A fogyókúra fejben dől el...és az érzelmeink nagyban befolyásolják. (beszélgetés)

Sziasztok.

Annak idején én is àtestem ezen a dolgon.. kapcsolatban voltam épp az első fogyókúrámat csinàltam, rohamosan mentek le a kilók, de amint vége lett híztam egy hónap alatt 10 kg-ot. Aztán évekig ennyit jojoztam. Télen hiztam, nyáron lefogytam. 2 éve viszont elvesztettem a fonalat.. most én is azon vagyok, hogy az agyam átprogramozzam.. mi irányítjuk a dolgainkat, csak sokszor a tudatalatti győz a tényleges tudat ellen..

Egy hónapja elhagytam a nassolàsokat, àttértem a 3-szori étkezésre és kiprobàltam a pink fit csomagot.. 4 kg minusszal büszkélgetem, de még korántsem fogytam eleget.. most az elmult szük 2 hétben ellaposodott a dolog. Alig mozogtam mostanàban, szobakerékpàrozni szoktam.

Mindenesetre sok sikert kívánok mindenkinek a céljai megvalósításàhoz!

Csatlakoznék azokhoz, akik akkor híznak, amikor egyedül vannak. Amikor boldog párkapcsolatban voltam, egyrészt ahogy Kék Napraforgó is írja, tetszeni akartam a páromnak, másrészt a boldogság, sok program, együtt töltött idő stb eltereli az ember figyelmét a felesleges nasiról.

Viszont amikor egyedül vagyok (mint sajnos most is már egy pár hónapja), akkor több időt is töltök egyedül (nem lóghatok folyton a barátaim nyakán, akik viszont párkapcsolatban élnek :/ ), meg ott van ez a kis szomorúság is... Szerintem sokszor ez az evés oka, hogy ezzel vígasztaljuk magunkat. Ha már nincs, aki símogat és megölel, akkor legalább jöjjön egy kis finomság, amivel kényeztethetjük magunkat.

Én első körben 5 kilót szeretnék most leadni, de az álmom 10 nekem is. Valami hasonló módszert alkalmazok, mint amit Tündy74 írt, próbálom átprogramozni a tudatalattimat, hogy igenis menni fog, és csak a célra koncentrálok, sokszor elképzelem magam vékonyan. A diétákat sosem bírtam, ezért már nem is próbálkozom velük.

Sziasztok!Kérem előre,hogy senki ne nézzen hülyének!Nekem nagyon érdekes tapasztalatom van erről a "fejben dől el minden" dologról.3 éve nagyon rossz kapcsolatban voltam,de nem mertem kilépni,mert úgy gondoltam jobb mint egyedül.Aztán egyszer csak kattant valami a fejemben és elkezdtem magamnak azt mondogatni,hogy bátran lépjek,mert jön egy új szerelem,egy nagyon jó,nagyon boldog élet vár rám.Eleinte csak úgy mondogattam napközben elég sűrűn,aztán már elhittem és tudtam biztosra,hogy így lesz!Kidobtam a párom és azt mondtam magamnak jöhetsz boldogság készen állok,várlak.Pár héten belül megismertem a mostani páromat és azóta is nagyon boldogan élünk.

Most a súlyom miatt újra eszembe jutott ez a kis módszer és december elején elkezdtem mondogatni magamnak,hogy nyárra csini leszek,leadok 25 kilót.mostmár könnyen elhittem,mert tudom nincs lehetetlen.Nem mondom persze,hogy tenni nem tettem érte,mert belekezdtem egy szénhidrát diétába,de nem érzem diétának mert azt mondogatom magamban,hogy nagyon csinos leszek és ez boldoggá tesz.Nem hiányzik már a kenyér tészta cukor,krumpli sem,mert az agyam arra állt rá,hogy ezek nem kellenek.

Elnézést,hogy ilyen bő lére eresztettem a mondandómat,de akit érdekel nézze meg a képeimet és a mérlegelőmet,azt hiszem magáért beszélnek az ott látott eredmények.

Mindenkinek sok sikert kívánok és azt,hogy eltudjátok hinni,hogy csinosak és boldogok lesztek!!!

Sziasztok!

Nálam meg bnőmnél pont fordítva van/volt a dolog!

Amikor szakítottunk vagy nagyon stresszeltünk az akkori partnereink miatt, akkor fogytunk úgy, h. semmit nem tettünk érte!

Viszont két éve, amikor összejöttem a Párommal, fél-egy év alatt feljött rám még 10 kg, úgy lettem 86...a 165 cm-mhez... Sosem vtam vékony, de általában 75-78 között mozogtam.

Aztán tavaly nyáron elkezdtem a kcal-számolást meg a tornát és kb. 4 hó alatt lement rólam 18 kg. Aztán jött a hidegebb idő, a karácsony és elfogyott az akaraterőm...már nem tudtam olyan nagyon jól odafigyelni... Most 7főtől újra belevágtam, mert egy 10est még szeretnék leadni, de bevallom őszintén, nagyon nehezemre esik...folyton csak nasiznék...:(

Jaj, de ismerős a helyzet...! Mintha én is újra átéltem volna a múltban történteket olvasva a bejegyzésed. Volt egy párom, aki mellett úgy éreztem le kell fogynom. Rövid idő alatt elértem az "álomsúlyt" mellette, bomba jó formában voltam! Szakítottunk, a kg-ok pedig vissza jöttek. Most újra azért küzdök, hogy fogyjak, de nem könnyű.

Fel a fejjel..

"Csak az tudja milyen jó fent lenni, aki volt már nagyon mélyen is"

A fogyókúra fejben dől el, de az érzelmeink is befolyásolják.

Gondolom ezzel többen egyetértenek. Saját példámat mondom el. Tavaly tavasszal elhatároztam: min. 25 kilótól meg kell szabadulnom. El is kezdtem, lassacskán döcögött, lement vagy 3-4 kiló 3 hónap alatt...nem nagy teljesítmény,de valami. Aztán megismerkedtem valakivel, szerelmes lettem, s minden megváltozott. Olvadtak rólam a kilók, nem is figyeltem rá nagyon, de 13 kiló úgy ment le négy-öt hónap alatt, hogy nem is szenvedtem.(Nem az ő kedvéért fogytam, de azáltal, hogy még jobban akartam neki tetszeni, ez adott egy plusz lökést!!!)

Aztán december végén össszevesztünk...azóta visszaszedtem 5 kilót...két hónap alatt...baró...tudom, az én hibám.

De nagyon „egyszerű” magyarázata van. Mikor szerelmes voltam, de mégis egyedül otthon, akkor ültem a gép előtt s vele cseverésztem...sokszor el is feledkeztem mindenről...még arról is, hogy egyek. Szakítás után pedig kínomban, unalmamban, bánatomban ettem. TUDTAM, hogy nem lett volna szabad, az érzéseim mégsem hagyták az agyamat uralni. Most már kezdem elfogadni a dolgot...kb. egy-két hete kezdek most újra visszatalálni önmagamhoz. Elkezdtem újra tornázni, s fogytam másfél kilót.

Hogy miért indítok topicot? Mert várok mindenféle hsz-t a témában. Akár olyat, aki hasonló cipőben jár(t), akár olyat is, aki „felpofoz”, hogy hülye vagyok, nem jó ez így.

Bármi jó most, ami kizökkent, s visszatérít a normális életemhez...