Új élet kezdése babával (beszélgetés)

Ja, bocs, most látom, hogy nem laktok anyóssal együtt. Akkor pláne küldd el a fenébe! Mi az, hogy felkelti az alvó gyereket?

Ha már tényleg úgy gondolod, hogy nem jössz ki a gyermeked apjával, költözz külön, de készülj fel, hogy nem lesz egy egyszerű az élet! (tapasztalat)

Próbálj meg a pároddal együtt külön menni, ha még úgy gondolod, menthető a dolog.

Egy idegen férfi sem fog nagy valószínűséggel többet törődni veled és a gyerekeddel.

Ne keltegesse. A 10 hetes még csecsemő, hadd aludjon, majd ébred ő magától.

Egyébként meg, én azt gondolom, hogy igenis egy család nem egy emberes, ha van apuka aktivizálja magát és foglalkozzon a gyerekkel, ha nem tud mert még pici, akkor segítsen neked a háztartásban bevásárlásban, abban amiben éppen kell, főleg ha nem dolgozik és csak a telóját képes nyomkodni. Anyóst is nyugodtan "fogd be", aztán mire végez az unoka ruhácskáinak vasalásával felébred a pici és fotózhatja.

Kb. hirtelen ennyi.

10 hetest felkelt?

Úgy rúgnám p*csán a kedves anyóst, hogy megemlegetné.

A közelébe se engedném, ha alszik.

Határozottan mondd meg neki, hogy NEM. Mert ha nem mondod, hülyének néz

Mit ertesz az alatt hogy "keltegeti" ??

Ottlaktok anyosodeknal?

Mennyi idos a "baba" ?

Ezek mind fontosak...

Az én férjem mostanában kezdett el a gyerekkel ellenni, nem tudnak mit kezdeni egy csecsemővel (tisztelet a kivételnek), ne várd el, hogy el lesz vele fél óránál többet.

Ha ez ekkora probléma neked, hogy a költözést tervezed akkor költözz, mert kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond...szerintem ezt vele kellene megbeszélned nyugodtan, türelmesen, hogy mit akar, akar-e titeket, de szerintem nincs vele gond, csak egyszerűen nem beszéltétek meg, hogy ki mit csinál, hogy csinál.

Én a kezdetek óta kb egyedül csinálok mindent, és van férjem, ez a felosztás, ő dolgozik kb. 12 órát, én 8-at + a gyerek/háztartás, de egyre ügyesebb ő is.

Szerintem teljesen mindegy,hogy mi is a probléma (nem foglalkozik a kicsivel,nem segít,anyós ébresztgetése),ha úgy érzed,váltanod kell,ki kell lépned a kapcsolatodból,tedd meg! Ha már nem szeretnél javítani rajta,vagy nem lehet,akkor minél előbb lépj,mert minden nap csak elvesztegetett idő...

Persze,ha van még érzelem,és úgy látod,egy jó nagy beszélgetés segíthet,akkor próbálkozz,mert azért a picinek sem mindegy,hogyan nő fel. (Mondjuk,annó én jobban jártam,hogy anyámék elváltak...:D De ezt neked kell mérlegelned!)

Köszönöm szépen a választ!

Anyósomnak mondtam,hogy nem kéne keltegetni, de már háborgott a hátam mögött, hogy mertem említeni.

Sajnos akkor se foglalkozik vele többet a párom,amikor itthon van leálláson, ugyan ez a helyzet, akkor is többet láttak engem a gyerekkel sétálni is mint 3-n. Már a szembe szomszéd is kérdezte, hogy megint egyedül vagyok-e? Én abba kezdek "belefáradni", hogy ha valamit megszeretnék otthon csinálni, úgy kell szólnom, hogy figyeljen a gyerekre vagy csinálja meg,hogy addig én pl le tudjak este zuhanyozni.

"le van passzolva mindig nekem"...

Mióta megszülettek a gyerekeim,mindig "nekem vannak lepasszolva",én vagyok az anyjuk! Ha véletlenűl időben ér haza a párom,és tud velük játszani,na,akkor van karácsony!

Viszont,ha apukával nem vagy jóban,és anyóst sem csíped,mi tart vissza,főleg,hogy lenne hova menned?

Amúgy nem értem,mi az,hogy keltegeti? Te vagy a pici anyukája,nyugodtan kiállhatsz az elképzelésed mellett,még akkor is,ha "csak" a pici alvásáról van szó.