Továbbtanulás - naiv emberek könnyen csalódhatnak

Úgy vettem észre, ennek a korosztálynak két típusa van: az egyik, akik pesszimistán állnak a dolgokhoz, több szakot is megjelölnek - néha ötöt, hatot - az utolsó helyre pedig olyat írnak, ahova mindenképp felvennék, például felsőfokú szakképzést. És jön a második kategória: túl optimista és naiv emberek kategóriája.

Nézegettem osztálytársaim jelentkezését és bizony volt egy pár, ahol jót nevettem. Leányzó olyan szakokat jelölt meg (szám szerint kettőt) ahol eddig minden évben a legmagasabb pontszámok voltak. Nem szeretném reklámozni az egyetemet, maradjunk annyiban, hogy egy fővárosi, igen híres intézményről van szó, azon belül pedig turizmus, vendéglátás szak. Eddig nincs is semmi gond, az viszont probléma, hogy az említett hölgyemény, egy igen gyenge 4-es átlaggal rendelkezik és bár elképzelhető, hogy produkál kiváló érettségiket, az ott megkövetelt tantárgyak közel sem az erősségei. Nyelvvizsgája nincsen (nyelvekből igen rosszul áll), nem csinál emelt érettségit és egyéb pluszpontot sem kap, mert nem jár. Ezek után legjobb(!) esetben is csak 400 pontja lehetne, ez természetesen csak akkor lehetséges, ha két 100 %-os érettségit csinál.

És sajnos nem ő az egyetlen. Többen vannak olyanok, akiknek matematikai esélyük nincsen, hogy felvegyék az adott szakra. Másik személy 5 szakot jelölt meg, ebből az első négyre sehogy sem juthat be, mert nem lesz egyáltalán (!) pluszpontja, és mind a négyre eddig 400 feletti pontszám kellett a bejutáshoz.

Nem tudom, ki mennyire van tisztában a felvételi díjakkal, ezért most leírom: 9000 forintot fizetsz be kötelezősen és ezzel a pénzzel 3 szakot jelölhetsz meg (egynek számít, ha ugyanannak a szaknak még a költségtérítéses formáját is bejelölöd), minden további jelentkezés plusz 2000 forint! Magyarul az utóbb említett illető (mivel 5 szakot jelölt meg) 4000 forintot hajított ki az ablakon.

Hogy ez kinek a hibája? Miért van az, hogy egyesek túl pozitívan állnak a dolgokhoz, esetleg nem járnak utána, hogy arra a szakra milyen követelmények kellenek?

Az ember azt hinné 18 évesen a "gyerek" elég "felnőtt" ahhoz, hogy részletesen utána járjon a dolgoknak, és tájékozódjon, az őt érintő dolgokról. Az egyik legfontosabb ilyen dolog pedig a továbbtanulás. Akárkiről van szó, úgy gondolom, a szülő valamelyest mégis kételkedhetne gyermekében, és ha úgy látja, nincs megfelelően felkészülve az egyetemi jelentkezésre, igenis szóljon bele! No nem arra gondolok, hogy mondja meg, hova jelentkezzen, de én nem szívesen látnám, ha gyermekem erősen csalódna júliusban, amikor is kiderül, bizony nem vették fel sehova. És elmondhatom, nem kevés ilyen ember van/lesz!

Azelőtt én is sokat álmodoztam persze, hogy az a 480 pont mily könnyedén megszerezhető, akárhova bejutok, aztán jobban utánajártam a dolgoknak és kezdtem reálisan látni e világot.

Nincs biztos módszer természetesen arra, hogy a gyermek bejusson abba az intézménybe, ahova szeretne, de mindenki jobban jár azzal, ha kiszámolja kb. mennyi pontot tudnak összegyűjteni legjobb esetben és persze megnézi az elmúlt évek felvételi statisztikáit, ahonnan könnyen tájékozódhat. Utolsónak pedig mindig érdemes egy olyan szakot megjelölni, ahova akkor is felvennék, ha minden kötél szakad.

Ezt tanácsolom azoknak is, akik kész agytrösztök, kitűnő tanulók, magolók, zsenik stb., mert bárkinek lehet egy rossz napja és bizony ez a nap lehet a rettegett májusi (érettségi) dátum!

Remélem, akik a naivák csoportjába tartoznak és nem jutnak be az adott szakra, tanulnak hibáikból és legközelebb körültekintőbbek lesznek.

A szülőknek pedig azt üzenem, hogy (titokban is) kezdjenek utána járni a továbbtanuláshoz szükséges infóknak, ott az internet és rengetek weboldal segíti a témában laikus személyeket.

Bár a legtöbb gyerkőc kijelenti, hogy anyuci apuci felnőtt vagyok, el tudom intézni, mégis inkább ellenőrizzünk mindent és ne hagyjuk, hogy gyermekünk rosszul döntsön!

Nem csak a feleslegesen befizetett pénzzel van a baj, de az egész családnak nagy csalódás lesz, ha a srácot/lányt bizony nem sikerült bejuttatni sehová!

Azét írtam le ezeket a dolgokat, hogy a jövőben mindenki tájékozott legyen és bár szép dolog az álmokat valóra váltani, esélyt kell adni a reális gondolkodásnak.