Szerintetek mi miatt lesz egy ember befelé forduló, magányos, zárkózott? (beszélgetés)

A zárkózottság és a magányosság nem ugyanaz. Egy alapból introvertált ember köszöni szépen, remekül elvan a kis mikrokörnyezetében, mégsem érzi magát magányosnak. Miért is tenné, hisz az az optimális állapota.

Egyébként ez egyénenként változó, valaki elszenvedett sérelmek miatt lesz visszahúzódő, más meg gyárilag olyan. Talán ott a lényeg, hogyan éli meg mindezt.

Én is zárkózott vagyok, de nekem ez az optimális állapot. Frászt kapnék ha bandáznom kellene , a családtagjaaimon kivül máshoz alkalmazkodni, barátnőkkel feleslegesen időt tölteni,, arról nem beszélve hogy az extrovertáltak kitárulkozádát szinte mindenki kineveti, visszaél a kaapott infoval.

Én inkább azt érzem furcsának álom, aki állandóan kapcsolatotkat keres.

Közel 50 év alatt egyetlen aalkalomml sem bántam meg, hogy ilyen vagyok.

A befelé fordulás, zárkózottság nem feltétlen rossz annak, aki ilyen. Van, aki introvertáltnak születik, jól érzi magát a saját kis világában, és frusztrálja, ha ki akarják billenteni. A mai világ az sulykolja, hogy az extrovertált, kitárulkozó, sok emberrel kapcsolatban lévő ember az etalon, ő csinálja jól, őrá "kell felnéznünk", ő az értékes. Az introvertáltakat lesajnálják, pedig ők sem defektesek, egyszerűen másképp működnek.

Te látod magányosnak vagy ő érzi magát annak?

Ha az lesz, nem alapból az, akkor annak rengeteg oka lehet.

Mindenképpen veszteség miatt. Elveszik az egészsége, elveszt hozzátartozót, jó barátot, munkát, otthont, megélhetést, pozíciót, örömöket, célokat, amik addig megvoltak az életében.

Gyerekkorban kiközösítés, testi vagy verbális agresszió , csúfolás áldozata lehet.

Nem tudja megélni az életet. Na, ez az!

De ez mitől van, én is sokszor vagyok így.:(

Óhhh közben el bambultam a YouTube-on.

Azt hittem érthető az h az emberek nem szeretik amikor lehülyézik őket.