40 körül első gyerek (beszélgetés)

Kedves Fórumindító!

Rendbe jöttél a felfázásból?

Nem bizony! És ott volt az a bizonyos Ratkó-korszak is, akiknek meg kellett születniük.

A háborús élmények miatt még azt is meggondolták, hogy mikor bújjanak össze, hiszen nagy volt a szegénység, sokak veszítették el a kicsi vagyonkájukat. Nagyon elterjedt volt az egykeség.

Nem is éltek ilyen sokáig.

Bár hozzátenném, hogy azért azok sem szaporodtak ütre-füttyre, mint a vadak. Legalábbis az értelmesebbje.

Mi is kettőt terveztünk,a kisfiam után volt egy méhen kívülim,így mi is inkább amellett vagyunk,hogy egyke marad.De a szívem mélyén ott a vágy...

Remélem,hamarosan elmúlnak a rosszulléteid.Boldog új évet :)

Sziasztok!

Véletlenül keveredtem ide, de szeretném megosztani Veletek az én történetemet. Júniusban voltam 43 éves. Van egy 21 éves fiam. kb. Amíg ő el nem érte a 16-18 évet nem is gondoltam több gyerekre, volt vele intézni való bőven. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy felnőtt, nincs kiről gondoskodni. Azonnal rájöttem, hogy muszáj legyen még egy gyerekem, mert így nem élet az élet. Kétszer estem teherbe, nem jöttek össze. Aztán orvostól orvosig. Mig kiderült, nem lehet több gyerekem. Depresszió, életuntság stb. Férjem mondta, hogy inkább ideg orvoshoz menjek, mert rá fog menni az egész család. Vége volt számomra a világnak. Persze mentek az évek. De nem adtam fel. Meddőségi klinika, sok-sok pénz, kétszeri beültetés, semmi. Aztán eljött a 42. évem, azt mondtam még egy évet adok magamnak, és ha másképp nem, akkor petesejt donorral, de lesz még egy gyerekem. És így is lett, a 43. születésnapomon megérkezett a várva várt gyerkőc. Imádom és boldog vagyok, de megjegyzem, hogy nagyon-nagyon-nagyon nehéz. 21 év van a két gyerek között. Ha nem jön össze, valószínű már belehaltam volna a fájdalomba.

Hű, nem semmi! Ráadásul ikrek.

Jól néz ki az anyukájuk, bár kicsit nagymamás, na de 60 évesen nem csoda.

[link]

talán ez a kor az mikor már nem kellene babát vállalni

I'gy is lehet gondolkodni.

Meg úgy is, hogy szüleink, nagyszüleink, akik a '10-20-as évektôl kezdve az 50'-es évekig születtek, nem filozofáltak ennyit.

És nem ilyen életkörülmények voltak, mint mostanság.

Tény, öregszik a társadalom.

Ennek hátrányait majd több évtized után fogják csak megtapasztalni.

A család nem csupán két szülôbôl áll.

Késôbb pedig nagyon kiütköznek a nemzedéki ellentétek.

Szerencsére ez már nem az én életem!

Esélyem sem lett volna megismerni a négy nagyszülômet, illetve egy dédmamámat... Nagynénikrôl, nagybácsikról nem is beszélve.

Szia, én mindig tudtam, hogy ha fogok egyáltalán,akkor későn fogok szülni, de egykét sosem tudtam elképzelni. Még akkor sem, amikor idén 41 évesen végre sikerült teherbeesnem. Viszont az élet sok mindent felülír: annyira rosszul viselem a terhességet, hogy nem tudom elképzelni, hogy ezt egy kisgyerek mellett végig tudnám még egyszer csinálni. Magyarán nem szívesen vennék el az első életéből 9 hónapot csak azért, hogy legyen testvére.

Szóval mi már teljesen átprogramoztuk az agyunkat az egykére, de a kis korkülönbségű unokatesó(k)ban nagyon reménykedem:-)