Verekedős gyerek! (beszélgetés)

Nos még be be nézek fórum indítóként! A lánykám fejlődik, vagy csak okosodott pár hét alatt már nem ver meg minden nap valakit! A játékait igen, ő is azonnal szétszedi a nagylányom nekem 10 éve őrizgeti és ha a kicsihez kerül az nem marad éppen! Nem is veszek neki drága új játékokat, most nem ! Nagyon szeret festeni, csak olyankor mindent el kell pakolni amit nem szeretnék festékessen látni, bár van egy jó minőségü vízzel azonnal tisztítható direkt gyerekfesték ezt használjuk! Gyurmát én készítek itthon, nagyon szereti! Valamint javaslom gyűjtsétek a joghurtos poharakat, nagy buli belőle építeni! Az ivójoghurtos flakonokból( Hello kittys)ma kuglipályát építettünk! De a samponos habfürdős flakonokba is szuper gombot gyöngyöt pakolni! Ja igen már ha van kedve éppen az apróságnak egy helyben ülni!

Igen nagy hiba, hogy a másik gyerköchöz hasonlítgatjuk a sajátunkat! Hiszen minden kis ember maga az egyéniség, amit lehet persze neveli formázgatni, de az alap adottságait vért izzadva sem fogjuk megváltoztatni! Nekem a kettő ég és föld de nagyon! Külsőre a nagylányom fekete és ducika, a kicsi szőke és vézna, természetükről ne is beszéljek! El sem hinném ha nem tapasztalnám minden nap!

Ma csoda történt (vagy olvasta a 3,5 évesem a fórumot:-))!!! Elkezdett építeni a gyerek! Gyakorlatilag egész nap vonat-pályát és házakat épített,és aztán el is pakolta az elemeket,ha másikat vett elő! Csak amúltam! Persze,a kicsi mindent rombolt,de a nagy nem adta fel (meg néha oda-oda csapott :-()!

Lehet,h fejlődik?!?! :-)

A lényeg,h jó volt látni!

Szerintem életkortól is függ, hogy mennyire vigyáznak a dolgokra. Illetve nagyon számít, hogy a gyerek érettségének (nem feltétlenül egyezik az évei számával) megfelelő-e a játék.

Aztán még ott van a játékok minősége, ami a harisnya minőségének hanyatlásához hasonló pályát követ.

Így van. És mindezzel együtt mennyi bántást kap a mi utolsó poroszos módszereken felnőtt generációnk, mint szülő..

Kapunk a saját szüleinktől, szomszédoktól, meg mindnekiről, hogy mi aztán nem tudjuk megnevelni a gyerekeinket. Mert régen aztán volt nevelés, bezzeg ma. Pedig de. Csak talán más úton, amit mi ma jobbnak vélünk..

Aztán majd a gyerekeink megmondják miért vagyunk hülyék.. Majd megtudjuk akkor, mit szúrtunk el. :-))

Nálunk eszement mennyíségben mennek tönkre a játékok,igen rövid idő alatt! Volt,h 12db műanyag Verdák szereplőt kb. 5 perc alatt kiminuszoltak (oké,nem voltak valami jó minőségűek,de arra nem számítottam,h Matuka pick up lesz)!

Néha örülnék,ha csak 1 autójuk,1 macijuk lenne,és ahelyett,h rongálnak,inkább gyurmáznának egész nap! De az is csak 5 percig megy,mert törni-zúzni izgibb!

Azt nem tudom,h ez azért van-e,mert azt hiszik,kapnak másikat,csak azt tudom,h ez nagyon nincs rendjén! Nekem még megvan a gyerekkori játékaim fele!!! Na,nem adom oda a fiaimnak!!!!:-)

Nyilván a szociális és az érzelmi érettségnek megfelelően kell ezt kialakítani. Az értelmet azért nem is említem, mert ilyen idős korban a gyerekek érzelmekben és mozgásban élnek. Ezzel fejezik ki magukat és ezen az úton lehet a legjobban eljutni hozzájuk. Nekem erre nem könnyű emlékeztetnem magam, mert mindent reflexből a logika mentén próbálok megoldani, megmagyarázni. De ugye egy ovisnak a logika még a legtöbb esetben absztrakt.

Amit te említesz szintén egyfajta nehézség. A dolgok poroszos kezelésében nevelkedett generációknak nem könnyű átszokni a dolgok más módszerrel történő kezeléséhez. Márpedig sok esetben szükség van rá, mert egyszerűen megváltozott a világ és emiatt az új generációra (is) másként hat, máshogy folynak a hétköznapok, a gyerekek teljesen máshogy reagálják le a dolgokat. Ezért azt gondolom, hogy ugyanazokkal a módszerekkel nem érhetünk el megfelelő eredményt függetlenül attól, hogy autistákról, HDAD-sekről vagy simán csak gyerekekről van szó, mindenféle skatulya nélkül.

Ebbe rengeteget tanultam az autistáknál. Ők ugyanis csak úgy működnek.

Lényegében mindegy, hogy mi a jutalom. Az a fontos, hogy az adott gyerek számára 1. Belátható feledatért 2. Számára is fontos, és a belefektetett teljesítménnyel arányos jutalom legyen 3. Úgy, hogy közben belátható segítsége van a feladat teljesítéséhez

Mert hiába ígérek én be egy hajókirándulást, ha jószerével nem is tudja még mi az, és annyira az kapásból nem érdekli. Azért nehéz ez, mert nagyon olyan jutalom kell, ami neki nagyon fekszik, viszont elsőre akkor úgy érzi a szülő, hogy kényeztet.. Nehéz kialakítani jól az arányokat, de nem lehetetlen.

Az autistáknál eleinte szinte kizárható a nem tárgyi jutalom, mert ők azt nem látják még át, és ráadásul pont a szociális területük sérült, tehát egy "ügyes vagy", vagy "büszke vagyok rád" pont semmit sem jelent, még annyit sem, mint egy normál gyereknek.

Vannak, akiknél a minden mozdulatért pici cukorka jön be. (Persze ez úgy van, hogy azt az édességmennyiséget amit amúgy is enne a gyerek átforgatjuk jutalomba) Nálunk ez nem jött be, legalábbis kevésbé. Nekünk már elég korántól a gyűlő jutalmazás vált be. A kis jó dolgokért pontokat lehetett kapni, és hét végén egy nagyobb dologra beváltani. Hiába akartam én mással motiválni, őt akkor csak a legoval lehetett. De persze egy kézmosásért azért nem arányos a doboz technic :-).

Először nekem is furcsa volt ez a világ, mert én azt szoktam meg, hogy jónak lenni alap, és a rosszért van a letolás.

De egy idő után be kellett látni, hogy ez nem megy. Ma már remekül lehet jutalmazni azzal, hogy apa hétvégén dolgozik majd veled a terepasztalon, vagy kimehetsz a műhelybe vele..

A tárgyi jutalmat szépen lassan lehet lecserélni szociális jutalommá. És akkor már jöhet a hajókirándulás is. :-)

Akkor jól látod azt a pontot, ahol fogni lehet a dolgokon..

Nálunk nincs sokszor játékvásárlás, mégis úgy érzem, hogy marhára mindenük megvan.

Azt én is érzem, hogy ennek a generációnak már a tárgyak egyész mást jelentenek. Az enyémek csomó dolgot tesznek tönkre, legalábbis többet, mint mi anno. Egyész pontosan mi nem tettünk tönkre gyakorlatilag semmit, és ezt nem kellett nekünk magyarázni..

Valahogy úgy érzem, hogy ma úgy vannak vele, hogy úgyis lesz másik. Még akkor is, ha nem lesz..

Fiúk hát:-D!!!

Ma reggeli körömvágás egyenlege:

a kicsinek még 4 lábujj hátra van,a többi kész (a nagy szó nélkül tűrte)!

Nálunk,ha jó valamelyik,bekerűl a "puszi-csapdába",azt imádják!

Mivel,ha jó idő van,mindig megyünk,a közös program nem nagy ajándék (én itthon vagyok,úgyh ráérek minden nap).

De tetszik a gyüjtögetős ötlet,azt bevezetem!!!

Fiú ugye?

Legalábbis én még csak pasikkal találkoztam, akik irtóztak a köröm - egész pontosan a lábujjköröm - levágásától. :D

A fiam is mindenfélét képes kitalálni. Én próbálom visszafogni magam, de nem mindig sikerül nevetés nélkül levágni a körmét. Mondjuk vannak rosszabb napjaim, olyankor felidegesít vele. Annál már jobb a nevetés is, bár belátom, hogy nehéz belemagyarázni az együttérzést :)

Szerintem mindkettő fontos. Alapvetően tényleg jobb a pozitív megközelítés, de bizonyos dolgoknál (és szerintem a durva verekedés ilyen) nem maradhat el a büntetés sem.

Mi ugyan nem próbáltuk, de nekem pl. szimpatikus az a módszer, amikor van egy nagyobb jutalom a jó viselkedésért, és a kisebb dolgokért csillagocskát, üveggolyót, stb. kap a gyerek - és ha megtelik a kosár/befőttesüveg, akkor mehet a program. Viszont ha rosszalkodik, anya/apa kivesz az üvegből. Így mindkét dolog "honorálva" van, és a végén nagy jutalom lesz, csak el kell érni.:)

Hadd kotyogjak bele, szerencsésebb a tárgyjutalomnál - különösen az édességnél -, ha valami program a jutalom.

Egyébként a büntetés ötletekkel kapcsolatban is az jutott az eszembe, hogy fordítva célravezetőbb megközelíteni. A jót jutalmazzuk, nem a helytelenért büntetünk. Persze, a végén ugyanaz, csak a megközelítése más. A dolog lényegi különbsége az, hogy a jót hangsúlyozzuk és nem rosszra koncentrálunk. Mert ugye mi van fordított esetben? Rossz voltál, nem kapsz ezt, nem kapsz azt, nem csinálhatsz ezt, nem csinálhatsz azt, amikor meg jó, akkor megy minden a maga hétköznapi útján. Hangulatában előnyösebb, ha a helyes viselkedést hangsúlyozzuk, jutalmazzuk. Mivel nem kaphat minden nap valaki édességet, játékot (tárgyat), ezért jobb, ha valami programhoz kötődik a jutalom. Arról nem is beszélve, hogy az együttlét élménye sokkal fontosabb, mint a tárgyak és az édesség (mint valami jutalomfalat, nem sértésnek szánom, hanem gondolatébresztőnek). Persze, a tárgyi jutalmak is alkalmazhatók, de jobb kerülni.

A verekedéssel kapcsolatban pedig nem elég a gyermek értelére hagyatkozni, mert érzelmeiben éli a világot ebben a korban. Nem a logikára alapozza a cselekedeteit. Lehet, hogy jó lenne szakember segítsége. Stresszoldás vagy valami hasonló, ami segíti őt abban, hogy csoportos közegben is elfogadhatóan viselkedjen, ne csak akkor, ha ő van a középpontban.

Az a baj,h nálunk nem könyörög a gyerek semmiért! Kiejt vmit a száján,és megkapta. Azért a múltidő,mert Karácsonykor besokalltam! Idén nincs új játék,csak majd decemberben. Aki ajándékot venne nekik, idén berakhatja az árát a számlájukra. Szülinapon sütök nekik tortát,lesz tüzijáték, és pénz a számlára.

Remélem így majd megtanúlnak vigyázni a játékaikra,különben el fognak fogyni!

Ezt csak példának írtam, nem ez volt a hsz. lényege..

Persze, pici gyereknél ez még poén, de amikor már 4-5 éves, és kihajintod a legóját amiért egy évet könyörgött, az már azért ütős, azt nem hiszem, hogy bármelyik is utánozza..

De persze, mindenkinek más a fontos. A lényeg az volt, hogy az ősbizalmat nem szabad, hogy érintsék ezek.

Mióta kivittem a "nagy" kukába egy játékot, azóta a fiaim a bentibe dobálják,amit megunnak! Sőt! Mivel a körömvágás hatalmas "fájdalom",a körömcsipeszt is kidobta a kicsi,mikor öltözésnél közöltem,h utána bizony rendbe rakjuk a kezét.

Szóval,minden gyerek másból ért,és hidd el,más száz dologgal próbálkoztam.

Tegnap pl. az jött be,mikor a kocsiban elkezdtek balhézni,h nem kap vacsit,aki nem viselkedik! Ideig-óráig bejött. Pontosabban vacsoráig!

Nagyon jól érzed azt, hogy sokszor nem lehet hagyni magunkat, és szüksége van a gyereknek szívdobogtató, meghökkentő dolgokra, hogy magukhoz kapjanak.

De ez a sötét folyosóra kirakás pont nagyon nem jó. A gyerek bizalmát ugyanis semmikor se szabad lerombolni. Az abba vetett bizalmát, hogy bármi van, bármilyen is ő, szeretni akkor is szeretjük, az alap fizikai bizotnsága akkor is megvan. Ezt egy darabig én se értettem, de nekem nagyon jó tükör az autista fiam, aki nem felejt. Még évek után is látszik, hogy milyen sebet tud ejteni egy nem jól megválasztott, dühből elkövetett büntetés.

Ez a meghökkentés mondjuk lehet az el nem pakolt játék - de akár a 40.000Ft-os legónak az orra előtt a kukába szórása.. és tényleg otthagyása, vagy valami ilyesmi, tényleg olyan dolog, amit a gyerek nem vár, nem szokott meg. Olyankor azért szokott lenni nagy csönd. És azóta az összes legó rendben van érdekes módon..

Arról nem beszélve, ha véletlenül ezt valaki meglátja, nagy bajba kerülhetsz ezzel..

De foglalkotom az általad leírtakkal, mert ezért indítottam a fórumot! S látom minnél többet beszélünk róla annál közelebb kerül véleményünk egymáséhoz!

Aki a gyerekemet verte tavaly , és másét is elvitték másik oviba! De ott is verekszik és harap a felső tízezer gyermeke! ( Szél ellen nehéz pisilni helyzet állt és áll fent)

Mindenképpen megszerzem a könyvet és el fogom olvasni Köszönöm!

Mindebben igazad van.

Csak van mindig egy átmeneti időszak. Magyarán a gyerek elkezd harapni, verekedni. Behívják a szülőt.. Tegyük fel megérti a gondot, elkezd változtatni, minden jó irányb halad. De a probléma akkor se fog megszűnni egyik napról a másikra. Legalább 2-3 hónap kell hozzá, de valószínűleg több is. Mert általában az ok se szűnik meg azonnal, kell a feldolgozáshoz idő... És ez az átmeneti idő, amikor még fennáll a gond bizony több gondot ró a felnőttekre, mert ilyenkor igenis sajna nekik kell jobban résen lenni..

Hiába mondják az óvónénik, hogy jaj mennyi ma a "rossz" gyerek, és régen így-meg úgy.. Bizony tudomásul kell venni, hogy ma meg az van, hogy egy normál csoportban is van nem egy gyerek, aki éppen valami miatt nehéz korszakát éli. Ilyen a világ, ilyenek a szülők. És akkor még kölönbséget kell tenni aközött, hogy valakinek a gyereke csak éppen rossz passzban van, vagy tényleg gáz, súlyosan elhanyagoló a szülő. Mert a kettőt nagyon nem szabad egy kalap alá venni, egész más a segítségnyújtás módja..

Mert igen, az óvónőnek egyre inkább pszichológusnak, meg szociális szakembernek, meg mindennek is kell lenni. A világ változásával ez a hivatás is mást követel. És VANNAK ÚJ MÓDSZEREK IS ezek kezelésére. El lehet menni ilyenekre, van a gyp. fősulin is, sote-n is, Vadasban is csomó ilyen tréning, ahol tényleg hasznos, jó módszereket lehet tanulni.. Akik erre időt szántak, ott mindig volt pozitív változás.. A fiaméknál mi odaálltunk az ovi elé, hogy akkor elvisszük kocsival az óvónőt, az előadás díját is kifizettük. De nem jöttek, nem lehetett őket mozdítani. Úgyhogy végül én mozdítottam a gyereket. Elvittem olyan pedagógusokhoz, akik meg mozdultak. Így lehetett, hogy a Diótörő előadáson a színházban minden ovis csoport rossz volt, a mi kis súlyos magatartászavaros csoportunk meg tök csöndben ülte végig a 3 órát.. Mert van megoldás, lehet megoldás, csak energiát kell bele ölni.. Ez van.

Csak sajna sokan nem hajlandók változtatni, újat tanulni, mert könnyű azt mondani, hogy a "szülők rosszak". Hogyne, rosszak a szülők is, de csak annyira, amennyire minden más is az a világban manapság..

Mert ha egyet kattintotok itt, rögtön lehet látni, hogy ugyanattól a nőtől elvárják, azt is, hogy szuper munkaerő legyen, ott legyen a melóhelyén éjjel-nappal, mert máskülönben a kollegái kikezdik, hogy "jaj te a gyerekre hivatkozol". Ha meg otthon marad, vagy súlyosan elszegényedik, akkor felelőtlen volt, de ha nem, akkor is ferde szemmel néznek rá, hogy "nem dolgozik, a társadalom tartja el". De még mindemellett, ha a férje megcsalja, az is az ő hibája, mert nem volt eléggé fiatalos, fitt, nem volt elég vékony és szőke. Vagy éppen nem volt egy éve rendben a lakás.. Hát egy nőtől ezt csak el lehet ezt várni nem?? Ja, hogy olyan béna, hogy nem ért a legszuperebb számítógépes programhoz, és nincs fenn a face-en?? Hát látszik, hogy elmaradott otthonülő.. Mert a mai vlágban már ez alap..

Kedvencem ez az "alap"...

Meg még az a fránya gyerek is verekszik.. ki érti ezt?? Hiszen mi mindent megteszünk..