A koffer

A koffer, mely nem más, mint saját lelkünk, melynek legmélyebb zugaiba életünk során bepakoltunk ilyen-olyan fontos és kevésbé fontos dolgokat, emlékeket, gondolatokat, tapasztalatokat. Féltő gonddal őrizgetjük egy darabig őket, de mindenkinél eljön egyszer az idő, amikor érzi, hogy szelektálni kell. Mi is a valódi érték, és mi az, amely csak akkor tűnt fontosnak, életünk további részében már nincs semmi jelentősége.

- Van, aki vagyoni oldalról nézi az összegyűjtögetett értékeket, mennyi, mekkora házat, birtokot, milyen vastag bankszámlát sikerült élete során összegyűjtenie. Persze a család élete, és életének minősége nagyban függ az anyagi helyzettől. Ez nemcsak a múltban, de a jelenben és a jövőben is valószínű így lesz.

Akinek ilyen vagyonnal van tele a koffer, fáradtan és elégedetten cipeli magával. És azt is tudja, ha az elszámoltatásnál megkérdezik tőle: és milyen volt az életed, kapásból rávágja: életem? dolgos, munkás, nehéz, de megérte!!!

- A másik, aki világ életében arra törekedett, hogy mindenkivel jó kapcsolata legyen, hogy mindenkivel barátságban éljen együtt, miközben keményen dolgozott a napi betevőért, családja boldogulásáért.

És az elszámoláskor örül, hogy sikerült tisztes életet biztosítani családjának, van lakás, holmi kis anyagi tartalék, és szerencsére mindenkivel jó kapcsolata van.

Azt csak ő tudja, hogy ez utóbbi mennyi erőt, energiát vont el tőle, hogy milyen nehéz volt számára, hogy inkább nem mondta ki esetenként a saját véleményét, hogy inkább hallgatott, megalkuvó volt, mint egy kemény, határozott, magabiztos ember.

És ha majd az elszámoltatáskor megkérdezik tőle: megérte? majd lesz-e bátorsága kimondani: nem biztos.

- És aki érzelmekkel rakta tele a koffert, örömmel, boldogsággal, szeretettel, vagy éppen haraggal, gyűlölettel, irígységgel, állandó vitával, veszekedéssel, civakodással teli bőröndöt cipel. És ha belegondolunk abba, hogy az ilyen események nagyobb részét szándékosan generálta, saját és társai szórakoztatása céljából aggatta a körmeit, előre kitervelt módon provokálta a másikat, ...

Az igazi koffer a lelkünkben van, és olyan, hogy valaki csak csupa örömöt, boldogságot érez élete minden percében, vagy esetenként bánatot, haragot, vagy egyéb sötétebb indulatok, érzelmek jelennek meg lelkében. Csak ilyen, vagy csak olyan, külön nincs. Csak az számít, melyik van túlsúlyban, és maga az ember, melyiket tartja élete során fontosabbnak. És ha kérdik tőle milyen élete volt, nem biztos, hogy sikeresnek érzi magát.

Sőt, azt gondolom, hogy az előbb felsorolt mindhárom területe az életnek egyformán fontos, hogy ott legyen, nem lehet figyelmen kívül hagyni sem az anyagi biztonságot, a megélhetést, sem a józan ész által diktált esetenkénti megalkuvást, de a legfontosabb azért mégiscsak a békesség, a boldogság, amely a szívben van. Vagy nincs.

Amit a kofferban összeraktunk, azt visszük magunkkal. És érdekes módon pontosan azt hagyjuk itt az utókorra is! Úgy fognak ránk emlékezni az utódaink, szeretteink, barátok, ismerősök = a világ, az utókor, amilyen képet összeraktunk magunkról a kofferban.

Mindenki életében eljön egy időszak, amikor át kell nézni, mi van a kofferban! Meg kell tenni, amikor még van idő, van lehetőség átértékelni dolgokat, esetleg változtatni rajta. Amikor már túlságosan elszálltak az évek, akkor már túl erősek a korábbi évek bevésődései és képtelenség rajta símítani, változtatni.

Használd ki a karantént, készíts leltárt, mit cipelsz jelenleg a lelkedben, nézd át, és szelektálj, nézd át, és ami függőben van, zárd le, tisztázd le az illetővel, kérj bocsánatot, vagy bocsáss meg... :)