20 évesen szültem (beszélgetés)

Kedves Tina, az én korosztályomban sem szültek sokan 20 éves koruk előtt. Magam is ezen környezetemben élő kevesek közé tartoztam, hiszen csak három héttel a 19. szülinapom után született meg a lánykám. Aztán a fiam hat és fél év múlva és bár mi együtt maradtunk, nem kellett volna... mégis így hozta a sors. Hosszú, keservekkel tarkított, igen tanulságos idő van mögöttünk. Látod? Mindenkinek más a sorsa... és tán jól is van ez így. Megküzdünk a tapasztalataink tanínásaiért és hiszem, hogy kicsit bölcsebben hajtjuk majd végső nyugovónkra a fejünk. Addig pedig annyi jó történhet még a szenvedéseink hézagaiban velünk, hogy már ezért is érdemes élni.

Remek írásaid vannak. Örülök, hogy a sorsom elém adta az olvasásuk lehetőségét és megismerhettelek kicsit általuk. Remek ember vagy.

Köszönöm szépen :)

Igyekszem megtenni mindent, így egyedül is.Nehézkes, de majd lesz jobb is :D

Nektek is sok szépet és jót.Pussz :)

Szia Tina!

Nagyon jó érzés volt olvasni a cikked, és teljesen átérzem minden örömöd/bánatod, annak kivételével h Hála Istenkének mi együtt vagyunk párommal, és jelenleg 16 hónapos a kislányunk, Lilien Rose...

...én is pár nap híjján 20 évesen szültem Őt, és egyetértek abban, h attól még h fiatalok vagyunk, lehetünk jó anyák! hol van ez megírva h nem? csak a mai karrierista világ nézet ugye:(

SOK SIKERT A KISLÁNYHOZ ÉS SOK ERŐT NEKED, BIZTOSAN MEGTALÁLOD A MEGFELELŐ APUCIT IS MELLÉ;)

Azért jó hogy a kapcsolatotok jó maradt.

Sok jót nektek is :D

Szia!

Én is csak azt tudom mondani, hogy kitartás:)

Ismerős a helyzet....Bár azt hiszem, nálam elég bonyolult....

Kislányomat 20 évesen szültem, ő 2005. márciusában született, kisfiam 2007.szeptemberben/5 kilóval és 63 centivel:P/.

Férjemet 18 évesen ismertem meg, 19 évesen házasodtunk össze.

Lányom születésével kb. egy időben kerültek hozzánk a férjem előző házasságába született gyermekei. Így egy szüléssel, 20 évesen 4 gyermeket nevelő anyuka lettem....

Imádtam csinálni, minden nehézségével együtt...

Nálunk nagyok anyukája 5 éves kitartó ellen-munkája eredménye, hogy nem tudjuk tovább folytatni....

Úgyhogy most 25 évesen újra kell kezdeni mindent, egy 5 és egy két és fél éves törpével....

De azért annak nagyon örülök, hogy férjemmel, még mindig szeretjük, tiszteljük egymást, együtt is dolgozunk, és a gyerekeknek is igyekszünk együtt biztosítani azt amire szükségük van.

Bocsi, hogy ezt most így, és lehet kissé kusza is lett....

Szép estét mindenkinek!

Így legyen.

Pussz :) és köszi

Köszi aranyos vagy.remélem nekük is ilyen jól alakulnak majd a dolgaink.

Most éppen beteg a Manó elégg (naplómba leírtam)úgyhogy jelenleg nem jó a húsvét se nagyon :(

Köszi arny vagy.remélem nekük is ilyen jól alakulnak majd a dolgaink.

Most éppen beteg a Manó elégg (naplómba leírtam)úgyhogy jelenleg nem jó a húsvét se nagyon :(

Szia Tina87!

Sosem szabad elkeseredni.

Én 18évesen lettem terhes 19 évesen szültem kislányom 1éves koráig mondhatom,hogy elvoltunk a párommal aztán megtudtam,hogy megcsal azt hittem bele őrülök mikor megtudtam nem láttam kiutat ebből az egészből,nagyon csúnyán váltunk el egymástól,jó pár hétig nem is beszéltünk.Aztán vettem a bátorságot és kimentem hozzá ,hogy megbeszéljük ezt az egészet akadozva de javult a kapcsolatunk.Telt az idő bár én azt gondoltam ,hogy Ő volt az én nagy szerelmem.Volt egy két sikertelen randim,de aztán 2009 szeptemberében egy barátom elhivott egy szülinapi buliba mondván,be akar mutatni a szülinaposnak.Olyanyira jól sikerült a találkozás,hogy azóta is együtt vagyunk.Kislányom apjával is jó viszony szinte legjobb barátok lettünk azóta(az élet furcsa fintora),rendesen találkozik a kislányunkkal fizeti a gyerektartást.

Nem mondom ,hogy könnyű volt az út idáig de hála isten rendbe jött az életünk és nagyon boldogok vagyunk.

Remélem a Te,Ti életetek is rendbe jön és hiszem ,hogy az a bizonyos férfi akit elfogad és szeret benneteket rátok talál.

További kitartást és sok sikert az életben!

De jóóó :)))

Köszi a bíztatást tőled is :D

Szia!

Gratulálok a babához!

Én 19 évesen szültem, nem bántam meg, sőt.

23 éves a Fiam, örülök, hogy fiatalon leszek-leszünk nagyszülők.

Biztosan megtalálod azt a Férfit, aki gyermeked apja lesz.

"Szeretet, aggódás nem a génektől függ."

Szia!!!

Már a cikked címe megfogott!!! Én 19 voltam...és nem csak becsúszott :))) Most 27 vagyok és van egy 7 és fél éves nagylányom. A cím után olvastam tovább...és megláttam egy dátumot...augusztus 14. Vanessza lányom 2002. augusztus 14-én született!!! A kislányom életem értelme, és nagyon örülök, h ilyen korán érkezett, így nagyon sokat lehetünk együtt! Gondolj bele! Ha a mi gyerkőceink is 20 évesen fognak szülni, 40 éves korunkra nagyik leszünk! :D

Sok boldogságot és örömöt kívánok a manóhoz és kívánom, h mielőbb eljöjjön érted a herceged!

Szia:)

Gyönyörű a kislányod!!!!!!!Gratulálok!!!!:))))

A helyzeted azok alapján amiket eddig írtál, nagyon hasonlít az enyémre, miénkre....csak én 25 évesen szültem, férjhez mentem, szerelmes voltam.....a férjem kedvéért felborítottam az egész életemet, de nem bántam...mikor megtudtam hogy kisbabát várok, egyszerre éreztem boldogságot, örömöt és félelmet, "megbánást"...aztán három hónapos volt az én gyönyörű kisfiam, mikor egyik éjjel összepakoltam és azt mondtam, hogy én ezt nem bírom tovább most megyünk innen el....aztán csak ezután jött a rémálom.....most 4 éves a kis bébim imádjuk egymást, a szüleimnél lakunk, "egyedül" nevelem, de amikor hozzámbújik és azt mondja, hogy anya én úgy szeretlek, az minden rosszat feledtet....nincs párom, azóta egyedül vagyok, de valahogy nem is tudom hogy kellene belekezdeni egy új kapcsolatba, amit én a volt férjemmel végigcsináltam, nagyon nehéz egy új kapcsolatot elkezdeni.....

Szia!

Gratula a babához!

Én is 20 évesen szültem, igaz, mi nem terveztük. De nem bántam meg, az életem gyökeresen megváltozott-de csak jó irányba. Remélem, hamar megtalálod a 3. személyt a családba, aki jobb apja lesz, az "igazinál".

Szia!

Én abszolút nyugodtan és normál hangnemben írtam a hozzászólásomat. Engem ugyan nem sértettél meg.:)

Nagyon jó lett a cikk Tina!!!

Kitartás baba!

Kira csodaszép....neked pedig lesz munkád, férjed, pénzed....ÁMEN.

Sziasztok!

Én szerettem volna 20 évesen szülni, de sajnos nem jött össze. 28 éves voltam, amikor meg lett a nagyobb lányom és 38 évesen szültem a kisebb leánykámat. Így tapasztalatból tudom mondani - szigorúan a saját véleményem -, hogy igenis fiatalon célszerű szülni. Persze élveztem a kismamiságot, csodálatos emberkék a gyermekeim.

DE: Fizikailag sokkal nehezebb a kicsit nevelni. (Gondolok itt a bújócskázásra, a négykézláb-mászásra, a futkározásra, stb. A játszótérről pedig még nem is szóltam :DDD.

Nyilván a nagyszülők is megteszik ezeket a gyerekek kedvéért, de mégsem mindennap és nem egyfolytában.)

Sokkal könnyebb volt 28 évesen megfelelni a fizikai követelményeknek. Most gyakran mondom a nagylánynak, hogy menjen már a kicsivel játszani.

(Addig én elvégzem a házimunkát. Már visszamentem dolgozni is GYES mellett....)

Nem bántottál senkit :P

Én is így érzem, jó hogy így alakult...nem csinálnám vissza :)

Butternut, Klokan:

Látom félreérthető voltam. Én csak leírtam az első dolgot, ami eszembe jutott a cikk kapcsán.

Nem montam, hogy hatvanévesen nem lehet ugyanúgy élvezni bármit. Csak arra mutattam rá, hogy ha húszévesen születik gyereked, valószínűleg tovább leszel mellette, mint ha negyvenévesen szülöd meg. Persze, nem biztos, holnap átmehet egy busz bármelyikünkön.

Ez nem érv volt a korai gyerekszülés mellett, csak egyik jó oldala. Mintha pl. azt mondanám, hogy jobb 40 évesen szülni, mert nagyobb az anyagi biztonság. Ez is igaz, de erre is lehet azt mondani, hogy ne a pénz miatt szülj akkor, hanem azért, mert megértél rá, stb.

Szóval nem korlátolt a felfogásom, és nem is akarom senkire ráerőltetni, ismétlem, annyit írtam, hogy jó fiatal anyukának lenni. Többek közt ezért is.

Szóval bocs, ha bárkit megbántottam. Peace :)

Köszi :D

Boldog vagyok, még ha nem is jók a dolgaink, majd lesz jobb is :)

Tina87... minden elismeresem a Tied.. A cikk is nagyon jo lett. Sajnalom, h ilyen nemnormalis a kislanyod apja, h nem ertekel benneteket.

Sok boldogsagot a kicsi Kirahoz!

Szia csak gratulálni tudok és minden elismerésem a tied! Biztos vagyok benne hogy minden menni fog mégha döcikkel is

Sok boldogságot Nektek!

Én utólag is úgy gondolom hogy a felelősség ami a gyerekneveléssel jár neki sok(k) volt.Pedig mennyit beszéltünk róla milyen lesz.Én spec nagyon szerelmes voltam, de így nézve lehet hogy tényleg csak a rózsaszín felhők takarták az igazságot :(

2009 február 14-én, igen Valentin-napon már kb a 10.alkalomra jött úgy haza hogy majd beesett az ajtón.Mikor kérdeztem tőle miért van ez az egész, csak annyit válszolt ezért a mindenért, gyerek, én stb., szóval mindenkivel baja volt.Hogy nem tud magának venni ezt-azt mert a gyereknek kellenek dolgok, hát ugye veszekedés, hogy ezzel járt, tudtad.Erre én hogy oké ott az ajtó lehet menni, másnap reggel szó nélkül összepakolt és elment.

Azóta se látok semmi hajlandóságot.Ha fel is hív hogy hoz pénzt Kirát nem kérdi, van hogy beadja a kapun és megy is.ár már 3 hete nem láttuk, pénzt meg régebb óta.

Szóval ez a rövid helyzet...

Egy percet sem bánok, ha tehetném ugyanígy tennék, mert az amikor a lányommal vagyok felér minden bajommal és bánatommal, és egyszerűen nem érzem hogy nincs pénzem, hogy nincs munkám, csak egyszerűen boldog vagyok :D