A kézírásról…

Az írás az ember csodálatos képessége.

A 44 betűből álló jelrendszerünk alkalmazásával mindenki ki tudja fejezni, ami elménken, szívünkben lejátszódik.

Az agyunk ír a kezünk csak "eszköz". Szükség van mindkét agyféltekénk "megmozgatására".

Ha a szellemünk, agyunk "rendben van", akkor tudunk csak írni, kézzel, akár géppel.

Amerikában egyes általános iskolákban a kézírás helyett a tízujjas gépírást oktatják.

Bármennyire is fejlődik a világ, az ember nem gép!

Értelmi és érzelmi fejlődésünk miatt elengedhetetlen, hogy kézírást tanuljunk. Az írás, rajzolás fejleszti az agy munkáját, kihat a lélek működésére.

Ahhoz, hogy megtaláljuk a szavakat, mondatokat, ami kifejez minket, gondolkodnunk kell, érzelmeinket használjuk, de ha azok nem lennének, akkor "sablon-szövegeket" gyártanánk.

A rajz, az írás egymástól elválaszthatatlan, az irka-firka a kifejezés vágyának első megnyilvánulásai, mindkettő az ÉN-ben lejátszódó folyamatok leképezését mutatja.

Ez a manuális képesség egyre intenzívebben fejlődik.

Ahogy nincs két egyforma levél, úgy nincs két egyforma írás, vagy akár ujjlenyomat sem.

Megfigyelték, ha krízisbe jutunk, sokszor van a kezünkben toll! Önkéntelenül is írni akarunk.

Egyre többet és gyorsabban kell írnunk, ezzel arányosan romlik az írásunk szépsége is.

A szép írás egyszerűen kiment a divatból.

Igaz nem a szépség a lényeg! Mégis.

A kézírásunk rólunk árulkodik, személyiségünk, rejtett énünk hordozója."Benne van a múltunk, a jelenünk, ami az elménkben, gondolatainkban, érzelmeinkben van.

Az írás hozzá tartozik az emberré váláshoz.