Férjem túlságosan az előző házasságából született gyerekei körül forog... (beszélgetős fórum)

Nem kell ebben a cipőben járni ehhez, én mielőtt elváltam volna és megtaláltam volna a férjem és a gyermekei mellett az én gyermekeimmel az új családomat is így gondolkodtam. Minden jó érzésű felnőtt nő így gondolkodik. Aki pedig nem, az ne kezdjen gyermekes férfival.

Attól, hogy gyakori a probléma, nem azt jelenti, hogy normális. Vehetted volna a fáradtságot és elolvashattad volna a fórum indító hozzászólást, és akkor nem írnál olyanakot, hogy szenteljen több időt az új feleségnek és annak a gyerekeknek akiket együtt nevelnek, mert nem ez a kiinduló probléma, hanem pontosan a közösen töltött idő. Szépen belehoztad a saját magad problémáját, mert az is biztos, hogy te sosem vezettél válásfeldolgozó csoportot. Te egy majdnem hasonló cipőben járó nő vagy, aki nem mert a saját profiljáról írni, ezt mutatja a friss regisztráció-, és az is, hogy azóta be sem léptél erre a profilra, gondolom a saját profilodról olvasod a reakciókat.

Javaslom, hogy a házasságod javítására fordíts időt ahelyett, hogy álnéven egy fórumra írsz.

A boldogság napját nem várni kell, hanem tenni érte. :)

Van tapasztalatom. 11 éves kislányt kaptam annak idején a férjemmel. Körülötte forgott a világ... nálam is. :) Én készítettem neki az iskolai bulikra a sütit, a salátát. Együtt mentünk táncruhához anyagot venni. (Anyuka akkor más irányban volt elfoglalt.)

Aztán lett két gyermekünk, és a leányka pont olyan szeretetettel vette körül a gyerekeinket, mint ahogy mi őt, sőt az anyukája, anyai nagymamája is.

El kell engedni az önző ént, mindjárt megváltozik minden. Akkor kapja meg az ember az annyira vágyott szeretetet, és figyelmet. :)

Szeresd a lányokat, akkor majd elfogadják a véleményed!

Minden szavaddal egyet értek (ismét). :)

Sokkal egyenesebb lett volna a saját profiljárol azt írni, hogy nekem ez a véleményem.

De bedurrantani a párterapeuta vagyok hazugságot egy új regisztrációval ezzel próbálva érvényt szerezni az igazamnak, hát nem tudom.

Elnézést, de egy kapcsolati gondozó, egy párterapeuta, egy igazi válásfeldolgozó szakember nem degradál, nem minősít a világon senkit!

Te a Hoxa felhasználóival ezt tetted első hozzászólásodban, ami arra utal, hogy bort iszol és vizet prédikálsz.Tehát a szak-embertől messze állsz, mint Makó Jeruzsálemtől.

Az, hogy eltérő lehet a véleményed még el is fogadom, hiszen erről szól a fórumozás.

Azonban bizonyára te is hasonló gondokkal küzdesz te is, mint FI, mert te kihangsúlyoztad, hogy csak olyanok írjanak, akik ugyanezen problémával küzdenek.

Ha értenél hozzá, akkor tudnád, hogy még egészséges családon belül is vannak/lehetnek gyermekek miatt konfliktusok, így valójában a 600-ik hozzászólónak is lehetnek tapasztalatai és véleménye egy adott helyzetről.

Bizonyára nem vagy politikus mégis meg van a véleményed arról is....

Erről ennyit!

Nagyon jó szakember lehetsz, ha neked a FI hozzászólásából az jön le, hogy Ő felismerte a problémát megoldást és kompromisszumit keres.

Ha számodra az elfogadható, hogy neki az az 1 év volt a kánaán, amikor a gyerekek nem mentek "apucihoz". Vagy az, ha az probléma, hogy együtt akarnak 2 hetente 2 éjszakát aludni az apjukkal.

Továbbá az is sokat mondó, hogy megveregeted a FI vállát, aki semmit nem akar változtatni, ezt csak a másik féltől várja el.

Ilyen "szakemberekre" van szükség, ne is haragudj, de ez szomorú.

Itt semmilyen hajlandóság nincs a probléma megoldására, itt csak elvárások vannak.

A férjnek elég kompromisszumot kellett már eddig is kötnie. Akkor, amikor szépen megnyírbálták, mint apát.

Semmi bajom a mediátorral, semmi bajom a kompromisszummal, de akkor, amikor egy szülő jogait már jócskán lecsökkentették, még arra kérni, hogy legyen belátóbb, hát...

Már nem azért, de közületek hánynak van e téren személyes tapasztalata? A fórumindító direkt kérte, hogy ilyenek írjanak, gondolom nem véletlenül. Aki nem járt hasonló cipőben, az csak ítélkezni tud, ahogy ti is tettétek.

Igenis nagyon gyakori ez a probléma és szinte minden esetben mindkét félen múlik a dolog! Válásfeldolgozó csoportokat vezettem évekig egy mediátorral és ez egy gyakran felmerülő probléma volt az új kapcsolatoknál, amivel igenis foglalkozni kellett mindkét fél részéről. És igenis a férjnek is kellett változtatnia, mert ő is vállalta az újabb családot és nem maradhatott minden ugyanúgy, mint amikor csak ő meg a gyereke(i) léteztek. Kompromisszumokat kell kötni, törekedni az egyensúlyra. Ami nem feltétlenül azt jelenti, hogy a saját gyerekeitől kell megvonnia valamit, hanem esetleg a nem saját gyerekeinek és a feleségének is több figyelmet kell szentelnie azokban az időszakokban, amikor a sajátjai nincsenek ott.

Ha tönkremegy egy ilyen házasság, akkor az bizony nem csak a feleség hibája, hanem a férjé is. A második feleség féltékenységét táplálhatja a férj következetlensége, extrémebb részrehajlása. Ahol sikerült megoldani a problémát, ott mindig a férj is belátta, hogy közösen kell változtatniuk és megoldást találniuk, nem egy esetben párterapeuta segítségével.

Szóval, kedves kérdező, az első lépés az, hogy felismerted a problémát és hogy változtatni akarsz, segítséget keresel és nem akarod hagyni, hogy elhatalmasodjon rajtatok, és nem is akarsz lelépni! Ez jó!

Javaslom, ha kettesben nem sikerül kialakítani a közös nevezőt ebben a kérdésben, keressetek fel egy párterapeutát vagy mediátort, aki segít nektek ebben!

A lényeg, hogy mindkettőtöknek akarni kell, hogy jobb legyen, és mindkettőtöknek engedni, kompromisszumot kötni, stb.

Sok sikert, fel a fejjel, mert igenis van remény!

Teljesen mindegy hány gyereket hozott a kapcsolatba, ők ugyanúgy nem tehetnek semmiről, mint a férje gyerkőcei.

Ne keverjük bele egyik fél gyerekeit sem, ők ugyanúgy az elszenvedői ennek az egésznek.

Majdnem behànytam amikor elolvastam amit írtàl.

Ne legyèl màr ilyen.

Örülj,hogy olyan fèrfire talàltàl 2gyerekkel aki igenis mèg mindèg torődik a sajàt gyerekeivel.Örülj,hogy a gyerkeidnek ilyen férfi lesz a példakèpük aki törődő.

Fordítsuk meg az asztalt!

Te hogy bànnàl a gyrekeiddel ha az ő gyerekei èlnènek veletek(bele se merek gondolni) ès Te làthatnàd a 2gyereked minden 2hetenkènt 2napra

Na😒😒😒

Akkor èn is ìgy gondoltam🤫

Átlendülni? Azt nem lehet. Mérlegeltem, mielőtt komolyabb kapcsolatba léptem volna. Ha kell az ember, kell a puttony is.

Ráadásul neked nem minden nap "kell" a puttony, nem értelek igazából. Kicsit próbálj felülemelkedni magadon, és együttérzőbbnek lenni a férjed és az előző kapcsolatából származó gyerekei irányába. Édesanya vagy, tudnod kell, mit érezhet egy édesapa, akinek csak morzsák jutnak.

Sajnos!...

Sajnos ha már úgy kezdődik, hogy "férjem gyerekei" megfogalmazással, akkor már nem is szabad jobban belemélyedni a kérdező fórumába, mert szociálisan nem 100-as a kérdező.

Ugyanis nincsen olyan, hogy egyém-ővé, hanem párválasztásnál, ha van autó, azt is vezethetik közösen, ha van gyermek egy előző kapcsiból, akkor azt is együtt, de legalább támaszként mellette állva, legyen az nő, vagy férfi.

Fi!

Készíts egy lapra egy mérleget és az egyik serpenyőbe írd fel először a perceket, amiket veletek tölt a férjed, majd a másikba a korábbi kapcsolatból született gyermekeivel. (meglátod, hogy lehet a kertben van látástól vakulásig, de a te gyermekeiddel több perc lesz a végeredmény)

Aztán készíts egy olyan mérleget, ahol a minőséget, milyenséget mérlegeled.

Nagyon jól írta valaki korábban, hogy nektek ott van 12 napot, reggel, este, bármikor.

Azonban abba a 2 láthatási napba kell besűríteni azt a 10 napot az apukának.

Te meg tudnád oldani??? (kétlem)

Te gyermekként nem vágytál az apai ölelésre, az apai csikizésre, cirógatásra, legyőzni apát az ágyban????

S készülj fel,mert közeleg a nyár! Nem lenne számomra meglepő, ha apuka azt mondaná, hogy 3-ban elutaznak egy hétre nyaralni a világ végére, de leginkább tőled minél messzebb, mert nem támaszt nyújtasz annak, aki szeretsz, hanem féltékenykedsz egy szerető apára és a gyermekeire!

Honnan tudod, hogy a te gyermekeid láthatáson mit kapnak? (majd elmondanak mindent....hogyne). Azért mert nem látod, lehet ugyanez van, mikor a te gyermekeid az apjuknál vannak, csak éppen ott egy olyan mostohaanya van, aki hagyja az apukát kibontakoztatni a saját gyermekeivel, mert tudja, hogy utána 10 nap csak az övé!

❤

Kedves kérdező, így kellene!

Szerintem meg nagyon okés, azt hittem, extrémebb a helyzet.

Ők a gyerekei, a vérszerinti gyerekei. Élete legfontosabb emberei - és ez így van jól.

Te/ti ott vagytok nekik 2 hetet, míg a saját gyerekei 2 hetente 2 napot.

Picit gondolkodj, de abban a 2 napban kit helyeznél előtérbe, ha te lennél így a sajátjaiddal. Ha nem őket, hát lelked rajta, de én nem szeretnék olyan szülő gyereke lenni.

Ne legyél féltékeny, abból semmi jó nem szokott kisülni. Inkább örülj, hogy a férjednek fontosak a gyerekei. A gyerekeitől különélő férfi legnagyobb bizonyítványa, hogy miképp viszonyul hozzájuk.

Nekem saját nincs, de van barátnőm, aki hasonló kapcsolatokban volt. Amikor a barátnőmbe kialakult a párja gyerekei iránta féltékenykedése, akkor rövid időn belül el lett hagyva.

Hiába mondtuk neki, hogy a párja gyerekeit ne vetélytársként kezelje, mert még csak gyerekek, de ő nem tudta visszafogni magát.

Tehát, a te döntésed mit akarsz;)

Miért is veled lennének apás hétvégén a gyerekek?

Pont az a lényege az apás hétvégének, hogy az apával töltsék...

Annak idején a gyerekemet ráhagytam a nénikémre is, akár hetekre is, ilyenkor a fiam a nénikémmel aludt, és eközben a nénikém férje a másik szobába lett száműzve:DDDD

Nem ment rá a házasságuk;)

A mi élethelyzetünk pontosan ugyanilyen, 2 gyerek tőlem, akiket együtt nevelünk, 2 pedig az előző házasságából.

Hiperérzékeny vagyok, de kicsordult a könnyem attól, amit Tőled olvastam.

Igaz, nálunk nem csak kéthetente vannak a gyerekek, de el nem tudom képzelni azt, hogy akár a férjemtől, akár tőlük elvegyem az együtt töltött idő örömét. Ezek az alkalmak nem rólam, nem az én gyerekeimről és nem is a férjemről, hanem róluk szólnak. Ilyenkor többnyire ők ajánlanak programokat, amik közül természetesen közösen választunk, de mind a kisfiú, mind a nagylány ilyenkor az apjukon csüngenek, kb. megszűnik a világ létezni körülöttök az én szívemet pedig boldogság járja át, hogy milyen nagyszerű férfi a párom.

Természetesen az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az én gyerekeim szintén megkapják az apjuktól a törődést amit igényélnek, így sem kirekesztettnek sem féltékenynek nem láttam soha őket. Jóba vannak a férjemmel, tisztességesen neveli őket, de soha eszembe sem jutna, hogy ilyenkor is az én 2 "idegen" gyerekemet pesztrálja, amikor a sajátjaival jóval kevesebb időt tölt.

Én a helyedben vigyáznék, nem egy eset volt a közvetlen környezetmbe ahol ez a szituáció váláshoz vezetett. És nem azért, mert a gyerekek hiábja, hanem azért, mert ezen keresztül a férj rájött, hogy milyen nővel is él együtt.

Kedves Ámami ! Igazi féltékeny mostoha vagy!

A te lányaid nem kapják meg az apjuktól azt a törődést, amit a férjed ad a lányainak és ez fáj neked.

A gyerekeknek nagyon jól működik az antennájuk. Érzik, hogy nem őszinte a szereteted, az erőlködésed.

A férjed jó ember. Imádja a 2 lányát és segít felnevelni a te 3 lányodat.

Itt veled van a baj. Fogadd el a helyzetet, éld meg boldogan a pillanatot, hiszen olyan gyorsan felnőnek a gyerekek.

Miért baj, hogy az apjukkal akarnak aludni 10 évesen. Én is odabújtam apámhoz 10 évesen és utána már nem. Az unokáim is odabújnak, együtt alszanak a szüleikkel és velem is 10 évesen, de jó ösztönnel később már nem.

Irigységed miatt elszalasztod az élet boldog pillanatait.

Szia! Köszi a hozzászólást. Eleinte nehezebb volt gondolom neked is, hogy sikerült átlendülnöd?

Agyban próbálom én is átállítani magam, van, amikor könnyebb, van, amikor nehezebb. Most épp nehezebb, azért gondoltam, hátha segítene, ha más, hasonló helyzetben levő nők tapasztalatait olvashatnám.

Ugyan más a helyzet nálunk, de ha érteni fogod, miért osztom meg, akkor rájössz a lényegre.

Én megörököltem a férjemmel egy halmozottan sérült sógornőt is. Aki nem 2 hetente egy hétvégét, hanem minden nap 0-24-ben van velünk, és az állapotából kifolyólag csak vele lehet/szabad foglalkozni, mert szerinte ő a világ közepe. Ha nem így történik, hiszti van és csinál valami disznóságot.

Mégis élünk valahogy, immár több mint 20 éve.

Vissza a te helyzetedre: próbálj empátiát érezni!!! Milyen lehet az egy apának, aki eddig 0-24-ben a gyerekeivel lehetett, hogy csak 2 hetente látja őket, másfél napra? Milyen lehet neki az, hogy eddig minden program együtt történt, most meg a szünet fele az övé, amúgy a nagy semmi?

Vigyázz, mert én tudok olyan apáról, aki azért ment vissza a volt feleséghez, mert egyszerűen nem bírta elviselni, hogy csak ennyi jut neki a gyerekeiből. Kedves barátunk, megmondta, hogy az asszonyt nagyon szerette, de már nem tudja szeretni (a nő csalta meg és akart elválni, csak aztán az új kapcsolat nem olyan volt, mint szerette volna), mert nem tudja megbocsátani, ami történt, de így legalább újra apja lehet a srácainak.