Verekedős gyerek, engedékeny szülők (beszélgetés)

Hát...nekem is fiam van, ráadásul tipikus többemebres, de azért érdekes verekedős nem volt. Talán mert nem hagytam?

Voltak más gondok, se soha, semmi, a mai napig nincs következmény nélkül. Nevelés kérdése.

Tudom, látom hogy vannak verekedős gyerekek, de azért ez a kisfiú, ahogy leírtad, annál kicsit több. Ráadásul olyan, mintha jó visszajelzést kapna a szülőktől, csak mert nem szólnak rá,és így csak még rosszabb lesz.

Hasonló helyzetben voltam én is. SZintén jó barát házaspár, csak a gyerekük nincs nevelve. Nem kicsit, nagyon. A szülőket szeretjük, de azt, amit kihozott a mi gyerekünkből nem. Az volt a jó, hogy ott nem verekedés volt, hanem egyszerűen megbolondult a gyerekem az ő gyerekük közelébe. Nem fogadott hirtelen szót, és mivel azt látta, hogy náluk mindent lehet, azt hitte nálunk is.

Tudom, hogy nehéz, mert az, szülőket mint barátokat sem akarod megbántani, de én azt hiszem egy percig nem tűrném, hogy a gyerekem terrorizálva legyen. Ráadásul a saját otthonában???? Igen is fegyelmezd Te azt a gyereket, vagy pedig mond meg az anyjának, hogy ne találkozzatok, mert a Te lányod igenis fél az Ő fiától. Ne hagyd cserben már most, mert egy életre megjegyzi, hogy a szülei nem állnak ki mellette. KI védi meg, ha nem Te? MIért kell szánt szándékkal ilyen küözegbe vinni?

Anyuka büszke a fiára? Legyen. Majd ha a dolgok nem változnak, és senki nem fog barátkozni a fiával, aki majd neki fog sírni és panazskodni, akkor már késő lesz gondolkodni.

Ha nálam van bárki más gyereke,és a szülő nem fegyelmezi,akkor majd fegyelmezem én.Az én dolgom,h megvédjem a gyerekemet.ha az anyukának ez nem tetszik,akkor megmondom neki,hogy vagy kapja össze a gyerekét,vagy ne hozza el.Ha ezen megsértődik,akkor ott a barátságon komoly hézagok vannak.

Felvenném az ölembe az idegen kisfiút,és megmondanám neki,hogy ezt nem szabad,itt nálunk semmiképp.És ha mégis csinálja,akkor nem mehet a gyerekem közelébe,hanem külön kell játszania,másik helyiségben.

Barátság ide, vagy oda!!!

én nem hagynám, hogy a gyerekemet hülyére verje, és terrorizálja egy másik kisgyerek! Kedves anyukának kellett volna jól helyrerakni a kisfiút!! :/

Én is szólnék a helyedben. Ez normális viselkedés pont ennyi idős korban, az én gyerekem is verekedett, harapott néha, de soha egyetlen egyszer sem maradt a dolog nagy lelkifröccs és büntetés nélkül. A bölcsiben is szigorúan vették az ilyet. Szerencsére nagyon hamar felfogta, hogy ezt nem szokás és felhagyott vele.

Ha pedig barátnőd egy hasonló alkalommal megint így reagál (gyakorlatilag ejnyebejnyéz, és legyint az egészre), akkor lépj közbe, fontosabb a kislányod testi lelki biztonsága, mint bármi barátság.

Bocs, de nekem először az jutott az eszembe, hogy a viharba került megélezett vaslapát a gyerek kezébe?

Amúgy megértelek, tényleg iszonyú rossz érzés, ha bántják az ember gyerekét, de nézd meg a másik oldalt is. Nekik sem lehet egyszerű.

Sajnos vannak verekedős gyerekek, még az olyan családokban is, ahol nem látnak ilyen példát. Azt nem tudom, miért lesznek ilyenek, de abban biztos vagyok, hogy nem a fegyelmezés, popsira verés a megoldás.

Legkisebb fiam nyáron lesz 2 éves, és be kell vallanom, hogy verekszik. Sőt időnként harap is. Fogalmam sincs, miért teszi, nincs előtte ilyen példa. A nagytesói már kinőttek a villongós időszakból, az alig idősebb nővére meg egy kis nebáncsvirág.Amúgy ő is imádnivaló, bújós fiúcska, de hamar előkerül az ökle, ha érvényesíteni akarja az akaratát.

Soha nem ütném meg, még a pelenkás popsiját sem. Helyette résen vagyok. Ismerem a rezdüléseit, és ha élesedik a helyzet, elterelem mindkét fél figyelmét. Tanítom csereberélni, "megbeszélni" a dolgokat. Ha nagyon bevadul, kiemelem a helyzetből, beviszem az ágyára. Persze kijön, de ezt eljátszuk néhányszor, és elfelejti, hogy mit akart. Ha megharapta a nővérét, megmutatom neki a bibit, elmondom, hogy ez fáj, és most emiatt sír a tesó.

Nem kilátástalan a helyzet, már komoly eredményeink vannak. Szerintem simán leszokik a verekedésről, mire oviva megy. Persze egyszerűbb lenne rácsapni egyet, de hiszek abban, hogy az agresszió agressziót szül.

A helyedben nem hanyagolnám a barátnőt, inkább beszélnék vele. Ez mindkettőtök érdeke, és gondolj bele, milyen érzés lenne neki, ha emiatt megszakítanátok a kapcsolatot. Az is megoldás, hogy amíg átlendültök ezen az időszakon, nem hagyjátok egy percre sem felügyelet nélkül a lurkókat, mert az azonnali beavatkozás a leghatékonyabb. Ha ügyesek vagytok, néhány hónap alatt le fog csengeni ez az egész. Nem érdemes odadobni érte egy barátságot.

Nem vagyok egy harcias anyuka, de elsőre az jutott eszembe, hogy azzal a vaslapáttal szívesen szájbavágtam volna a barátnődet, utána meg vihogtam volna egy sort rajta, hogy ne beszéljen már, nem is fáj az neki csak színészkedik.

Mert igen előfordul a gyerekek között verekedés, civakodás, igyekszem hagyni, és csendben figyelni, hogy a gyerekek maguk között rendezzék le (akár a saját gyerekeim is egymás között) De az ilyen szülői hozzáállástól kinyílik a bicska a zsebembe.

Nem vagyok veszekedős típus, de a kedves barátnővel biztos megszakítanám a kapcsolatot.

Mit szólna fordított helyzetben, ha az ő gyerekét püfölnék?

Az egyik rokonuk gyereke 3 évvel idősebb és ezt csinálta. Rendszeresen kiabált a fiukkal és időnként bántotta is. Akkor fel volt háborodva, hogy nem szólnak rá és nem fegyelmezik. Sokszor hallgattam, hogy milyen rosszul nevekik és őt ez mennyire zavarja, meg emkékszek nagyon féltette is a kicsit, hogy megsérül, vagy esetleg lelkileg nyomot hagy benne a dolog.

Biztosan nem hagynám szó nélkül, hogy a gyerekemet bántsa a kis kölyök. Sajnos valóban célszerű kicsit hanyagolni ezt az összejövetelesdit. Inkább haragudjon meg ideig-óráig a kedves barát, mintsem a te gyerekedben okozzon akár lelki, akár testi sérülést esetleg maradandóan.

Egyébként meg nem hiszem el, hogy a bölcsödőben vagy óvodában nem avatkoznak közbe, ha két gyermek cibálja egymást.

Szia, ne haragudj, de engem nem érdekelne a barátsága, ha a lányomról van szó (nekem is lányom van:)). Ezzel nem azt mondom, h meg kell szakítani a barátságot, de ha zokon veszi, h rászólok, h figyeljen már a gyerekére, mert az enyémet püföli, hát zokon veszi...

Egyébként valamilyen szinten normális, h néha oda sóznak egymásnak a kicsit, ezt én is tapasztalom, de ez, amit Te írtál, már durva...én tuti nem hagynám!

Mellesleg, nekem az én lányom körül forog a világ, mint ahogyan minden normális szülőnek. Szerintem nyomot hagy benne, ha szó szerint terrorizálják...

Remélem, h a bölcsiben pozitívabb élményei lesznek a Kislányodnak! :):)

Van egy házaspár, akikkel nagyon jóban vagyunk. Eljöttek hozzánk 2 napra a kisfiukkal. Máskor is volt már ilyen és minden rendben volt, a mi lányunk és a kisfiuk egész jól kijöttek egymással.

Most viszont szörnyű volt. A kisfiú 2,5 éves és gyakorlatilag 2 napig rettegésben tartotta a 2 éves lányunkat. Lökdöste, majdnem fejberúgta, veszekedett vele. Első nap a barátnőm futva hozta be az üvöltő lányomat, hogy nézzük meg gyorsan a száját, mert a fia ráütött egyet egy megélezett vas lapáttal. Szerencsére csak a szája fölött lett egy kis horzsolás. Második nap akkora pofont adott neki, hogy megint percekig sírt. Sajnos nem tudtam ezeket megakadályozni, mert éppen bent voltam a házban, vagy több méterre voltam a kicsiktől. A barátnőm és a férje rászóltak a fiukra, hogy "ezt nem szabad" és megkérdezték tőle, hogy "miért bántod?". Ennyiben kimerült a fegyelmezés.

A barátnőm mindig megjegyezte, hogy az ő fia a pokol szülöttje és a verés után viccelődött, hogy a lányom nem is sír, csak színészkedik. Ez elég rosszul esett, de nem akartam vele vitatkozni.

2 napig a kislányom mindig azt figyelte, hogy a kissrác hol van és amikor meglátta, hogy felé közelít, rohant hozzám, hogy vegyem fel. Nagyon félt tőle.

Másnál is volt ilyen gondjuk. Mesélte, hogy az egyik bartátnőjére nagyon megharagudott, mert az megjegyezte, hogy talán kicsit a fia fenekére kellene csapni, ugyanis az ő 1 éves gyerekét is folyamatosan püfölte. Kicsit fel is volt háborodva, hogy beleszólt a nevelési módszerébe. Szerinte a másik anyukával van baj, mert azt hiszi, hogy a világ az ő lánya körül forog. Na erre nem tudtam mit feleljek. Annyira kellemetlen volt az egyész.

Én nagyon szeretem őket, de nem szeretném, hogy a kislányom élő boxzsák legyen. Az sem megoldás, ha ilyenkor 2 napig a kezemben tartom, nehogy megsérüljön. Szólni nem lehet, mert nem szereti, ha a nevelési módszerébe beleszólnak, ő pedig nem veszi észre, hogy az nem helyes, hogy a gyereke üti-veri a másikat. Vagyis talán tudja, mert mesélte, hogy a kicsi a bölcsöde réme, de nem tud vele mit csinálni. Ott is veri a többieket.

Az ilyesmi nyomot fog hagyni a lányomban? Ő egy szerény kislány, tele szeretettel és úgy látom, nem tudja hogy hova tegye az agresszív viselkedést. Eddig 2 alkalommal találkozott hasonló gyerekkel és mindig megrémült. Ő általában megöleli a neki szimpatikus gyerekeket, vagy kézenfogja őkt, hogy "gyeje játszani".

Ez normális egy ennyi idős kisfiúnál? Egy másik barátnőmnek is fia van is ő is ilyen verekedős. Ritkítsuk a találkozásokat? 1-2 év múlva már nem lesz ilyen harcias? Vagy mit csináljunk?

A másik a bölcsi: hamarosan kezdi a lányom. Ott is előfordulhat ilyesmi, mert mesélték más anyukák, hogy a dajkák nem szoktak rászólni a kicsikre, hanem engedik a verekedést. Ezt minden szerényebb kisgyereknek meg kell tapasztalni? Mármint azt, hogy az erősebb győz. Tudodm, hogy nem rakhatom üvegbúra alá, mert az nem vezet sehova. Van valakinek hasonló tapasztalata?