A koffer (beszélgetés)

Mi alapján mondod plágiumnak?

Tessék idézni, linket hozni, nem csak vádaskodni. Kinek, mely írására hasonlít vagy egyezik?

Még ha kérdőjellel írod is, nem bizonyítod a gyanúdat, illetve állításodat.

- Ha kérdezed? Nem, nem plágium, saját kútfőből, saját tapasztalatból merítve.

- Ha állítás? Bizonyítsd be, és írd ide, mire alapozod, hogy mástól, más által már korábban megfogalmazott mondatok, sorok vannak ide átmásolva. És annak írója, a mű címe, és oldalszám, stb. stb. pontos megjelölése.

- Ha pedig csak szórakozol? Nem gondolom, nem gondoljuk, hogy ilyen komoly témánál, mint amikor valaki az utolsó útjára csomagolja a pakkot, pont ilyen témánál kellene szórakoznod.

Nincs idő: valóban vacak szöveg, mert ahogy mondjuk, mindenkinek arra van ideje, amire időt szán. Éppen ezért is írtam meg e cikket, hogy most, amikor egy kicsit könnyebben tudunk magunknak "én-időt" csinálni, akkor végig vehetnénk lelkünk rejtett zugait, miket is őrizgetünk benne.

De amikor éljük a hétköznapi taposó malmos életünket, és csak rohanunk, és esetleg későn vesszük észre, hogy az a kamion ott velünk szemben mennyivel nagyobb, erősebb, és már nincs idő...

-bocsánatot kérni, amiért kiröhögtem a barátnőm új ruháját, elmondani annak a másiknak,

-hogy már nem haragszom amiért leszólta a frizurámat,

-hogy megkérdezni a szomszédot, miért nem köszön egy idő óta, miért haragszik rám,

-elmondani a tesónak, mennyire fájt, amikor ezt+azt mondta... és minél több ilyen kis apró-cseprő terhet tárolunk a kofferban, amikor már megoldottuk, valóban lerendeztük (felhívjuk az illetőt telefonon, vagy az utcán találkozva egy pillanatra megállunk...) akkor már ki is rakhatjuk őket a kofferból, nem kell őket tovább cipelnünk magunkkal.

És persze a fentieknél sokkal komolyabb terhek, pl:

- valóban helyes, hogy kitagadtam az örökségből ezt-azt a gyermekemet

- valóban helyes, hogy már hónapok óta feléjük sem nézek idős szüleimnek

- valóban helyes, hogy haragszom a gyerekekre, amiért nem úgy nevelik az unokát, ahogyan azt én szeretném... kismillió teher a kofferban, esetenként nézzük át őket.

A buddhista tanítások között van állítólag egy:

"Élj úgy, hogy amikor lepereg előtted életed filmje, érdemes legyen az végignézni!"

Állítólag halálunk előtti percekben mint filmkockák jönnek elő életünk azon percei, amikor helytelenül cselekedtünk, és ezeket az eseményeket, mint megtanulandó, megoldandó feladatokat visszük magunkkal következő életünkbe = karma.

Így van: miért is ne lehetne tudatosan a jó felé tendálni?

És amikor egy-egy eseményt utólag átvizsgálva úgy látjuk, hogy ott ezt a célt nem igazán sikerült elérni, hát esetenként találjunk magunknak időt arra, hogy amit korábban elrontottunk, azt utólag még próbáljuk meg helyrehozni.

Nem tudom, az idejét mindenki maga ossza be, ez a nincs idő duma egy annyira vacak szöveg.

Utolsó út: valójában ezt az egyetlen és utolsó utat járjuk egész életünkben.

Nem hiszem, hogy a lélek haragot és gyűlöletet tárol. Azt az ego csinálja.

És abban sem hiszem, hogy van olyan, hogy túl késő. Mindenki maga dönt. Miért ne lehetne tudatosan a jó felé tendálni?

Furák az emberek....