Gyerekvállalással kapcsolatos szép idézetek, versek (beszélgetés)
Saját kis alkotásom :)
GONDOLATOK GYERMEKED SZÜLETÉSÉRŐL
Ne sajnáld, ha egyedül várod gyermeked születését.
Ne sajnáld, ha az apukája nem kíváncsi rá.
Gondolj csak bele.
Tiéd minden első pillanat, amit te a gyermekeddel és ő veled élhet meg.
Amikor megmozdul a pocakodban, amikor először rúg.
Amikor először hallod szíve dobbanását, mely a te fülednek az oly édesen búg.
Amikor először pillantod meg apró kezeit és lábait a monitoron, és sírdogálva nézed őt az ágyon fekve.
Amikor először kezedbe veheted és táplálhatod úgy, ahogy az Isten elrendelte.
Amikor megérzed az illatát. Amikor karodban tartod egész éjen át.
Amikor először rémül meg valamitől és Te, vagy ott hogy megnyugtasd.
Amikor először mosolyog RÁD! Az csak neked fog szólni és könnyes szemmel fogsz vissza, mosolyogni rá.
Az első nevetés, ami még több szeretettel tölti meg a szívedet, és vele nevethetsz.
Az első foga, amit a te ujjad érezhet majd először.
Az első lépések, amelyeket feléd, tesz meg apró lábaival.
Az első szava, amit te hallasz majd.
Amikor először mondja neked, SZERETLEK ANYA!!
Az első tejfog, az első csont fog, az első nap az oviban, az első a suliban.
Az első szerelem, az első bánat, melyeket veled él át, csak te rád várnak.
Minden szeretete csak a tiéd. A tiéd pedig csak az övé.
Még meg sem született de már tudja ki az, aki igazán tiszta szívből szereti és várja!
Ki van vele minden nap ki az, aki dédelgeti, kinek hangját majd ezer közül is megismeri.
Te az ő kincse leszel ő, pedig MÁR A TIÉD!
Bébivers
Megjöttem, itt vagyok, gyermeketek!
Nem kérek mást csak szeressetek!
Hozzátok mennyekből küldött az Úr,
Vágyatok tüze ejtett rabul...
Mosolygok rátok, boldogan én,
Hadd legyek nektek, jövő s remény!
Vigyázzatok rám, most óvjatok,
Amíg nem sírok, én jól vagyok!
De hogy ha hangom keserves lesz,
Legyen hamar, ki ölébe vesz!
Megnyugtat engem, reám nevet,
Éreznem kell, hogy engem szeret...
Édesanyám és édesapám,
Ó, milyen büszkén néztek le rám.
- Milyen tündéri kicsi baba!
Mondják, míg fekszem a kocsiba`.
Ringat az úton, kényelmes ám,
Sétálni megyünk, nap-nap után.
Gurul alattam a négy kerék.
Jó a friss levegőn, sétáljunk még!
Vigyázzatok reám, szeressetek,
Hadd legyek boldog, kicsi gyerek!
Látjátok, hogyan ragaszkodok?
Pedig még apró, s gyenge vagyok!
Rajtam nem múlik a boldog család,
Anya és Apa reám vigyáz.
Én is őrizem szeretetük,
Most már itt leszek mindig velük!
Szuhanics Albert
Beney Zsuzsa: Anya dúdolja
Azt kérdezed tőlem
hogyan vártalak?
Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jön az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget-
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.
Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap illatát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret-
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.
Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget-
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.
"Azért, mert szerettek jöttem a világra.
S lettem új fény, csillag, szülők boldogsága."
"Boldog kis életem...
Köszöntelek, éllek, áldlak és szeretlek." Ady Endre
Sziasztok!
Bátorkodom egy saját versemmel bepofátlankodni..:)
Mi
Kéne nekem egy jó feleség
Aki derék
Jóravaló asszony és szerény
De ez még
Koránt sem lesz elég
Legyek Én Ő, Ő pedig Én
És életünk telén, ha tűzifánk elég
Egymás lelkét melegítve
Gyermekeink karjától ölelve
Szemében lássam saját nézetem
Hogy, nem bántunk meg semmit sem
Részlet Kahlil Gibran: A PRÓFÉTA c. könyvéből
„És egy asszony, aki gyermeket tartott kebelén
szólott:
- Beszélj nekünk a gyermekekről!
És ő mondá:
- A ti gyermekeitek nem a ti gyermekeitek!
- Ők az önmaga után vágyódó Élet fiai és leányai.
- Általatok jönnek létre, de nem titőletek,
- és bár veletek vannak, nem a tiéitek.
- Szeretetet adhattok nekik, de nem a gondolataitokat,
- mivelhogy saját gondolataik vannak.
- Istápolhatjátok a testüket, de a lelküket nem,
- mert az ő lelkük a holnap házában lakozik, ahová
ti nem látogathattok el még álmotokban sem.
- Igyekezzetek, hogy olyanok legyetek, mint ők,
de ne akarjátok őket olyanokká tenni, amilyenek ti vagytok.
- Mert az élet nem halad visszafelé és nem maradoz el
a tegnapnál.
- Ti íjjak vagytok, amelyekről gyermekeitek,
mint élő nyílvesszők pattannak ki.
- Az Íjjász látja a célt a végtelenség útján és
meghajlít benneteket hatalmával, hogy nyilai gyorsan és
messzire szálljanak.
- Szolgálja a ti hajlásotok az Íjjász kezében a
boldogságot;
- mert amiként szereti az elrepülő nyilat, úgy
szereti Ő az íjjat is, amely helyben marad.”
"- Már kint vagyok …
- De várjatok, ez fáj – görbítettem lefelé ajkaimat – mi ez a fény, ez a fájó fény, melynek sugarai a szemembe csapódnak. Mára megszerettem, sőt lassan már a szemeimmel is követem játékukat….
- És ez a hideg! Szinte éget, húzom össze magam, ez a hideg, mely felváltotta az addigra már megszokott kellemesen meleg, körülölelő, átfonó, mindent be- és kitöltő magzatvizet. Ebben a pár hónapos , rövid létezésemben, amelyet az anya pocakjában töltöttem el, megszoktam, hozzá szoktam, hogy mindig Vele vagyok. Együtt kelünk, fekszünk, eszünk … És most itt vagyok, tőle – számomra – elérhetetlen távolságban. Nem hallom, ahogy a szíve rendszeresen dobol, nem hallom, ahogy levegőt vesz. Elvették az anyámat, illetve engem vettek el Tőle.
- De most mégis valami hozzám ér, megérint. Csontos, erős kéz. De nem fáj, sőt úgy érzem mintha már éreztem volna, ahogy hozzám ért, ahogy megérintett …
- Megragad, felemel és elvisz. Hé, hé hová visz – görbítem a számat, nyelvem tologatásának közepette de ekkor lefektetnek, illetve valakire, vagy valamire – ekkor még nem tudhattam – rá hasaltatnak.
- Jé! Fejezem ki újfent csodálkozásomat, de ismerős ez a ritmikus dübögés, ez a mélyről feltörő ősi ritmus. És ez az illat, mintha már ezerszer és ezerszer magamba szívtam volna. Jé és ott van valami, ami határozottan irányomba mered, nekem szegődik. Egy tekintet. Már-már a „szerelem” pillantása, mely földöntúli boldogsággal tölt el …
Rám mosolyog … Én félszegen visszapillantok … Először találkoznak pillantásaink.
- Hozzám szól … De hiszen ez az a hang, amelyet odabenn mindig hallottam, amelyet mindig szerettem.
- Szia anya, -grimaszolok, mozgatom arcom megannyi izomzatát-, de jó, hogy most már látlak is és a hangodat is hallom …
- De Ő megértett, mert gyengéden átölelt …"
"Nagyon friss az élmény-
Alighogy születtem
Apukám, Anyukám !
Írjatok helyettem!
Nem sokat, csak annyit:
Eggyel több a létszám!
Majd - ha szeretni kell -
Számítsatok énrám!
Azért mert szerettek, jöttem a világra.
S lettem új fény, csillag, szülők boldogsága.
Szeressetek engem igaz szeretettel!
A kincsetek vagyok,
piciny kincs, de Ember!"
Ismeretlen
„Óriásként, felhők
közül, félszegen
hajlok rád köszöntőn,
köszöntlek e földön,
pici idegen!”
Illyés Gyula
"A gyermek az öröm, a reménység. Gyenge testében van valami virági, ártatlan lelkében valami égi, egész kedves valója olyan nekünk, mint a tavaszi vetés: ígéret és gyönyörűség."
(Gárdonyi Géza)
Hó! Nap, Hold és a Csillagok,
Ti valamennyien, akik
Az Égen jártok,
Hallgassatok ide!
Új élet lépett
Közibétek!
Egyengessétek útját!
(Omaha imádság egy újszülöttért)
Én megóvlak, megvédelek,
s nem kell más, csak szereteted.
Lelked tiszta, láttam rögtön,
boldog leszel itt a Földön.
(Komáromi János)
Umberto Saba
Esti mese kislányomnak
Én szél vagyok, te meg picinyke felleg
viszlek - hová akarlak
az ég-mezőn ide-oda terellek
nem lesz soha nyugalmad.
De a felhő bizony lefekszik este,
ha elfárad az égen!
Az álom, takaród alatt lebegve
vár, hogy elringj ölében...