Vágy egy baba után (beszélgetés)

Én már próbálom elengedni ezt a második gyerek utáni vágyat.

Egyre jobban sikerül...

Két dolog dúl bennem: egyrészt nem hiszem el, hogy a k...a anyagiak miatt mondjak le családbővítésről. Mert az más, ha én döntök úgy... Másrészt mivel ésszel tudom, hogy nem jó ötlet a második gyerek anyagiak miatt, így teherbe se esnék..

Nem állunk rosszul pedig.... csak mégsem úgy, hogy kényelmesen beleférjen akárhány gyerek.

Szóval a nehéz a dologban az az, hogy be kell látni a saját korlátaimat!!!

Tökéletesen egyetértek a szavaiddal. Én sem hiszem, hogy attól lenne boldog a lányom, ha ilyen-olyan mesterfodrász fonja a haját, vagy, ha márkás csilli-villi ruhában jár. Úgy kiképeztem magam hajfonásból, hogy mire fonható méretű haja lesz, én is villantok a kis fejecskéjére csudi dolgokat, sőt varrni is újra akarok majd, és nagyon remélem, hogy büszkén fogja viselni az általam varrt szoknyácskákat, ruhácskákat. Mi nem tehetjük meg, hogy márkás dolgokat vegyünk, SOHA nem találkoztam olyan emberekkel, akik megtehették. Talán ezért nem az az értékrendem, hogy az anyagiak tesznek boldoggá. Megélünk, minden nap van mit tennünk az asztalra, nincs habzsi-dőzsi, de amikor lent összejön a család, a gyerekek nyüzsögnek, hangoskodnak, törnek-zúznak, mi felnőttek sütögetünk, iszogatunk, és látom apóskám boldog arcát, amiért ilyen szép nagy (görög) családja van, na az nekem a boldogság. (mármint úgy egyben ez a kép) S bár tényleg csak megélünk, szülnék még, mert annyit amennyit adni tudok a lánykánknak, tudnék adni 2. gyereknek is.

A szüléssel pedig úgy vagyok, ahogy zselyke. Legszívesebben minden héten szülnék. 19 órát (a Klinikára érkezéstől számolva, nem az első fájástól) vajúdtam, és nem mondom, hogy nem fájt, a férjem kezét majd eltörtem. Ennek ellenére a világnak olyan CSODÁJA, amit nem írhat felül SEMMI!!! Én szülés után rögtön azt mondtam, hogy újra akarom!

De az nem lehet, hogy csak önmegnyugtatás, amit írsz, h a mami fonja legszebben a gyerek haját stb.? Mert a mami minden nap be tudja fonni, én például örülök, ha mások kedveskednek a gyereknek. Sőt. Keresem azokat a helyzeteket, hisz nem jó, ha csak én nyalom körbe.

Egyébként filmek alapján én is azt gondolnám, hogy az ilyen gyerekek kényesek, beképzeltek, és nem a valóságban élnek: de nem! Például ez a kislány sztem a legjobb természetű a világon, nagyon szeretik az oviban, szerintem minden helyzetre irtó aranyosan reagál, és kivágja magát. Ja, és vicces, és jókedvű, és már most sok törődés van benne, az én gyerekemet már a hasamban szeretgette, mióta megszületett, azóta is örömmel eteti, stb., gondoskodik róla, valamint nem egyszer megkérdezte már, amikor a mosogatógépből pakoltam ki, h segíthet-e!

Hú, sokáig nem néztem errefelé, érdekes gondolatokat látok. Én is eléggé anyagiasnak tartom magam, bár az elmúlt 4 évben ez sokat kopott.

A zsonglőrködés nemzeti sporttá nőtte ki magát. Nálunk ez azért nem jelenti azt, hogy a választanom kell a gyümölcs és a rezsi befizetése közt, de igenis nekem pl. lemondás az, hogy nem járhatunk a tengerre nyaralni, mint azelőtt. És igen, még így is jó színvonalon élünk, a gyerekeim nem turiból öltözködnek, bár alapvetően nem tudok ellenállni a márkás használt daraboknak, vadászom a neten őket:)Néha még magamnak is tudok venni egy-két cuccot, sőt kozmetikushoz is eljutok:)))Bár hol van ez attól, hogy régen külföldön vásárolgattam magamnak a napidíjamból a leárazásokon...Szóval szeretek én flancolni, ha tudok, viszont ez a hely, amiről meséltél, ettől hánynom kell!!!

A gyerekek nem ettől lesznek boldogok, ettől az anyukák lesznek boldogok, hogy fényesre nyalják a sejhajukat, és többnek gondolják magukat. Én azt mondom, egy kislánynak az édesanyjánál szebben senki nem fonja be a haját. Én csak most jutottam el odáig, hogy végre nem esik szét a franciafonásom, és ő annyira büszke rám, hogy én csináltam!És nekem ő a legszebb!Akkor is ha kócos:)

Uhh, hat en nem igy eltem meg. Fajdalomcsillapitas ellenere egyaltalan nem volt valami eget rengetö elmeny, inkabb csak az elet resze, tul kellett lenni rajta, mert mas valasztas nagyon nincs. En is feltem elötte, de az utolso par hetben mar annyira kikivankozott a baba, hogy a felelem eltörpült ahhoz a vagyhoz kepest, hogy jajj, csak legyen mar vege, bujjon mar ki. Ha nem kaphatok fajdalomcsillapitast, egesz biztos, hogy sokkal rosszabbul elem meg. Az utana következö heteket viszont maig rettegem, fertözesek honapokig, meg fel ev mulva is fajt, ha leültem, 5 ev utan is neha erzem a gatsebet. Most ujra terhes vagyok, es ugy megyek szülni, hogy csak legyek rajta tul, es adjanak ezer fele gyogyszert, mert a fertözesek 150%, hogy megint elöjönnek, en azt a par hetet nem csinalom meg egyszer vegig, amit az elsönel, mig kiderült, hogy baj van. Inkabb beszedek mindent elöre, akar feleslegesen, csak a fertözeseket ne.

A cikkironak pedig: megertelek! Kitartas, kivanom, hogy mielöbb jöjjön össze a varva vart kisbabad! En mindket reszt ateltem: az elsöt nem terveztük, csak jött, gondoltuk, majd csak sikerül a köv. fel-1 ev alatt, hat elsöre összejött. A masodikra 2 evet vartunk... Nekem vegül a B12 vitamin es az ovu teszttel valo figyeles jött be!

Kedves Szofi!

A szülés egy nő életének legszebb, legboldogabb pillanata! Hiába minden nő ezt teszi a szülőszobán, mégis úgy érzed, hogy valami különlegeset, egyedülállót produkáltál. És ez így is van, mert ő a TE gyermeked!

Én az első szülésem után úgy éreztem: minden nap szülnék egy gyermete, hogy megmutassam: hogyan kell csinálni! :-)

Igen sokan zsonglőrködnek, és kénytelenek abban is boldognak lenni. Kénytelenek. Mit is tehetnének mást? Nálam azonban még döntés kérdése. Választhatom a zsonglőrködést. De megtehetem azt is, hogy az anyagilag kiegyensúlyozottabb, magasabb színvonalat választom. Szerintem ez sokmindenkinek fejtörést okoz, nem csak nekem.

A minap rokonomat kísértem el, miközben ruhát vett a gyerekének...hát .... maradandó élmény volt, azt kell mondjam. Sokan el fognak ítélni, hogy mert miért vagyok ilyen anyagias- persze, ezt a legkönnyebb. Nos egy exkluzív üzletbe mentünk ,ahol minden vevőt név szerint ismernek, és a gyerekeknek neve a falon van kitéve, valamint az onnan öltözködő szupergyerekek rajzai. A bolti eladő a kislány haját fonta, amíg anyuka ruhát vásárolt. Nem hiszem, hogy külön óriási önbizalomhiányom lenne - de ez a program után elég kicsinynek éreztem magam, még délelőtt azt hittem, szép a sminkem, és szépen vagyok felöltözve... hát estére nyúlottnak, ócskán, divatellenesnek éreztem a ruhámat. Annyira nem is költött sok pénzt az anyuka, ha akarnám ritkán én is tudnék ennyi pénzt költeni ruhára a gyerekemnek, ennek az egy gyerekemnek. És lehet lesznobozni ezt a családot, mindegy, de mégis, amikor értemjöttek, a szomszédaim elkezdték mondani, hogy ez a kislány milyen szép- egyszerűen nem tudták megállni, hogy meg ne jegyezzék. Nos amúgy is szép gyerek, ráadásul különösen divatosan mutatott az éppen frissen készült frizurájával ,amit az ország leghíresebb fordrásza készített.

Ezek szélsőségek, ha nem is a legismertebb fodrászt, és nem is az ország legdrágább üzletét akarom a gyerekemnek, de azért vmi olyat, ami nem áll fényévekre tőle... Elhiszitek, hogy mennyi önbizalmat ad már az is ilyen kis lurkóknak ez a színvonal... Tudom, sokan ezt nem értik, de valószínű, soha nem szembesülnek ilyen közelről azzal, hogy ilyen is van..

Engem az anyagiak zavarnak..:(

Olyan fura, nem gondoltam korábban, h ez lesz az akadály- azt hittem, csak a megfelelő férfi megtalálása és kész.

( bele lehet csavarodni ebbe a dilemmába)