Utálom, hogy irigy vagyok (beszélgetés)

10 félév mindenkinek ingyenes az egyetemen, ha megfelelő pontszámmal kerül be. Jó tanulmányi eredmény esetében pedig még ösztöndíjat is kap.

2 szakma elsajátítása szintén ingyenes.

Azok szoktak a pénzre, vagy a gyerekeikre hivatkozni, akik kibúvót keresnek a tanulás alól.

Mondják, egy nő 2 dologért képes mindenre, hogy legyen, vagy ne legyen gyereke.

Én ezt kiegészíteném azzal, hogy legyen, vagy ne legyen szakképesítése, diplomája, jó állása, vállalkozása stb, stb, stb.

Tehát nem írigykedni, hanem tenni, tenni kell!

Pont ezt írtam: ne a kolléganőkhöz hasonlítsd saját magadat, mert ez esetben örökké szegénynek látod, érzed magad. Nézz körbe: sajnos, annyi, de annyi nálunknál elesettebb, szegényebb, nálunknál nélkülözőbb ember van körülöttünk, hogy mellettük dúsgazdagabbak vagyunk. Hozzájuk hasonlítsd magad, sorolt fel, hogy neked mi mindened van, amiről ők maguk még álmodni sem mernek... így nézd a saját életedet, és egy idő után elkezd benned erősödni a gazdagság érzése. Az univerzum úgy működik, amire fókuszálsz, azt hozza elébed, azt adja neked!!!

Saját "gazdagság-érzeteted", saját "gazdagság-tudatodat" akkor fogod tudni megteremteni magadban, ha olyan emberekhez hasonlítod magadat, akik még náladnál is sokkal szegényebbek. És vedd észre, (próbáld ki!!), ha az ilyeneknek néha-néha adsz egy szelet kenyeret, veszel egy liter tejet, akármit, akkor fogod igazán érezni, hogy "olyan gazdag vagy, még ezt is igazán megteheted! Neked még erre is futja!!"

Az előbbi hozzászólásodat fogom kielemezni / bocsi, de így lehet hatékonyabb/ "Kétszer kezdtem újra az életemet szinte a nulláról." - Tehát talpra esett vagy, a jég hátán is megélsz, ahogy mondják. Van hozzá erőd! "A munkatársak meg vagy stabil házasságban élnek, vagy szülői támogatást kapnak." MÉG, semmi nem tart örökké, a stabil házasságok olyan hirtelen mennek tönkre és a szülői segítség sem örök , mi lesz velük utána. "Nem vehetem őket mintának," / Nem is volna célszerű őket mintának venni, mindent megkapnak és mások hátán éldegélnek miközben másokat kibeszélnek/ " amikor nekem senkim sincs, akire támaszkodhatnék." De, igen van, a saját erőd, ami már többször is hatékonynak bizonyult.

"Pontosan a fókuszt szeretném megváltoztatni, éppen azon célból, hogy ne folyton ezt a negativitást vonzzam be."A pohár nem félig üres, hanem félig tele!Jobban kell hinned magadban , tehát az önbecsülésedet erősítsd meg és minden sikerülni fog, amit csak szeretnél.

Kétszer kezdtem újra az életemet szinte a nulláról. A munkatársak meg vagy stabil házasságban élnek, vagy szülői támogatást kapnak. Nem vehetem őket mintának, amikor nekem senkim sincs, akire támaszkodhatnék.

Pontosan a fókuszt szeretném megváltoztatni, éppen azon célból, hogy ne folyton ezt a negativitást vonzzam be.

Az igazság az, hogy valóban érzem a lenézést kicsit. Nem direkt nekem szól célirányosan, de amikor olyan dolgokat ócsárolnak, amikről nagyon jól tudják, hogy nekem olyan van...hát nem kellemes.

De néha úgy gondolom, aki azon a szinten él, annak eszébe sem jut, hogy a másiknak esetleg hogy esik.

Válts nézőpontot, nézd a dolgokat a másik oldaláról.

Ne azt nézd, hogy nekik mi mindenük van, és neked pedig nincs!

Azt nézd, hogy neked mi mindened van, és egy másiknak!! pedig nincs! Hozzá képest rögtön gazdagnak és sikeresnek érezheted magad. És amennyiben még ennél is többre vágysz, a jelenlegi kolléganőidet tekintsd mintának: ha neki sikerült, akkor neked is sikerülni fog, csak akarni kell!

Mindig azt teremted meg magadnak életed során, amire fókuszálsz. Ha a hiányra, a nincsre fókuszálsz, akkor azt vonzod be életedbe. Ha viszont arra gondolsz, és annak örülsz, mi mindened van, ami a másiknak nincs, akkor a vant!! vonzod be.

Mindig vannak, élnek körülöttünk emberek, akiknek jobban megy, és vannak, akik sokkal szűkösebben élnek. Rajtad áll, hogy melyik réteghez viszonyítod magadat, és azzal a réteggel fogsz összhangba kerülni. Ez a félig tele, félig üres pohár lényege. Milyennek látod a világot, a saját életed, az vagy!

Itt meg szokás kitárgyalni, ki hol talált valami jó cuccot, melyik a jobb minőség stb. Minden rosszindulattól mentesen, csak csevegnek.

A pihenés az rám férne. Csak a lelket nem tudom, hogyan kell pihenetetni.

Érdekes, de nálunk nem tárgyalnak ilyesmiket a munkahelyen, az emberek többsége szerény, igyekszik tudatosan kezelni a pénzt.

Lehet, hogy kicsit besokalltál.

Nagy a nyomás, sok a teher. Rád férne egy kis kikapcs, egy kis lazítás. Egy kis segítség pedig még jobb lenne.

Gyermekek apja Németországban él állítólag. Nem tudjuk hol. Tartásdíjat nem fizet és nincs semmi a nevén, sem bejelentett munkája nincs itthon.

Gyermekek általános iskolások.

Nagyon igyekszem nem figyelni ezekre a csevegésekre, de mégsem tudom teljesen figyelmen kívül hagyni.

hol a gyerekek apja? miért egyedül kell húznod két helyen az igát? Hány évesek a gyerekek?

Próbáld meg kizárni a munkahelyeden az ilyen csevegéseket, ha lehet, hallgass zenét. Ezek nem visznek előre, csak megmérgezik a mindennapokat :(

Azért a tömött kocsi is csak látszat.

Pl valószínű engem is így néznél a Lidlben, amikor bevásárolok. Csak nincs a fejemre írva, hogy pici helyen élünk, ahol a helyi kisbolt szabadrablás. És heti 1x járok bevásárolni autóval, amikor a sajátukon kívül bevásárolok anyósoméknak, az egyik sógornőmnek, mert nincs autójuk. Illetve a másik sógornőm gyerekeinek, sőt, mióta a szomszédnak elromlott az autója, azóta ő is gyakran kér egy karton tejet, karton alkoholmentes sört stb.

A munkahelyen nem annyira dicsekvés megy, inkább csak beszélgetnek, és többnyire téma nők között a ruha-cipő-lakás. Az egyikük pl valóban örökölt egy nagy házat városban, de valami nagyon távoli gyermektelen nagynénitől, akit nem is ismert. De közben már van 2 másik lakása is, egy amiben élnek és egyet megvettek egy banki árverésen olcsón, és mondja hogy kell vegyen most gardróbszekrényt mert nem férnek a ruhái.

Az a baj, hogy folyton hasonlítgatom magam hozzájuk, de ugye velük vagyok körülvéve napi 8-10 órában. A barátaim is mind stabilabb egzisztenciával élnek, és csak látom hogy építkeznek, renoválnak, nyaralnak, a gyermekeik el vannak látva minden jóval, de ők azért minőségi életet is élnek, tehát van szeretet a családban.

Az a baj úgy tűnik, hogy kifelé fókuszálok.

Egyetértek veled.

Az nem visz előrébb, ha csak azt lessük, h mi van a másiknak, ami nekünk nincs.

Nem attól lesz vki jó és elégedett ember, h van pénze és valószínűleg egy csomó haszontalan tárgya. Szerintem ők a legelégedetlenebbek. Sőt, az a tapasztalat, h minél több a pénz, annál kevesebb az összetartás, annál anyagiasabb az értékrend.

Gondolj erre pl.

Ha szerényen is éltek, de van tető a fejetek felett, van étel az asztalon, van szeretet és összetartás, akkor már sokmindened van, ami másnak nincs.

Mögé kéne látnod azok életének akikre irigykedsz. Szép házuk van? 30-40 évig fizetik majd a hitelt. Örököltek? Elvesztették egy szerettüket.

Kolléganőid dicsekszenek az éppen beszerzett cipővel, parfümmel?

Ők hány gyermeket nevelnek egyedül?

Butaság másokhoz hasonlítgatni a saját életünket. Mindenkinek más az amit fontosnak tart, más az értékrendje.

Te vállaltál gyermekeket, majd vállaltad (?), hogy egyedül neveled fel őket. Döntéseket hoztál. Ezen az úton kell haladnod. Ne gyötörd magad azzal, hogy másokhoz hasonlítgatod az életed.

Értékeld fel, amit itt leírtál, hiszen az nem semmi. Találj örömöt a munkádban a gyermekeidben és legyen valami rendszeres hobbid, ami örömöt tud adni. Valami, amit gyerekként is szerettél csinálni/ festés, hímzés, gyöngyfűzés, rajzolás, foltvarrás, újságpapírból fonás, túrázás- vagy ,ami neked tetszik/. Ha sikerül akkor nem leszel irigy, mert értelmeset csinálsz, amit más nem tud olyan jól, olyan szépen- akkor téged fognak irigyelni, meg lesz a kiegyenlítődés.

Vagyis legyél magabiztosabb, amit eddig elértél az már valami. De ezt erősítheted tovább, az anyagiak csak annyira szükségesek, ami a létfenntartáshoz kell.

Nem attól vagy jobb ember, hogy 3 autód van már 25 évesen, hanem attól, hogy mennyire tudod szeretni, jobbá tenni a környezetedet. Ültess virágokat. No és persze pihend ki magad időnként, a fáradtság nem hoz jó gondolatokat. Pihenten másképp látod a világot, az eső cseppek is szebbek. Másrészt egy hobbi sport is jó lehet, emeli a szerotonint.

Pici irigység meg néha nem káros, az viszi tovább az embert. De ha mélyebben megismersz valakit, akire irigykedtél gyakran rájössz, hogy a te életed mégis jobb.

A legtöbb ember irigy, csak nem vallja be, ha nem így lenne, nem lennénk a feljelentések országa.

Milyen diploma az, amivel ennyire nem jutsz egyről a kettőre?

Próbálok erre gondolni tudatosan, hofy nekem igenis jó mert sokaknak még ennyi sincs, de ezek ugye megmaradnak gondolati szinten, viszont a környezetemben meg LÁTOM hogy hogyan élnek, és ennek sokkal erősebb hatása van rám.

Hálás vagyok én mindenért amim van, volt hogy még ennyi sem volt. Minden este úgy fekszem le hogy hálát adok az eltelt napért, az egészségünkért, a szeretetért, a házamért meg azért amit épp aznap elértem, alkottam.

Aztán másnap meg a pofámba tolják a cégnél, hogy ki mit vásárolt, mutogatják a parfümöket, hogy mennyiért vettek ezt a jó cipőt, stb, miközben én meg hallgatok a kínai leárazott ócska lábbelimben. Affektálnak hogy jajj milyen ócska bútor van a nemtomki albérletében, hát olyanban élni sem lehet, miközben nekem attól csak ócskább bútoraim vannak.

A boltban látom hogy tömött kocsikkal távoznak az emberek, en meg viszem a kis tej-kenyér-párizsi triómat.

És nem, nincs lehetőségem előléptetésre, tanulásra. Dolgozom becsületesen, amennyit csak tudok.

Csak az irigységet akarom kivakarni a fejemből.

Chipset, csokit csak a gyermekeknek veszek, magamnak csak gyümölcsöt szoktam, ami végülis nélkülözhető lenne, de szerintem fontos. Nagyon figyelem, hol mi akciós, és ha valami jó áron van abból veszek többet, olcsóbban. Persze a többet azt ne kartonszámra képzeld, csak pl 3 vödör tejföl, vagy 3 fogkrém, ilyesmi.

Ruhákat a turkálóból vesszük.

Ami luxus az valovan a chips, meg a lánynak a dezodor és hasonlók. De legalább nekik legyen meg az a minimális.

Kinek-mi. Én régóta vezetek ilyet, számomra hasznos. Eleinte a blokkokat is megtartottam, aztán elmélkedtem, h tényleg kellett-e az a chips, csoki, vagy épp 20. toll, amit megvettem. Tudom, apróságok, de néha 5-10000 Ft is összejöhet hónap végére,amit ilyesmire költ az ember.

Nem akarok beleokoskodni a pénzügyeidbe, csak gondoltam megosztom veled is ezt a bevált módszert (még mamámtól tanultam).

Nem bántasz meg egyáltalán. Én is lediplomáztam a pici gyerekek mellett. Ha nem tettem volna, talán már a házat is vitte volna a bank.

Igen, ilyen az élet. De én, vagy ne legyek önző is: az én gyermekeim miért nem érdemelnek szép biciklit, vagy számitógépet, stb? A másik meg lapáttal dobálja ki az ablakon a laptopokat. Ennyivel rosszabbak vagyunk, nem érdemeljük? Mindig ez zakatol a fejemben.