Versek és szép idézetek (beszélgetés)
Az öröm nem a dolgokban van, hanem bennünk.”
Richard Wagner
Nem keseredhetsz el, csak mert egyes emberek kisétálnak az életedből. Fogd fel úgy, mintha egy vonaton ülnél, mert van egy célod ahová éppen tartasz. A vonaton is csak bizonyos ideig vannak veled. Fel és le szállnak az emberek, mert mindenki a saját álmának útját járja. Te is ezt tedd! Álmodd meg, indulj el, érkezz meg! Nem kell kizárnod mindenkit az életedből, de csak azt becsüld meg, aki magától választja az általad megálmodott utat!
(Internet.)
Utálok élni,utálok lenni,utálok éjjel a csillagokba nézni.
Utálok kelni, utálok hálni, utálok mindig, mindig csak várni.
Utálom a telet,utálom a nyarat, utálom a mostot,és ami itt maradt.
Utálom magam,utállak téged, utálom az egész emberiséget.
Utálom,ha itt vagy,utálom,ha maradsz, és utálom,ha néha engem is akarsz.
Utálok élni, utálok lenni, legyen ennyi elég, legyen vége ennyi.
NEKEM ELÉG
Geszti Péter feat. Kowalsky – Erdélyi Péter
Szakad az ég. Nekem elég
Hogy én csak addig éljek, amíg meghalok,
De ne kelljen az lennem, aki nem vagyok.
Nekem elég. Egy élet elég.
De mindig úgy jöjjenek el a hajnalok,
Hogy nekem égnek szemedben a csillagok.
Tudod, ez nem az a film, ami tuti happy,
Vagy, ami, ha mégse jön be, Peti kiveheti.
Megül a konok idő belül, a foga harap,
Ahogy az óra halad, mindennek csak pora marad.
Kinek a pap, kinek a pop,
Kinek ilyen-olyan böszme eszme,
Amivel hülyítik a haverok: a maffia filozófia,
Amit a borozó fia visz ki a bajnokira, na ria, ria!
Kinek a drog, kinek a jog, kinek a hatalom,
De nekem elég, ha csak a szavaimat uralom.
Én belőlük ácsolok egy bárkát neked,
Gyere, szállj át! A neve: Szeretet.
Sodor egy levelet a szél.
Vigyázz, hogy nehogy te legyél!
Azt mondom, nehogy te legyél, nehogy te legyél!
Akit ide-oda ver a szél, sehova se ér.
Szakad az ég. Nekem elég
Hogy én csak addig éljek, amíg meghalok,
De ne kelljen az lennem, aki nem vagyok.
Nekem elég. Egy élet elég.
De mindig úgy jöjjenek el a hajnalok,
Hogy nekem égnek szemedben a csillagok.
Kitör a vihar. Az ágakon a levelek
Küzdenek az életükért. Sokan kevesek.
Mi leszel az élet után? - fut át az agyadon a jel.
Egy szellem? Egy minta csak az anyagon,
Amit a hanyag istenek - ki tudja, milyenek -
Majd újra idefestenek, mert ezek ilyenek?
Lehet, a lélek vándorol. Ezt annak hagyom,
Kit a hite mángorol, vagy ki, mint sivatagon
Halad át a napokon, akár egy koravén karaván,
Vagy akit a karma karma marna,
Tán egy sarlatán ima hallatán.
Én nem ülhetek más sorsvonatán.
Sodor egy levelet a szél.
Vigyázz, hogy nehogy te legyél!
Azt mondom, nehogy te legyél, nehogy te legyél!
Akit ide-oda ver a szél, sehova se ér.
Szakad az ég. Nekem elég
Hogy én csak addig éljek, amíg meghalok,
De ne kelljen az lennem, aki nem vagyok.
Nekem elég. Egy élet elég.
De mindig úgy jöjjenek el a hajnalok,
Hogy nekem égnek szemedben a csillagok.
Veled úgy sem félek, ha csak egy dal az élet.
Ami hang még zeng odabenn, nekem add, nekem őrizd meg!
Az a hang, tudom, elkísér...
Szakad az ég. Nekem elég…
Nekem ez a kedvencem, szerintem ennél szebb vers a világon nincs. De cáfoljatok meg, ha van. ;)
AMIT SZIVEDBE REJTESZ
Freud nyolcvanadik születésnapjára
Amit szivedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.
A szerelembe - mondják -
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.
S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek -
a harctér nászi ágy.
Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.
Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szivedből szépen
kihull halálod is.
Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szivedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!
1936. május
A félelem olyan, mint a vírus. Ha megindul, erdőtűzként terjed.
De mi történik, ha a félelmed ellenére azt teszed, amit tenned kell?
Ezt hívják bátorságnak. És a bátorság ugyanilyen fertőző.
.
Bátrabban élj! Félelmeidet győzd le!
Ilyen hős légy, ha nem lehetsz más!
Mert alig van biztosabb erőforrás,
mint a legyőzött félelem.
Köszöntlek, kedves szép március! Ibolyaszagú, langyos leheletedet érzem már a levegőben. Zöld szőnyegeidet látom már kiterítve a halmokon. Itt-ott fehérlenek az árnyékos mélyedésekben a tovavonult télkirálynak elhagyogatott rongyai, de a napot már te emeled az égre, s a földön már a te lábad jár. És a te lábad nyomán kizöldül a fű, és előkéklik az ibolya.
Gárdonyi Géza
RÉGEN VOLT
(haiku)
Csak hozzám hajolt,
és gyengéden átkarolt.
Ő így udvarolt.
- - - - - - -
Nekem is eszembe jutott egy szép vers az
emlékkönyvemből :)
Sohase járj olyan helyen, ahol egyszer boldog voltál!
Nincs szomorúbb temető a láthatatlan sírhalomnál...
Körülötted minden fénylik, benned minden elsötétül
Fejfaként állsz múltad sírján
Sírsz és zokogsz könnyek nélkül...
(ismeretlen a szerző)
"Most már a barna, dérütötte rónán
mulandóságról mond mesét a csend.
Most már szobádba halkan elvonulhatsz
s hallgathatod az álmodó Chopint.
Most már a kályhatűz víg ritmusára
merenghetsz szálló életed dalán,
míg bús ködökből búcsút int az erdő,
mint egy vöröshajú tündérleány."
/Áprily Lajos: Ősz/
Váci Mihály:Ha elhagynál...
Ha elhagynál engemet,-jobban
mi fájna?
hiányod,vagy a szív megdobbant
magánya?
A csalódás kínjától félek,
vagy féltlek?
Szerelmünket szeretem jobban,
vagy Téged?
Valamit súgok Édesem,
amit a szél is szerte fúj.
Milliószor elhangzott e szó
és mégis mindig új.
Egyszerű szó.A csintalan
Ámorkák játsznak vele.
Lehet a szívnek mérgezett tőr,
vagy boldogság gyöngye,ékszere.
Piros virág a nyár ölén,
piruló,édes vallomás...
-De ezt a szót,e drága szót,
neked ne súgja senki más
Csak én,csak én,csak én!
Itt termett bent
a szívem közepén
S ápolom,óvom,
féltve,boldogan,
zenéje,fénye,íze van!
Szívekbe zengő
bűvös,tiszta szó,
elzsongít,bágyaszt,
mint az altató.
Hogyan szeretnéd hallani,
beszéld el s jöjj velem!
Elzúgom,mint a szélvihar,
vagy elcsilingelem.
Nem is tudom,Te drága,szép,
miként rebegjem el.
Félek,hogy földporába sújt,
-vagy ég felé emel?
Ki tudja?
Jobb is lesz talán,
ha lelkem mélyén hagyom
s csak annyit mondok el,
hogy:nagyon,nagyon,nagyon...
(Veress Ferenc)
Összejöttek a dolgok? Eleged van? Magadra maradtál?
Akkor gondolj erre : valaki, valahol, azért alszik el mosolyogva, mert tudja hogy Te létezel!! :)
Ide születtem és ide temessenek el!
Ide térek vissza, a szél bárhova fúj el,
Tudom van sok szebb is, jobb is, több is, de nem nekem.
Süthet rám bárhol jobban a Nap, akkor is nálad a szívem.
Ide hazatérsz, itt megpihensz,
Ilyet pénzért nem kapsz.
Még kék az ég itt is, száll a fű itt is,
Itt élni kell, de itt sem egyszerű.
Becsukom az ajtót, kint marad a világ,
Érted mondok el egy imát,
Mert nem tetszik, amit szemem lát,
Minden ember harcol,
Minden ember fél,
Minden ember félig másé, mire hazaér..
Tudom, kisebb gondod is nagyobb annál, minthogy engem szeress,
Tudom, enyém sohasem lehetsz,
Tudom, szíved másé, más is szeret,
Tudom, hogy Te Őt igenis szereted.
De vége, tudom, boldog vagy vele,
Gondolj néha egy barna lány két szép szemére,
Tudnod kell, én tiszta szívből szeretlek.
Én Téged, míg élek, soha-soha el nem feledlek!!!
Ez a vers,vagy több vers egyben,annó az emlékkönyvemben is szerepelt..
Jó volt újra olvasni, mert az emlékkönyv már nincs meg...
"Várlak, hogy elmondhassam: Légy nyugodt, vagyok és leszek Neked.
Meleget kell egymásra fújnunk.
Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat.
Hideg a világ. Kihunynak a tüzek.
Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz.
Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend.
Ne engedjük kihűlni magunk. Mert egyedül, egyedül olyan iszonyatos.."
Kicsi szobába este ha lefekszel
gondolatod olykor messze rebben
Fehér párnádat magadhoz szoritod,
lassan tűnődsz, miért nem vagy boldog.
Megsúgok valamit, de ne haragudj érte
minden barátságnak szerelem a vége!
Minden ami szép volt őneki adtam.
Mikor nem volt semmim egyedül maradtam.
Hogyha fájt a szivem, mégcsak rámse nézett.
Mindent némán tűrtem, de a szivem vérzett!
Úgy szeretlek mint senki mást a világon.
Szivem érted lángol csendes éjszakán.
Tudom hiába minden könny és fájdalom,
mikor a te szived másé dobog.
Nem baj majd lesz neked is egy nap,
kit szeretsz örökre elhagy.
Akkor fogod megtudni, mit jelent valakit szeretni,
Másé lenni, őt pedig feledni!
Olyan szomorú mindig egyedül lenni.
Valakit mindenhol hiába keresni.
Valakire várni, aki nem jön még.
valakit szeretni titokban örökké.
Gyászolni a múltat, temetni az álmot.
Könnyekkel öntözni az elhervadt virágot!