Zárkózott kamasz... (beszélgetés)

Azért kell nyitni a sport felé. Ott mindegy, hogy azon kívül ki mit csinál és milyen eredménnyel. Csak az számít, hogy a sportban milyen eredményt mutat.

Írtad, hogy szokott elmenni kerékpározni. Erre írtam, hogy szervezzen maga mellé másokat is. Elég, ha 1-2 főt sikerül beszerveznie társul, majd azok is hoznak magukkal újabbakat... csak csinálja, és ne várjon arra, hogy majd ha bekerül kollégiumba, és ilyen-olyan iskolába... a most, az most van, és valamit elkezdeni most kell, nem pedig majd valamikor.

Perszehogy nem ilyenek veszik körül, hisz falusi zárt közösségben kevés a lehetőség...akinek társaságra van igénye, az kénytelen illeszkedni, jobbik esetben focizni, esetleg kondizni, vagy átdorbézolni az éjszakát alkoholosan.

És akkor jön az én gyerekem, akinek mély beszélgetésre van igénye, politikáról, filozófiáról, elemezgetésről. Na tudodmár kinek kell ez...

A kollégiumban van piszkálódás is meg kirekesztés is. Ott farkastörvények uralkodnak...

Azért vannak normálisabb kamaszok is, csak pechjére pont nem ilyenek veszik körül. Azért írtam, hogy pár év múlva kinyílik neki a világ, és megtalálhatja a saját társaságát. Nem irigylem, mert ebben a korban elsősorban a kortársak véleménye a mérvadó, nem szeretne kilógni, de ahogy kiveszem a szavaidból nem piszkálják, csak különösebben nem is foglalkoznak vele.

Én sem középiskolában találtam meg a köreimet, bár volt nagyon jó barátnőm és nem volt gondom az osztálytáesaimmal, de mivel nem én választottam őket, hanem egy suliba kerültünk, nem is várhattam, hogy az "én embereim" legyenek. Érettségi után kitárult előttem a világ és én magam is. A barátaim nagyrésze így volt ezzel. A bátyám pl. akkora kocka volt, hogy buli után még hajnali 2-kor leült kicsit még programozni. :D

Köszi, nagyon kedves vagy!!! :)

Távol álljon tőlem, hogy én hajtsam bele bármibe is, vagy azt éreztessem hogy nem jó így, ahogy van.

Inkább azt érzem, hogy neki esik rosszul kilógósnak lenni, vagyis nem tudja helyrerakni, hogy nem olyan mint a legtöbb kortársa, és hogy miért nem fogadják be a többiek.

Ezt már csak én feltételezem, hogy ha ő is beállna a sorba inni meg cigizni stb akkor könnyebben beilleszkedne...de ugye mivel ezekkel nem foglalkozik, meg a csesztetés meg a lúzerozás...és én hiába mondogatom, hogy higgye el, hogy hosszútávon ő fog jobban járni, és nem a szteroidos-energiaitalos konditermesek...ez egy kamaszt kevéssé érdekel...ő most akarja jól érezni magát.

Nekem nagyon szimpi a fiad. :)

Azt viszont sajnálom, hogy egy barátja sincs, akivel közös hullámhosszon lenne, de ez még bőven alakulni fog. Ha elmegy egyetemre, vagy más suliba stb. sokféle emberrel találkozik, akad majd akivel jóban lesz. Ahogy írod, most nagyon kritikus, egyenes, ez kamaszkorban akkor elfogadott max. ha a társaságbeli mondja, de még akkor sem díjazzák.

Én azt nem javaslom, hogy boronálgasd össze más gyerekkel, ha anyám ilyet csinált volna, vérig sértődöm.

Ami még szerintem fontos, hogy ne legyen ez a központi téma, és ne éreztesd vele, hogy mekkora baj, hogy nincsen 600 cimborája. Ettől ő nem kevesebben, nincs vele semmi baj, zárkózottabb típus, valószínűleg az az ember, akinek kevés barátja lesz egész életében.

Én is hasonló vagyok, anyámék meg még abban nőttek föl, hogy csapatokba verődve kell bóklászni - főleg falun -, furcsállták, hogy aktuálisan mindig egy jó barátom volt, a többi max haver. Szívesebben voltam egyedül, de ha társasághoz volt kedvem, bárhova mehettem.

Mivel vágyik ő is korabeli zatsasagmra, meg fogja találni, addig pedig hadd csinálja, amihez kedve van, főleg hogy ilyen kis rendes, hogy segít neked.

Egyébként jó látni hogy így törődsz vele, szuper anya lehetsz. :)

igen, a hobbi az összekötő lehet, kivéve ha a kockaság a hobbija is...

ezen kívül érdekli a politika, a világ eseményei-mozgatói. ha azt mondom, Puzsér a kedvenc karaktere, s minden szavát issza, sok mindent elárul.

Hozzá hasonló "kocka" azaz online haverok vannak. De ugye tudjuk hogy ez más, mint fizikailag is együtt hülyülni...

Programokkal eléggé akadályozva vagyunk mert kus daluban lakunk, lehetőség nemigen van, kocsim meg nincs hogy fuvarozzam. Így a valahova elhívás se nagyon működik mert tényleg gáz, hogy mindig arra várunk hogy a másik vigyen...

Beilleszkedés tényleg nem volt sikeres a suliban, de talán 1 emberkét talált akivel megértik egymást, ő viszont távolabb él.

Igy aztán tényleg csomó korlát van...és enbek tetejébe még ő sem kezdeményező...

Ezek a haverok akik most elmentek nélküle strandra, már évek óta megvannak, néha összejártak, és most nagyot csalódott bennük.

Szerinte mindenki kétszinű és érdek ember, nincsenek is igazi barátok már. És nem érti miért amikor ő mindenkivel őszinte és segít ahol tud. Ez mondjuk igaz...2 hétig alkotott egy virtuális versenypályát mert az egyik haver emlitette hogy szeretne egyet. És mire kész lett vele a másikat már nem érdekelte...

A hozzáállásán és a kapcsolatain csak ő tud változtatni. 17 évesen már nem anyuci dolga, hogy intézkedjen.

Én maximum leülnék vele beszélgetni vele, mert az, hogy egyenesen őszinte az nem ok arra, hogy egyedül legyen. Az még lehet hogy nem akar máshoz alkalmazkodni, ezért inkább kerüli a közös programot, ami egy idő után oda "fajul", hogy már nem is hívják. És lássuk be, okkal, ha párszor elhívsz valakit, és az sosem jön, akkor többet nem fogod...

Egyébként szerintem a békénhagyással sincs gond. Nem én terelgetem, hogy csavarogjon, de tegnap azon háborodott fel, hogy a haverok elmentek medencézni és őt nem hívták, pedig tudják hogy szivesen ment volna...

Nem tudom mennyire jó társaság vagy haver, mivel nem beszél sokat, de amikor igen, akkor meg nagyon egyenesen őszinte, ami néha bántó tud lenni, és ezt nemigen tűrik az emberek, hát még a kamaszok...

Ebben teljesen igazatok van, mert hálás vagyok azért hogy olyan, amilyen!

Nagyon intelligens egyébként, mindig is kilógott a kortársai közül, és igen, nem hajlandó vegyülni az alkoholos-szteroidos-energiaitalos társaságba...

Hogy mégis hiányzik neki, ezt ő maga mondja, mert szivesen menne néha úszni, fagyizni, bicajozni vagy bandázni kicsit, és nincs senki akivel kimozduljon. És bizony ettől azt érzi, hogy őt senki nem szereti, senki nem beszélget vele...az hogy én ott vagyok, egy kamaszfiúnak szerintem messze nem elég, kortársak kellenének, lányok-fiúk, nem anyával sétálni 17 évesen...

A kockaság területén nagyon ügyes, ezt is tanulja és ezzel is szeretne foglalkozni a későbbiekben.

Az én nagyfiamat is piszkálták gimiben az osztálytársai, hogy nincs élete, mert folyton itthon ül a gép előtt. Az osztálytársaknak az volt az "élet", hogy minden hétvégén hülyére itták magukat.

Döntsd el, hogy kockuljon a fiad (gondolom, hogy fiad van, bár nem írtad), vagy menjen haverokkal ki tudja mit csinálni. Aztán aggódhatsz, hogy mikor ér haza, kikkel van együtt, milyen baj éri.

Szerintem a fiadnak annál több esze van, mint hogy ilyenekkel összeálljon. Valószínűleg ezért nincsenek igazán haverjai, mert nem akar beállni a sorba.

Szóval én is azt mondom: becsüld meg a fiadat és tedd össze a két kezed, hogy ennyire szó nélkül megcsinál mindent.

Amúgy a neten is lehet haverkodni, s ha ráadkad olyanra, aki ő szerinte is normális, biztosan fognak erre-arra csavarogni.

Szerintem hagyd békén.

Meg mormolj el egy imát, hogy mindent szó nélkül megcsinál.

A kamaszokat békén kell hagyni.

Ha amit kérsz tőle azt megcsinálja, örülj, ne akard mindenáron hogy csavarogjon, bandázzon.

Egyébként miből látod, hogy hiányzik neki a társaság?

Keresem a módját annak, miképpen mozdíthatnám ki a "kocka" kamaszgyerekem a magányából.

Iskolaidőben kollégista, de ott sem szeret mert piszkálják a többiek.

Most március óta itthon van, néhányszor volt szórakozni, és ennyi. Sehova nem megy, senki nem jön hozzá, nem bandázik, állítja hogy nincs kivel.

Sajnos munkalehetőség diákoknak itt nincs, hogy legalább emiatt kimozulna...szóval szó szerint egész nap itthon ül, gépezik...ha megkérem valamire, azt szó nélkül megcsinálja itthon, elmosogat, füvet vág, bevásárol, ilyesmik. De ezen kivül semmi. Néha elmegy esténkénk egy kört biciklizni, de azt is egyedül. Látom rajta, hogy hiányzik neki a társaság, szüksége lenne barátokra, de nagyon zárkózott, mufurc, és nagyon élesnyelvű, gondolom ez is az egyik oka, hogy nemigen barátkoznak vele...

Én meg mint az anyja, úgy érzem, segítenem kéne valahogy, de sehogysem találom a módját...