Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Versengés az életben fórum

Versengés az életben (beszélgetés)


17. kaktusz (válaszként erre: 15. - Fülemüledal)
márc. 12. 17:29
"A szomszéd fűje mindig zöldebb!" - ez már önbizalomhiány.
16. kaktusz (válaszként erre: 15. - Fülemüledal)
márc. 12. 17:28
Nem. Mert az önbizalomhiány mindig bizonyítani, versengni akar, hisz kevésnek érzi magát. Innen ismered fel.
15. fülemüledal (válaszként erre: 13. - Kaktusz)
márc. 10. 15:39
De a versengéshez nem pont önbizalom kell?
14. kaktusz (válaszként erre: 1. - Fülemüledal)
márc. 10. 00:24
Tegnapi önmagadhoz képest legyél jó, ez a helyes!
13. kaktusz (válaszként erre: 1. - Fülemüledal)
márc. 10. 00:23
Aki rivalizál az önbizalomhiányos, csak kompenzál!
12. K-né Zsóka (válaszként erre: 1. - Fülemüledal)
márc. 7. 13:03
Soha nem rivalizáltam. Anno az edző azt mondta, hogy piszok nagy bennem a lehetőség, de fikarcnyi versenyszellem sem szorult belém. Persze voltak elvárásaim magammal szemben, és ha képes voltam megcsinálni elégedett voltam. Szerettem kipróbálni magam, de nem azért, hogy megmutassam én vagyok a jobb. Azt hiszem ez sem volt a helyes út.
11. K-né Zsóka (válaszként erre: 8. - Channa*)
márc. 7. 13:00
Amúgy minden szavaddal egyetértek!
10. K-né Zsóka (válaszként erre: 8. - Channa*)
márc. 7. 12:59
Hááát az okos főnökökről azért lenne egy-két sztorim :D
9. srcrss (válaszként erre: 3. - Fülemüledal)
márc. 7. 10:26
Ugyanígy volt. Ez egy folyamat.
8. Channa* (válaszként erre: 7. - Fülemüledal)
márc. 7. 10:21

Gyerekként az jelentette a sikerességet és tudást, hogy jó jegyed volt? Ezzel mutattad meg, hogy mindenre képes vagy, mindent tudsz?

És, ahogy rosszabb jegyeket kaptál, sikertelennek érezted magad és lejjebb tetted a lécet?


A szüleid nem dicsértek meg, de azt sem mondták el, hogy nem egy 5-ös miatt vagy sikeres?



Engem a jegyek annyiból érdekeltek, hogy ne bukjak meg. Sosem érdekelt, hogy egy 3-as, mások szerint semmi. Mindig a mögötte lévő tudást néztem, amiből viszont egy 3-hármasnál sokkal több volt bennem.


A jegyeket sokszor úgy osztogatták a tanárok, hogy az épp felelő diákot szeretik e kellően vagy sem. Akit nagyon kedveltek 1 mondatért ötöst kapott, akit nem, az rosszabbat. Ez most sem változott szerintem.

Na, ez a jegyosztás, semmit nem mutat meg a tudásból.


És itt vonom össze a felnőtt élettel a sulis sikerességet.

Nem voltam sosem kitűnő és jeles sem. Az iskolát csak az érdekelte, hogy mindenről azt gondoljam, amit ők megtanítanak, illetve, ha egy matek példát máshogy oldottam meg, akkor azt sem értékelték jól, pedig a végeredmény ugyan az lett, csak én máshogy számoltam, mint ahogy ők tanították.

Miért kellene egy gyereknek, egy tanulónak mindig azt gondolni, egy olvasmányról, pl., amit már több tíz éve próbálnak belénk verni?


Az életben sem attól sikeres egy ember, hogy mindent úgy csinál, ahogy azt a többiek elvárják. És nem is csak attól sikeres valaki, amiről mások azt gondolják, hogy na ez siker a javából;)


A siker számomra azt jelenti, hogy szerintem elegendő a tudásom valamihez. Nem érdekel, ha más azt mondja, hogy nem vagyok sikeres, mert nem vagyok vezető. Nem a beosztástól függ a siker, bár sokak fejében az van, hogy ez a siker, mert ha főnök, akkor okos...

7. fülemüledal (válaszként erre: 4. - Anyagi)
márc. 7. 08:04
Ez igaz, de szerintem személyes beállítottság kérdése is ez még gyerekkorban. Biztos függ a környezeti elvárásoktól is. Vagy ahogy alakul: óvodában valaki okos és ügyes és onnantól mindig okosnak és ügyesnek kell lennie, mert ez rögzül.
6. Myra (válaszként erre: 4. - Anyagi)
márc. 6. 22:11
Egyetértek veled.
5. Amaunet (válaszként erre: 1. - Fülemüledal)
márc. 6. 21:37

Sosem voltam versengő. A kiváncsiság és talán a maximalizmus hajtott mindig.

Sosem mértem magam másokhoz csak önmagamhoz, a saját magammal szemben támasztott elvárásaimhoz.

4. Anyagi (válaszként erre: 1. - Fülemüledal)
márc. 6. 20:52

Nem lehet valaki mindenben nagyon jó!!!

Önműködően kiválasztódnak a területek ami érdekelnek, amiket nem csak tudsz, de jobban tudsz - és erre kell ráfeküdni és nyomni!

Mert ez örömöt okoz!!!

És mellé sikert!

3. fülemüledal (válaszként erre: 2. - Srcrss)
márc. 6. 19:41

Jelen idő, tehát most.

A felnőtté válásod során hogy volt?

2. srcrss (válaszként erre: 1. - Fülemüledal)
márc. 6. 19:26
Nálam nem lejjebb, hanem egyre feljebb kerül a léc.
márc. 6. 19:11
Olvastam egy vallomást a rivalizálásról, hogy annak hiánya boldogságot okoz valakiben. Ez kicsi önvizsgálatot váltott ki nálam, visszagondolást, milyen voltam és milyen lettem mára. Érdekes, hogy gyerekkoromban versengő voltam, bár a szüleim nem dicsértek agyon, elég sokra tartottam magam. Mint sok gyerek, igen egészséges önbizalommal éltem az életet. Egy ideig jól is működtek a dolgaim, de amikor már nehezedett az iskola és egyre kevesebbszer tudtam a maximumot nyújtani vagy a legjobbnak lenni. Borzalmasan rossz érzés volt. Kezdtem automatikus átértékelni a dolgokat. Egyre keserűbben minden alkalommal. Depressziót is okozott a kamaszéveim alatt, hogy nem vagyok tökéletes és kellően - általam elképzelt mértékben - sikeres. Tehát az, hogy lejjebb tettem a lécet, csak azért volt, mert nem tudtam átugrani. Aztán még lejjebb, aztán még lejjebb. Most visszagondolva elég fájdalmas folyamat volt ez. Így megkímélni magamat a sikertelenségtől, hogy egyre kevesebbet vártam el önmagamtól. Közben tudatában voltam, hogy nem vagyok elég magamnak. Nem tudom, ez volt-e a helyes út, hogy a kevesebbel is megelégedtem. Mással is így történt az élete során?

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2025, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook