Párotok előző házasságából született gyermeke (beszélgetés)

Szia! Jó hogy van aki el bírja viselni más gyerekét (saját helyett, mert nekem sajnos olyan kell).

Azt eláruéod, miért nem kedveltek eleinte a szülők? Volt erre valami indok, vagy cask ugy szimplán látszott hogy utálnak?

[link]

na itt érdekes hozzászólásokat találsz

Ez egy idevágó cikk!Olvassátok el:

[link]

Köszönöm szépen! Nagyon sokat jelent minden tapasztalat!

Sajnos most egy kicsit lekerült nálunk a téma napirendről :(, én meg nem merem sürgetni a dolgot, mert, az nem vezetne jóra. Hát várok. :( Ettől függetlenül örülök a tapasztalatoknak, hiszen ami késik nem múlik!!! :)

Szia Kedves ?:?:?!:)Úgy ismerkedtem a párom kislányával hogy otthon főztem és egyszer csak hátranéztem ott álltak mindketten (párom és kislánya) és boci szemekkel mosolyogtak rám.Igaz nem nagyon tudta ki vagyok és mifán termek de ez nem is lényeg.Elemntünk egyet fagyizni közben apa beadagolta lassacskán hogy ezt a nénit (engem) apa nagyon szereti ezért gyakrabban fogunk találkozni hármasban.Persze a kis aranyos csak pislogott és nyalta a fagyit gondtalanul:))Többet nem is hoztuk fel a témát.Most ott tartunk hogy jön a Picur kirándulunk,játszótér,minden ami jó, stb.Igazi kis tünemény bár néha hisztizik. ha nem kap meg valamit de hamar lekenyerezi apukája egy nagy cupptós puszival és nyakba ültetéssel.:)Szerencsére nem egy elkényeztetett gyerek,úgyhogy könnyű dolgunk van vele.Apukája is tud vele bánni azért a két szép szeméért még nincs csokor barbibaba meg cukorkahegyek.És ez így van jól.A közös gyermekünket is ugyanigy szeretném majd nevelni.

Párom szülei természetesen kételkedve fogadtak az elején még volt egy kis fújás de most vagyunk olyan viszonyba hogy két lépés távolságból gyönyörűen elvagyunk:)Azért az egyről a kettőre nem lehet mindenkit elfogadni/befogadni.Idő kell a megnyíláshoz.

Utolsó kérdésedre pedig a válaszom:maximálisan kiáll mellettem,sőt néha túlzásba viszi.De nagyon jól esett hogy az elején leszögezte a szüleinek hogy "van egy új párom,nagyon szeretem,ha tetszik ha nem,új életet kezdtem".Ennek tudatába nem is fúrkálódtak (annyira) az anyósék. Csak egy-két hülye megjegyzés,de remélem az már a múlté.

Remélem segítettem,ha valami érdekel kérdezz csak.

Segítsetek kérlek, ha tudtok!

- Hogyan ismerkedtetek meg párotok előző házasságából született gyermekével?

- Hogyan fogadott?

- Hogy mondtátok el, a gyereknek, hogy új párotok van?

- Hogy telnek az ünnepek? Ki hol van és mikor?

- Hogy fogadott titeket az ex?

- És mivel nem tudom, hogy mennyire él a "gonosz mostoha" sztereotípia, kíváncsi lennék arra is, hogy hogyan fogadtak a párod szülei, barátai?

- Párotok mennyire áll ki mellettetek? Mennyire segít lelkileg?

igen ez igy van. exem megcsalt, es akkor kezdodtek a hangos vitak. amikor a fiamat a szekreny alol kellett kicsalni egy veszekedes kozben, oszeszedtem a fogkafem, es haza mentem szuleimhez. nem volt mas valasztasom. es en hagytam el mindenkit?

ez nem fair. egy pasival szemben. o igen o 4 eve ferjnel van, en meg a mai napig nyogom a hazassagunkbol szarmazo adossagokat.

Ezt egy kicsit összezagyváltam: "házasság vége kinek a hibájából ment tönkre." :)

:)

Bocs!

Hogy miért vannak nők a nők ellen? Ismerjük a technikákat, amikkel egy férfit irányítani lehet! És az exnek mindig megvan az előnye ebben, hiszen egyszer már az élete értelme volt az "Ő"-nek, illetve ott az adu ász a kezében a gyerek személyében. A férfi -gondolom- mindig némi bűntudattal fordul feléjük, mert hiszen ő lépett ki végső soron a megszokott keretekből. (értem ezt úgy, hogy általában a férfi költözik el, ő marad egyedül, a gyermeke nélkül, teljesen függetlenül attól, hogy a házasság vége kinek a hibájából ment tönkre.)Mondd, ha tévedek!!!!

Ez nem féltékenység, hanem puszta félelem a szeretett személy behálózásától.

Ui: Nagyon érdekes egy férfi véleményét olvasni, jó, hogy itt vagy! :)

egyik ocsem baratnoje itt el, es a masik ocsem baratnoje is idejar hetvegenkent.

sorry a bakiert

csalad. az egy szent kotelek.

en apamra mindig szamithatok 37 eves vagyok. megjartam hazassagot vilagot, mindnehonnan haza jottem es mindig volt itt helyem. ket ocsem van a csaladi haz folyton no, es atalakitas alatt all. pedig idosek a szuleim mar. megis jut hely a csalad minden tagjanak, egyik ocsem itt el velunk, a masik szinten idejar hetvegenkent, neha ocsem megy hozzajuk. s a fiamnak is jut hely, mikor itt tolti a nyari szunetet, es egyeb szuneteket. emberseggel viseltetni egymassal, egymasert. mert nincs szorosabb kapocs mint a csaladi kotelek...

Jótanácsért fordulok hozzátok, hogyan tudnám könnyebben elfogadni párom hozzánkköltözött gyermekét.

A párommal 15 éve ismerjük egymást, 12 éve lakunk együtt, ami nagyon jól is müködött eddig.

Most annyi történt, hogy hozzánk költözött 21 éves fia az elözö házasságából, mert az édesanyja sajnos elviselhetetlen ön és közveszélyes alkoholista. Eddigi kapcsolatom a fiúval baráti volt, de nem túl szoros, nem sokat járt hozzánk.

Párommal sajnos nincs közös gyermekünk, egészségügyi problémák miatt, igyhát a szülöi érzést én sajnos nem ismertem meg.

A fiú egy hete lakik nálunk és bennem egy olyan ösztönös ellenállás, elutasitás, menekülési vágy van ,amit sajnos nemigen tudok leplezni. Tudom, hogy ez baj, de most ezt jelenleg leküzdhetetlennek érzem. Fenekestül felfordultak a mindennapjaink, nem találom a helyem otthon, csak lödörgök a lakásban szorongva, vagy magamra zárom a szoba ajtót.Ráadásul a fiú barátnöje is nálunk tölti a péntek-szombat-vasárnapot és ez még elviselhetetlenebb. Tudom, hogy el kell fogadnom a tényt, hogy a gyerek segitséget kért az apjától és neki kötelessége befogadni öt, de arról nem vagyok azonban meggyözödve, hogy a barátnöjének is napokat (ha majd nem lesz suli, akkor vlsz. heteket, hónapokat)nálunk kellene töltenie. Kaptam tehát két felnött idegent egyik napról a másikra az életembe, össze vagyok zavarodva és úgy érzem nem tudom a helyzetet elfogadni és kezelni sem. Irjátok meg lsz. a véleményeteket és adjatok tanácsot mit tegyek?

elöre is köszi.