Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Ne ítéljetek el, de feltétlen kell szeretni a férjem előző házasságából született gyermekeit? fórum

Ne ítéljetek el, de feltétlen kell szeretni a férjem előző házasságából született gyermekeit? (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5 6 7
2012. máj. 5. 14:32
,
2012. máj. 5. 11:39
.
2012. máj. 5. 10:40
.
198. 704ac5130b (válaszként erre: 1. - Zsanilia)
2010. okt. 28. 09:22

Én csak a saját tapasztalatomat tudom megosztani Veled. Én két évig voltam egy 13 éves kamasz kisfiú "pótmamája".... Nagyon féltem a szituációtól, mivel 22 éves voltam akkor, mindenféle szülői ösztön és miegymás nélkül. Bevallom első körben nem szimpatizáltam vele, én is csak az exet láttam benne. Ő ráadásul nagyon csendes, befordulós gyerek volt, válogatós, ha én nem szóltam hozzá, ő egy szót nem szólt hozzám. De az én taktikám az volt, hogy meghódítottam úgymond. A kedvében jártam... azt főztem, amit szeretett, olyan programokat csináltunk, amihez kedve volt (igaz csak kéthetente hétvége volt nálunk), mindenesetre idővel azt vettem észre, hogy kötetlen lett a viszonyunk, és már én sem féltem a hétvégéktől... Sőt, mikor elköltöztem az apjától, azt hiszem őt viselte meg a legjobban...

De persze minden ember más. A lényeg az szerintem, hogy itt Te vagy az úgymond "betolakodó" a szemükben, Neked kell megtenni a lépéseket, hogy szerethető legyél! Ne válts át gonosz mostohába, mert soha nem fog megoldódni. Ők még gyerekek, Te viszont okos felnőtt nő vagy. Taktikázz!!! Lehet idővel meg is szereted őket! :)

Sok sikert!

2010. okt. 25. 20:02

szia zsóka!



nem feltétlen a volt feleség uszít, a gyerekeknek is vannak saját, befolyásolástól mentes véleményük, vannak érzéseik.vannak emberek akik szimpatikusak nekik és vannak akik nem...

nem gondolom hogy erőltetni kellene ezt a jajj de nagyon egy család vagyunk dolgot, főleg mert ti sosem voltatok egy család...lehetsz a barátjuk ha! ezt igénylik...ha nem tartanak igényt a barátságodra, akkor viszont illik békén hagyni őket, legyenek hármasban az apjukkal...sem kistestvért, sem új anyukát nem lehet senkinek a nyakába varrni...te és a közös gyermeketek nem az ő választásuk vagytok.

amikor vállaltad ezt a kapcsolatot, vállaltad ezt a lehetőséget is, mert bizony ez is benne volt a pakliban...


amúgy ezek a gyerekek se nem gonoszak, se nem rosszak...csak épp gyerekek, akiknek senki sem kérdezi a véleményét, ezért aztán úgy tiltakoznak , ahogy tudnak...kézzel-lábbal...letépett sapkával..

196. a14deb9047 (válaszként erre: 195. - 3cd7127773)
2010. okt. 25. 19:14
És pedig?
2010. okt. 25. 15:22
valaki? lenne kérdésem
194. Tamianyu (válaszként erre: 193. - Gyorgyi6740)
2010. szept. 19. 22:37

Sajnálom.Boldog szülinapot neked:D

Most mit mondjak erre?Nem lenne az az arany ember aki engem távol tarthatna a gyerekeimtől...

2010. szept. 19. 16:05
Ma van a születésnapom,nem jött el az édesapám.Csak egy sms-t küldött,mintha gyomorszájon vágtak volna.Hát ennyi és akkor az ember uralkodjon magán,ne sírjon.
2010. szept. 16. 15:02
Legtöbbet az anyuka tudna ez ügyben tenni,mert ha megértetné a gyerekekkel hogy az apa új felesége nem a mumus, a lányok is másként állnának a dologhoz.Az is előfordulhat hogy a lányok azt gondolják hogyha kimutatják hogy egy kicsit is kedvelik az új feleséget azzal az anyjukat árulják el.Az apa beszélhetne az ex-el hogy a gyerekek érdekében ne nehezitse meg a normális kapcsolat kialakitását,mert akkor sem mond le a láthatásról ha a lányok nem akarják elfogadni az új párját ,csak minden sokkal nehezebb lesz a gyerekeknek is.
191. Tamianyu (válaszként erre: 190. - Gyorgyi6740)
2010. szept. 16. 11:59
Az a baj,hogy sok esetben még ha a válás után meg is tudnak egyezni normálisan,akkor is borul minden amint feltűnik egy új partner.Ha ő elutasító nem elfogadó a gyerekekkel,akkor sajnos sok esély van rá,hogy tönkre megy az apa(vagyis a külön élő szülő)és a gyerek kapcsolata.Az már keveseket érdekel ilyen helyzetekben,hogy a gyerek mit érez,hogyan nő fel.Fel kellene fogni mindenkinek,hogy a gyerek felelősség,nem lehet "labdázni" vele.Vigyázni kellene a lelkére válás után is,és megfelelően gondoskodni róla minden tekintetben a külön vált szülőnek is.És csak olyan társsal összekötni az életüket,aki el tudja fogadni a gyerekeiket.Legalábbis akinek fontosak a gyerekei,szereti Őket,annak így kellene gondolkoznia.Aki meg gyerekes párt választ,annak szintúgy fel kellene ezt fogni,és ha nem tudja ezt vállalni,akkor nem össze kötni az életüket.Ahol nincsenek indulatok ellenségeskedés,kulturáltan el tudják rendezni a dolgaikat az elvált felek,és az új partner is intelligens,ott a gyerekek is elfogadják a helyzetet előbb-utóbb.Ebben pedig a felnőtteknek kell(ene) támogatni segíteni Őket,méghozzá minden érintettnek.
2010. szept. 16. 10:59
Szerintem az a legtisztább ha az érintett felek mindjárt a váláskor megegyeznek,hogy hogyan tovább és ahhoz tartják is magukat.El nem tudom mondani hányszor gondoltam rá talán jobb lett volna megszakítani minden kapcsolatot az édesapámmal.Semmire sem jó ez a huza-vona.Vagy kapok belőle vagy nem,és ha kapok az sem mindig akkor van amikor szükségem van rá.Hanem amikor a körülményei engedik(titkolózni kell a felesége előtt).Nem drámázni akarok de én komolyan úgy gondolom soha az életben nem fogom kiheverni a szüleim válását,pedig 34 év alatt talán lett volna rá időm.Nem tudom nem szeretni az édesapámat pedig ő volt a hibás miatta mentek szét.
189. 3265084553 (válaszként erre: 1. - Zsanilia)
2010. szept. 15. 12:03
Hát nem árt. Viszont evolúciós szempontból érthető ha nem.
188. rozsa13 (válaszként erre: 184. - Gigi13)
2010. szept. 15. 12:00

Ezzel nem értek eggyet!

Hisz szinte minden eset más , nincs két egyforma eset!De igazán állást sem tud foglalni az ember, mert mindenki másképp lássa a maga oldaláról!

Én tudok olyanról is, hogy az anya nem engedte az apához a gyerekeket!

17 évesen volt öt osztálya egy év felfüggesztetje, és drog függő!

Nem tünt fel senkinek!

Mostoha anya segített, elvégezte a 8 ált. tanult szakmát, át segítette a függőségen, majd segítette autó vizsgát le tenni, azután megkapta hogy ...! Még csak az édesapa sem állt ki a mostoha mellett!

187. Tamianyu (válaszként erre: 186. - 3da8f53e4a)
2010. szept. 15. 11:29
Hát talán nem igazán olyan véleményeket kapott amit várt volna....
2010. szept. 15. 11:25
Kíáncsi lennék, Zsanilia hogy halad....
185. 94786a70d9 (válaszként erre: 184. - Gigi13)
2010. szept. 10. 12:38
Szerintem nem csak a feleségen, ha a férfi kiáll azért , hogy nekem van még egy gyerekem tetszik nem tetszik és szeretem!!! Ha nem tetszik a nőnek ,akkor főjön a levébe. Mit szólna fordított esetben, ha az ilyen nőnek mondanák azt, hogy veled akarok lenni,de a gyerekeket hagyd meg az apjának,nevelje ő. A férfi álljon ki a gyerekéért!!!Mert ha nem akkor egy papucs,egy érzéketlen papucs!!!!
184. Gigi13 (válaszként erre: 181. - 94786a70d9)
2010. szept. 10. 12:29

szerintem ez szinte minden esetben a második feleségen múlik, aki ezt akarja. Vagyis aki nem akarja a múltat elfogadni. Aki minden egyes alkalomkor hisztizik, ha a férje az előző házasságából származó gyermekeit akarja látni.

Az a nő a hibás, aki nem tudja elfogadni, nem is szeretné kedvelni, neadjisten ! szeretni ezeket a gyermekeket... akik ugyan nem az övéi, hanem a szerelméi, az ő gyermekének testvére, stb..

És a férfi hazudik, ha a saját gyermekeivel van, vagy - hogy még kevesebb konfliktusa legyen - szépen lassan elmaradoznak ezek a találkozások. Mondván: ez így mindenkinek jobb!

Kinek is jobb ez???? Kinek???

Szerintetek??

(Bocsánat, érintett vagyok..:-( )

183. 94786a70d9 (válaszként erre: 182. - A14deb9047)
2010. szept. 10. 12:14
De szerintem akkor sem kell elfeledkezni a gyerekről a volt férjnek. Való igaz,hogy az anyai érzelmek merőben másak,mint az apai. Bár van úgy, hogy a nő,az anya hagyja el a családot egy másik férfiért,a gyerekeket pedig az apa neveli tovább. Hát én nem tudnám megtenni és nem értem meg egyáltalán azt az anyát aki ezt meg tudja tenni. Én százszor élnék inkább egyedül a lányaimmal,mint egy idiótával, sőt, már a szerelem érzése sem nyújt akkora boldogságot a számomra,mint hogy ők vannak. Pedig néha nagyon nehéznek érzem és kiakasztó néha ,ha van egy pár nyűgösebb nap vagy éjszaka.Mindegy,az életemet nem cserélném le.
2010. szept. 10. 09:49
És ebben szerepet játszik sokszor a távolság, a második házasság. Ezek a szituációk nem kedveznek a családok összetartásának, az ilyen megosztott családi kapcsolatoknak.
2010. szept. 10. 08:33
Viszont a férfiak hajlamosak arra (tisztelet a kivételnek)hogy az előző házasságból született gyereket szépen lassan elkezdik hanyagolni. A barátnőm is így járt.
2010. szept. 9. 16:13
Igen. Működik az ego... Ha felül tudunk rajta emelkedni, akkor Mindenki jobban jár... De ezt is sokat kell gyakorolni. Ez is művészet.
179. Gigi13
2010. szept. 9. 16:10
bizony, én is így látom..
2010. szept. 9. 15:27
Úgy tűnik, hogy a férfiak/apukák nem olyan "féltékenyek" egymásra, mint az első/második feleség... Pedig legtöbbször a családok közötti béke a nőkön/feleségeken/anyukákon múlik.
177. Gigi13 (válaszként erre: 173. - Anyuccci)
2010. szept. 9. 15:19

Sajnos nem is olyan kevés az az apuka, akinek fontosabb a szerelem... és a konfliktuskerülés.:-(

Senkire nem akarok itt célozgatni, mert nem ismerjük egymást, de: ebben valóban (mint Beky nagyon okosan írta) mi, Nők vagyunk a ludasok. Sokkal gonoszabbak, egocentrikusabbak tudunk ám lenni néha, pfujj! Nálunk is, így visszatekintve, a 'mostohám' egy percig, soha sem képzete magát az én helyembe, vagy akár apuéba.. BRRR:-(

2010. szept. 9. 09:39
A legutóbbi hozzászólások nagyon igazak és emberiek. Viszont a különbség itt férfiak és nők között, anyák és apák között, hogy egy férfi hamarabb elfogadja a barátnője gyerekét és jobban kitart egy gyermekes nő mellett, mint egy nő egy gyermekes férfi mellett. Nővérem elvált,amikor másfél éves volt a kisfia és megismerkedett a mostani férjével, már tíz éve együtt vannak egyetértésben és boldogságban, A férje nagyon szereti a fiát, gondozza,neveli,mint ha csak az övé volna. Igaz nagyon kicsi volt,amikor össze jöttek, de soha nem vágta a fejéhez, hogy nem te vagy az apám, tisztelettudóan bánik az "apjával". Számtalan ilyen esetet tudok. Én sem tudnám sajátomként szeretni egy férfi gyerekét szerintem , ha esetleg megtörténne velem, de hetente egyszer megpróbálnák közös nevezőre jutni vele, és tisztában vagyok azzal, hogy a gyerek sem tudna úgy szeretni,elfogadni.
2010. szept. 8. 18:53

Napok óta kattog a fejem: azt hiszem, akkor lehetünk igazán "emberek", ha helyesen és jól, körültekintően és megfontoltan viselkedünk azzal szemben, akivel igazán nem szimpatizálunk, amikor "felülírjuk" saját érzéseinket. Azért, mert nem szimpatizálok vele, nem kedvelem, stb., attól még viselkedhetek - és legtöbbször kell is - udvariasan, kedvesen, megértőn.

Ettől a magatartástól leszünk értékesebbek, amikor önmagunkon felülemelkedünk.

174. Tamianyu (válaszként erre: 173. - Anyuccci)
2010. szept. 8. 18:19

De most őszintén!Az az apa,amelyik képes lemondani agyerekéről,attól az új felesége mégis mit vár?Mennyire lesz fontos a közös gyerekük számára?

Neki ugyan olyan gyerekei az előző kapcsolatból valól is...Azért ezen nem árt elgondolkodni,ha velük megteszi,akkor bármelyikkel bármikor,bárkiért....

2010. szept. 8. 18:13

Szerintem nem.

Más elfogadni és más szeretni.Ha nem szereted arról nem tehetsz.Csak el kell fogadnod.De ha nem meg akkor a kapcsolat meg fog halni,mert kevés az az apa aki a nőt választja és nem a gyerekét.

Legalábbis szerintem.:)

172. Tamianyu (válaszként erre: 171. - 94786a70d9)
2010. szept. 8. 18:10

Nem kell foglalkozni az ilyen emberekkel.

Általában ha normális dolog mellett állsz ki,számíthatsz rá,hogy támadnak.Aztán még Te vagy a kötekedő.Ez egy fórum,bárki írhat véleményt.Senki engedélye nem kell hozzá!Ne vedd a lelkedre!

1 2 3 4 5 6 7

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook