Tökéletes az életem. Nem is kívánhatnék jobbat. Köszönöm. (beszélgetés)

Egészen mást szűrtél le, mint amiről beszéltem.

Meg tudom élni, de nem zárom ott le, hogy oké, köszi, megkaptam a legjobbat. Hanem konstatálom, hogy cool, ez szuper, de még ennél is jobbat kérek.

Talán azzal tudom a legjobban szemléltetni, mint amikor egyetemista voltam, csak Renault Twingo-ra volt pénzem. Imádtam, nagy becsben tartottam, ma is elmosolodom, ha meglátok egyet, de már akkor is azon dolgoztam, hogy lehetne Mercedesem.

Ha úgy érzed, hogy tökéletes az életed, és nem is kívánhatnál jobbat - akkor én a te érzéseddel nem is szállok vitába. Úgy érzed, hát úgy.

Nekem más érzéseim vannak. Engem a tökéletesség hangoztatása - legyen az bármilyen értelemben (szépség, okosság, intelligencia, munkabírás, anyaság, és sorolhatnám) - azt juttatja eszembe, hogy aki tökéletességről beszél, valamilyen álomvilágban él. Mert lehet valaki elégedett az életével, lehet boldog. De ez nem tökéletesség. Mert tökéletesség, mint olyan - szerintem nem létezik.

Valahogy nem vagyok kibékülve a "tökéletes" szóval. Legyen ez az én gondom. 😜

Nekem elég a jó is. Legalább vannak még rövid,-és hosszútávú terveim, céljaim. Aztán lehet még jobbra is törekedni. De a tökélyt már nem lehet fokozni.

Én is voltam így, sajnos elmúlt.😕

Kívánom, hogy neked soha ne múljon el!

Le a kalappal. Értékes személyiség lehetsz. Talán még így leírva nem is láttam, hogy valaha bárki is megköszönte volna.

Hát igen, a hála gyakorlat ... :)