Védett-e az anyatej vakcina után? (beszélgetés)

Igazából egy szó, mint száz, mert elnyújtottuk, mint a rétesztésztát, szívből kívánon, hogy megtaláljátok a későbbiekben is a Nektek legjobb megoldást, és biztos vagyok benne, hogy sem a Te, sem az én gyermekem nem jobb/rosszabb, egyszerűen máshogy gondolkodunk. :)

További szép napot.

Nem húzok rád semmit, csak próbálom érzékeltetni, hogy egyszerűen nem lehet általánosítani. Amúgy egyre több új dolog kerül ide. Eredetileg csak a szoptatásról szólt a topik, és úgy került elő az ősanyázás. Ezt úgy értelmeztem, hogy sokak számára már az ősanya, aki sokáig szoptat. De mindegy. Nem akarok ebbe még jobban belekavarodni.

1. Fogalmam sincs, de én is nagyon kíváncsi vagyok. Amúgy valószínűleg elfojtja amíg nem vagyok ott, mert sokszor kitör belőle, amikor együtt vagyunk.

2. Az élet sajnos nem tökéltes. Nekem dolgoznom kell, neki pedig kell a társaság. Ugye az utóbbi év senkinek sem úgy alakult, ahogy tervezte. Nem tudtunk közösségbe járni, és nagyon láttam rajta a hiányát. Most nem vagyok abban az élethelyzetben, hogy meg tudjam neki adni úgy a közösséget, hogy én is ott vagyok. De az egyik gondozónénihez eléggé kötődik az elejétől kezdve.

Azért nem innen indultunk, és hiába próbálod megint az ellenkezőjét sugallni, én sem mondtam, hogy csak a táplálásról szól, csak nem mindegy, hogy a szülő vagy a gyerek részéről nagyobb az igény.

A kislányod példáját meg teljesen felesleges volt behoznod, mert innentől megint rám lehet húzni, hogy én más gyerekét "bántom", ha más a véleményem, pedig sosem tennék ilyet.

Azért egy dolog felmerült bennem, és nyugodtan maradhat megválaszolatlan kérdés. Vagyis 2.

1. A bölcsiben hogy nyugtatja magát, amikor nem vagy ott?

2. Biztos jó ötlet egy ennyire érzékeny gyereknek egy 1 lábon álló várat adni? Később nem lesz sokkal nagyobb trauma az elválás?

Ősanya pedig nem a szoptatástól lesz senkiből. Életem értelmei és produktumai a gyermekeim, elsők nagyon sok mindenben. De nem szűntem meg, mint nő létezni és nem CSAK!! az az életcélom, hogy neveljem a gyerekeim. Ez a legfontosabb, de dolgozok mellette. Véleményem meg nekem is lehet.

Ennyi erővel bármit lehet máshogy érteni.

Nem a végén jutottunk el odáig, hogy a szoptatás az érzelmi kapcsolódásról is szól. Csak azt hittem, hogy ez mindenkinek lapértelmezett. Ma már a legtöbben elfogadott tényként kezelik, hogy a szoptatás több, mint táplálás. Táplálék, érzelmi biztonság, testközelség, adott esetben gyógyszer. Még fájdalomcsillapító hatása is van.

Mégis a legtöbb gyerek magától lemond róla. Ahogy a babakocsi is rettentő kényelmes, de egy idő után már a legtöbb gyerek nem hajlandó beleülni. A gyerekekben kódolva benne van az önállósodás és a leválás. Így fejlődnek. Ez a saját tempójukban a legoptimálisabb. Persze azért rugalmasak, és alkalmazkodnak, ha más a ütem követeltetik meg.

Akkor én is elmesélem a mi esetünket, hátha valakinek okot adok a szörnyülködésre. Az én kislányom nem átlagos. Nincs semmi baja, nem sérült vagy beteg. Csak születése óta érzékeny. Amúgy gyönyörűen fejlődik. A bölcsiben is azt mondják, hogy a legértelmesebbek, legtaplraesettebbek, és legaranyosabbak közt van. De nekem azért kellett a kötődő nevelés (rossz nyelvek szerint ősanya nevelés) eszközeihez folyamodnom, mert az én lányomnál nem működött más. A babakocsiban élből ordított, ezért nagyon sokáig hordoztam. A kiságyban ordított, ezért együtt alszunk. Az igény szerinti szoptatás alap volt. Mindig próbálok kevesebb cicit adni neki, de mégsem tudom ritkítani a dolgot, mert nagyon ragaszkodik hozzá. Amikor még úgy volt, hogy a covid oltást nem kaphatják szoptatós anyák, jó előre elkezdtem megpróbálni leszoktatni. Először szép fokozatosan, minden gyengéd módszert bevetve. Semmi sem használt. Aztán drasztikusan elvettem bizonyos alkalmakat. Hetekig tartó hatalmas sírások. Odáig jutottunk, hogy csak este és reggel maradt. De felborult a napirendünk, rendszeresek lettek a vigasztalhatatlan kiborulások. Aztán kiderült, hogy kaphatok Pfizert. Azóta a gyerek jobban cicifüggő, mint valaha. Hát biztosan én csinálom rosszul, és ez az én érzelmi leválási képtelenségemről szól, de most úgy vagyok vele, ha neki ez ennyire fontos, akkor biztos komoly lelki oka van rá.

Persze itt szokott jönni, hogy csak azért mert az én gyerekem ilyen, ne akarjam már rákényszeríteni a többire is. Erről szó sincs. Én csak megértem, hogy minden gyerek más, minden gyereknek más az igénye, mindenkinek más a története, és nem ősanyázom le egyből azt, aki a 2 évest szoptatja.

Egyedül az ősanya kifejezést használtam, azt sem feltétlenül rád, hanem a rendkívül színvonalas fórumtársadra.

Minden más jelzőt magamra használtam, és mondhatsz bármit, de ahogy Annamari43 is próbált rámutatni, igenis minimum kétértelműen fogalmaztok, csak az nem érti, aki nem akarja.

De a végén csak eljutottunk odáig, hogy mégis csak az érzelmi kapcsolódásról szól a dolog.

Többségében egyik gyerek sem fog lemondani valamiről, ami kényelmes neki és nem új. Egyik gyermekem sem lett érzelmi sérült attól, hogy a hozzátáplálás során megismerkedett új ízekkel, és egy bizonyos kor után igenis csökkentettem a szoptatásokat. Nyilván nem tudom megmondani, mi lett volna ellenkező esetben.

Én csak ettől az idealizált képtől vagyok rosszul, hogy ez a gyerek miatt van. Ez leginkább miattatok van, amivel nincs baj, nem értem miért kell támadásnak venni?!

Nem értem, hogy a ti oldalok miért használ folyton degradáló szavakat és negatív jelzőket? Ősanya, sz@ranya, utálni, gonosz, stb. Bármennyire is próbáljátok rámhúzni, senkit sem neveztem sem gonosznak, sem sz@ranyának a nevelési elvei miatt. És mielőtt megint feljönne, hogy de ezt gondolom: nem is gondolom ezt.

Nem húzunk fejben egy vonalat, mert a gyerkeket nem lehet vonalzóval mérni. Nem fogok neked egy adott életkort mondani, hogy mikortól gáz szoptatni, mivel az minden gyerek-szülő párosnál más. Van olyan gyerek, aki 7 hónaposan elfordul a cicitől, köszöni szépen, többet nem szopizik. Ez is teljesen rendjén van. Nem tudom, hogy mit csinálnék a 6 évesemmel, mivel még nincs tapasztalom ebben. Szülés előtt voltak elképzeléseim, hogy mit hogyan kell majd csinálni, aztán az élet felülírta őket. De azért megpróbálok válaszolni. Szerintem egy 6 éves érzelmileg már elég érett rá, hogy el tudjon fogadni más alternatívát a kapcsolódásra. Keresnénk olyan megoldást, ami mindekettőnknek jó. Elfogadható a válaszom?

Lehet engem utálni, én ezt akkor is egy idealizált képnek tartom, amihez inkább az anya ragaszkodik, mint a gyerek. És azért az anyák többsége is ezen a véleményen van.

Nem nevezném sem károsnak, sem jótékonynak. Én úgy tekintek rá, mint egy "szeretetnyelv". De szükségesnek egyáltaln nem szükséges.

De az igenis zavar, hogy én/bárki gonosznak van azért kikiáltva, mert más véleményen vam, vagy összemossa valaki a 6 hónapos és a 3 éves gyereket, de azt már kikéri, hogy a 6 éves más... Ugyanúgy húztok fejben egy vonalat, csak ezt 3/4 évesen teszitek meg. Mert arra kitérő választ adtál, hogy Te mit csinálnál, ha a 6 évesed kérné.

Erre csak a 28-as hozzászólást tudom felhozni ismét példának.

De igazából teljesen mindegy, ebben a kérdésben sosem fogunk egy véleményre jutni.

Ők is messze állnak egymástól, csak rá akartam világítani, hogy miért ne fordulhatna elő, hogy a 6 évesed még szopni akar? Ha neki az annyira biztonságos közeg és akkora kötődést alakítasz ki, akkor miért ne történhetne meg?

Vagy tegyük fel, születik egy kisbabád és szoptatod. A 6 évesed látja és előjönnek az emlékei (mert 3 évesen már bizony emlékszik a gyerek), megszoptatod? Ha igen, úgy gondolod, hogy jól jártál el? Ha nem, akkor pedig hol a kötelék? 3 évesen elfogadhatónak tartjátok a szoptatást, 6 évesen nem? Akkor mégsem a gyerek igényeiről szól, hanem nálatok is van egy határ, ahol elég és ne tovább?

Látod, ez az a hozzászólásod, amitől falra tudtam volna mászni.

"Te a legjobbat adod."

Ne érts félre, kicsit sincs bennem frusztráció a szoptatást illetően, de akik egy kicsit is lelkisek azokat pont az ilyen mondataitok tudják földhöz vágni.

Ezen azért érdemes lenne szerintem elgondolkodnotok. Ti mindent támadásnak vesztek, de pontosan Ti fogalmaztok úgy, hogy az iszonyat bántó lehet.

Te adnál olyan ételt a gyerekednek, ami DDT maradványt tartalmaz?

Ha nem, akkor a 90-es években te is a tápszer mellett döntöttél volna. Azt, hogy most mi a helyzet, nem tudom.

Például a 3 és 6 éves gyerek közt az a különbség, hogy 6 éves korra már megszűnik az a reflex, ami miatt a gyerek megnyugszik a szopó szájmozgás hatására. De azt hiszem 3 gyerek után nem kell elmagyaráznom, hogy mennyi mindenben más egy 3 és egy 6 éves. Szerintem ég és föld a kettő.

"Tehát azt mondod, egy 2 éves gyereknek az étrendjének kötelezően tartalmaznia kell anyatejet, különben az étkezése nem lesz megfelelő?"

Tehát nem, nem mondok ilyet. Viszont azt mondom, hogy az anyatej még 2 évesen is jelentős mértékben támogatja az immunrendszert, ami egy ilyen vírus és védettség kérdésben egyáltalán nem elhanyagolható tény.

Mit nem értesz?

A 6 hónapos csecsemő szoptatása és a 3 éves gyerek szoptatása neked egy kategória?