizonyítani a szeretetét, már ha maradt benne.
Tegnapelőtt este összepakoltam, hogy menjen el, mert én így nem tudok élni, folyamatos rettegésben, hogy nem vagyok elég jó, nem nézek ki elég jól, ha egy nap nem vagyok kisminkelve, már jön a kérdés, hogy tán beteg vagyok... Nem, csak nincs kedvem minden nap vakolni magam, elég volt, ráuntam. Máz nélkül is én én vagyok. Meg az összes többi, kibukott minden. Akkor meg attól pánikolt be, hogy én halálnyugodtan pakolásztam bőröndökbe, hogy lehet szépen menni. Igazatok volt, nem szeretem, csak a megszokás, félelem egy új élettől. Végül persze maradt, de... Nem lesz ez így jó. Nem így akarom leélni az életem.
Megmondanám neki, hogy nincs frigid nô, csak ügyetlen férfi!!
Nem a te testeddel van baj!
Te csak reagálsz az ô hülyeségére!
Jaj. Olyan dolgokban vagytok őszintén egymáshoz, amiket okosabb lenne nem elmondani, amiről viszont fontos lenne beszélni, arról nem tudtok.
Ami biztosan nem mehet így tovább a férjed részéről, az a külsődre tett megjegyzések és a szűkítő műtét erőltetése. Ettől mindenkinek elmenne a kedv a szextől, hiszen pont az lenen a lényeg, hogy önfeledten, gátlások nélkül adja át magát mindkét fél.
Ha Nálad nincs anatómiai gond, akkor szembe kell néznetek mindkettőtöknek azzal, hogy a férjednek vannak merevedési problémái. Két lehetőség van, ezekről akarja elterelni a figyelmet és ezért benned keresi a hibát, vagy fordítva, valamiért elégedetlen veled és emiatt az ő libidója sem tökéletes. e az utóbbi esetet nem úgy értem, hogy egy szemernyi alapja is lenne annak, hogy "korcsnak" érzed magad! Viszont lehet olyan ki nem beszélt érzelmi szakadék köztetek, ami mindkettőtöket gátol, és a férjed ezt a lehető legrosszabbul kezeli.
Igazából olyan mindegy, hogy a Te bőröd mennyire selymes, és mekkora az ő pocakja. Bármilyen is a külsőtök, az 100%, hogy idősebb, ráncosabb, kövérebb/soványabb, érdesebb bőrű emberek élnek boldog szexuális életet, mert érzelmileg közel vannak egymáshoz.
Egyébként az alacsony (inkább mínuszos) libidót én is ismerem a szülés-szoptatás óta, de ha az érzelmi alapok adottak, akkor még ebben az esetben is lehet jó a házasélet, mert evés közben is meg tud jönni az étvágy, még ha cseppet lassabban is.
Nagyon szomorúnak tartom hogy rengeteg nő így éli le az életét...18 év egy olyan férfi mellett, aki csak az önbecsülésedet rombolja. Nem egészséges a kapcsolatotok, te alárendelt vagy, ő meg uralkodik rajtad. Semmi baj nem lenne egy normális férfi mellett. Pál Ferenc - A szorongástól az önbecsülésig című könyvében sok okosságot olvashatsz a témában.
Egy életed van, adj esélyt magadnak. Nélküle.
Valószínűleg Cipporának igaza van, a férjed az "úgysem kellenél másnak" kört futja.
Szereted? Dehogyis. Megszoktad, beletörődtél, bemagyarázod magadnak. A tested viszont nem csaphatod be. Ezért nem kívánod őt. Hogy is kívánhatnád? Ő a társad, a legnagyobb cinkosodnak, legjobb barátodnak kellene lennie. Ha ő bánt, az ezerszer rosszabb, mintha bárki más...
Én tuti világgá futnék.
Nekem úgy tűnik,mintha a férjednek lenne kisebbségi komplexusa,beteges ragaszkodása te hozzád,és az elvesztésedtől való félelmében próbál lealázni téged olyanokkal,hogy lehetne szebb a bőröd vagy hogy nem megfelelő a puncid.Nem lehet,hogy ez a helyzet?
Így,hogy az orvosod szerint lent minden rendben pláne az a gyanúm.Az meg nem csoda,ha a libidód a béka feneke alá került mikor te terhes vagy,ő meg azt ecseteli,hogy dugná meg az ismerősötöket.Ha így van,tartsa magába.Sokaknak el menne ettől a kedve...
Elgondolkodtató, amit írtok. Köszönöm, hogy segítetek. Csak kérlek, ne vitázzatok, ne sértegessétek egymást.
Libidó gondjaim mindig voltak. De nem ilyen szinten. Ezért nem okolhatom csak őt. Amikor megismerkedtünk, még úgy- ahogy működött a dolog, vagyis inkább kezdett működni, azt hittem, úgy éreztem, végre nekem is normális szexuális életem lesz, egészen addig, még el nem mesélte, hogy amíg én az ő gyermekét vártam, egy bizonyos másik nőről fantáziált. Először megértettem, hiszen mindenki fantáziál, de azt hittem, én ostoba, hogy egy filmsztárról, modellről álmodozik, de amikor megmondta, hogy ismerem is a nőt, elmondta, ki ő, részletesen a komplett fantáziálást, mit hogy csinál vele gondolatban...Ott akkor, abban a pillanatban meghalt bennem valami. Akkor el akartam költözni, elkezdtem (terhesen) pakolni, ő meg letérdelt elém és sírt, hogy ne menjek el. Sajnos, maradtam. Talán ez a részletes előzménye a dolognak más fényt vet mindenre.
Más: Voltam délután dokiimnál, szó sem lehet szűkítő műtétről, ugyanis semmi szükség rá. Hüvelyem olyan, amilyennek lennie kell, nincs sorvadás, rugalmasságvesztés... Semmi.
Kedves WR- soha nem bámultam a tévét, várva a végét, vagy hasonló... Mindig igyekeztem maximálisan vele lenni.
Köszönöm, de nagyon elégedett vagyok az életemmel,és nincs problémám a párkapcsolatomban.
Ha ilyen helyzetben lennék,mint a fórumindító,hogy egy olyan hímneművel élnék, akivel nem lehet őszintén beszélni és nem hogy nőnek,de egy elb...ott mutánsnak tart, én igenis arra törekednék,hogy találjak egy férfit,aki mellett újra nő lehetek. Ez első körben nyilván egy szerető lenne,kötöttség nélkül,max utána felmerülne a válás is bennem.
Elárulok egy édes titkot: a legtöbb ember ilyen helyzetben elgondolkodik és valszeg ezt az alternatívát választja.
Meg ha a férj nézné ahogy mással/is/ "tornázik" :)
Szeretem a sok okos nőt, az örökös rúgd ki, hagyd el, keress szeretőt dumával.
A topiknyitó leirta a fizikai gondját. Érthető ha a férjnek nem tecc a tágasság
Meg kell beszélni a plasztikással a helyzetet sürgőssen.
Az egymás testi adottságait macerálni az lassan megöli a kapcsolatot. Ilyen korban meg nem egy sétagalopp új párt találni
Az érzelmeid kihatnak a hormonháztartásodra,de visszafele is igaz a dolog.
A férjednek meg azért lankad néha a lelkesedése mert érzi rajtad,hogy nem kívánod.
Nézed az aktus közben az órát...bárcsak végezne már...
Lehet,hogy szereted a férjed,de szexuálisan sosem kívántad. A nők is hasonlóan működnek mint a férfiak szerintem. Elvagy vele mert nem csal meg,a pénzt hazaadja...gyerekeit szereti...de ettől még nem fogsz rá beindulni.
Lehet járni az orvosokat de olyan gyógyszert nem fog felírni amitől megkívánod a férjed.
Sajnos nem :(
Attól félek, ez már jobb nem lesz, csak rosszabb.
Közben megvan a véreredmény, diagnózis: postmenopauza.
42 évesen. Képet rakok az értétekről. Egyedül az vigasztal, hogy a TSH ok.
Értem, de egy idő után, ha nincs meg az intimitás, akkor nem lehet várni, hogy jó legyen a szex.
Finoman sem lehet?
Ezzel teljesen egyetértek.
És tuti, hogy ő meg nem tesz megjegyzést a lelohadt lelkesedésére, mert tudja, hogy fájdalmat okozna.
Ezért kellene megbeszélni.
Ez a korcsnak érzem magam dolog... Ez is újkeletű. Néhány hónapja tesz olyan megjegyzéseket, hogy "lehetne szebb is a bőröd"- 42 vagyok, mit vár, bababőrt? "Lehetne nagyobb a melled", "Nem vagy te sovány, jól nézel ki így is, de felszedhetnél pár kilót."
A tökéletes férfim 178 magas, 99 kg... Mégis velem van a baj... Mindig. Elegem van. Most voltam vérvételen, FSH, TSH, fél kettőre meglesz az eredmény, meglátjuk, pajzsmirigy vagy tényleg klimax, nődokimnak pedig elmondom ezt a nagyon tág vagyok, műteni kell dolgot... Gyanítom, megint berendeli.