Tíz gyerek a lakásban, avagy csináld magad családi napközi (beszélgetés)

Következő héten kedden a saját két gyerekemen kívül további nyolc, velük kb. egykorú (5-7) gyerekkel fogom tölteni a napomat. Ugyanis beszálltunk egy családi napközi programba. Már tavaly gondolkoztunk rajta, mert nagyon jó ötletnek tartjuk a nyári gyerekfelügyelet ily módon történő megoldását, de idén bátorodtunk fel annyira, hogy fejest ugorjunk mi is. Így hát amikor felhívott egy ismerős anyuka, május elején, hogy családi napközit szerveznek, beszállunk-e, akkor rövid bepánikolás (részemről) és a várható munkarend tanulmányozása (férjem részéről) után igent mondtunk.

A legkisebb gyereknek augusztus 8-ig tart a bölcsi, viszont a nagyoknak a napközis tábor véget ér a mai napon. Ez az egész országban igy van. Augusztus hónapban a szülők tulajdonképpen nagyon egyszerű, de nem nagyszerű helyzetbe kerülnek. Akinek van pénze, az kifizeti az extra turnust a napközik valamelyikében, ezzel nyer két hetet, de augusztus közepétől a végéig egyszerűen nincs napközi és kész. Akinek erre nincs pénze, viszont segitsége sincs, az vagy megpróbál szabadságot kivenni, vagy beszáll egy családi napközibe. Mivel egy fizetésből itt sem lehet megélni, ezért jellemzően mindkét szülő dolgozik. És mivel viszonylag kevés az a munkahely, ahol el lehet menni három hétre szabadságra, hát túl sok opció nincsen.

A családi napközi teljesen önkéntes, alulról szerveződő kezdeményezés, jellemzően több gyerekes, kisvárosi szülők "hobbija". Nem kell hozzá kertes ház, nagy lakás, ez persze relatív, egy 30 négyzetméteres garzonba nyilván képtelenség egy ilyet összehozni, de mi is két szoba + nappali/amerikai konyha nagyságú lakásban élünk, hát szűkösen leszünk, de a gyerekeket ez tuti nem zavarja. Kell viszont hozzá egy kezdeményező anyuka/apuka, aki megálmodja a kereteket nagyjából, és átgondolja, hogy kik azok a szülők, akikkel együtt tudna működni. Értsd, kik azok, akikkel három szónál többet tudott beszélgetni az óvoda/iskola udvarán, a játszótéren, az ünnepségeken.

Nem vagyok egy túlságosan nyitott, kezdeményező valaki a játszótereken, éveken át kifejezetten ijesztőnek tartottam az "Anyák Klubját", de mára felfogtam és elfogadtam, hogy ez bizony az életben maradás kulcsa. A fenti szituációkban derül ki, hogy kivel vagyunk egy hullámhosszon, kinek a tanácsaiban bízhatunk meg, kinek az információ hitelesek. Aztán az év elejétől kezdve meg lehet figyelni, hogy a potenciális anya-társ hogyan neveli a gyerekeit, azok hogyan viselkednek, mennyire kompatibilisek az én gyerekeimmel.

Ezzel az ütemmel május végére még én is gond nélkül eljutok oda, hogy pontosan tudom, ki az, akire rá merem bízni a gyerekeimet, és ki az, akinél ezt az opciót teljesen kizárom. Innen nézve a dolgokat meglehetősen büszke vagyok, hogy meghívást kaptunk a csatlakozásra, mert ezzel patetikusan szólva "befogadtak" a nyilvánvaló kulturális különbségek és a helyihez képest meglehetősen szigorú nevelési elveink ellenére. Nagy lépés ez kérem szépen. Nem állítom, hogy ez az érzés nem motivált abban, hogy igent mondjak a feladatra.

Szóval van a főszervező anyuka/apuka, aki összehozza a családokat. Általában 8-12 gyerek van egy ilyen napköziben, ennél többet szerintem felelőtlenség vállalni és egyben kicseszés is saját magunkkal. Fontos a korosztály, ilyet nem nagyon szoktak szervezni öt éves kor alatt, érthető okokból. Nálunk idén testvérpárok jönnek, öt család küld 2-2 gyereket körbe. Igen, körbe, hiszen a családi napközi lényege, hogy minden nap más helyszínen, más család otthonában vannak a gyerekek. A családi napközi általában 2-4 hét hosszúságú, mi idén két hetes csoportba szálltunk be, öt család, tehát egy héten egyszer jönnek hozzánk a gyerekek, viszont további 8 napot tudok dolgozni a hónapban.

A családi napközi lehet nagyon laza, bár ebben sok kockázatot látok. A miénk szigorú, előre tisztázott és leírt szabályok alapján működik (nem véletlenül illünk össze a szülőkkel). Minden nap fél nyolctől négyig tart a napközi. A gyerekek kapnak reggelit, tizóraira gyümölcsöt, húsos meleg ebéded és három körül egy kis uzsonnát, aki akar. Minden ételről a fogadó szülőnek kell gondoskodni. Ezenkívül a szülők idegrendszerére és a várható kánikulára tekintettel "engedélyezett" ebéd után egy maximum egy órás rajzfilm. Hogy ne legyen ismétlődés semmiben, ezért a családok ezen a héten körlevélben megírták, hogy ki mit fog főzni, milyen programot tervez.

Nálunk első nap délelőtt origamizás, társasjáték-állomásos foglalkozás, jó idő esetén egy kis játszóterezés a program. Ebédre bolognai spagettit készítek majd, mert a tészta és a ketchup kombó elősegíti, hogy a húsos öntetből is enni fognak. A kajára külön figyelnem kell, mert az én gyerekeim szinte alig esznek, viszont már nyakig a családi napközi örömeit és bosszúságait élvező főnököm történetei ráébresztettek, hogy bizony fel kell készülni arra is, hogy tuti lesz olyan gyerek, aki "zabál". Teljesen logikus, mégis ezeken az apróságokon tud elbukni egy nap. Ha tíz gyerek őrjöng a lakásban, akkor nem lehet csak úgy elugrani még egy adag kenyérért, maximum pizzát lehet rendelni, de hát a családi napközi lényege, hogy spóroljunk a pénzünkkel, ez az opció tehát kilőve.

A délután első felében "magyar retro" játékokkal készülök, nem emlékszem már a nevére, de volt az a játék, amikor egy kulcscsomót tettek a kör közepén ülő gyerek széke alá, és a többieknek úgy kellett kiemelni a kulcsokat, hogy a széken ülő ne hallja meg. Tombola, vízből almát kievős játék, ilyesmik. Előre meg kell venni mindent, ez ugye listaírással jár, vészhelyzeti terveket kell gyártani, minden szülő nevét és telefonszámát gondosan elmenteni. Kitalálni programokat, játékokat, filmet keresni, előkészíteni mindent. Nem egy óriási feladat, nyilván jövőre már kirázom a kisujjamból. Most még izgulok, tervezgetek, agyalok, hogy mi legyen, és hogy legyen.

Tovább bonyolítja a dolgot, hogy a férjem aznap hajnalban érkezik haza külföldről, amikor a gyerekek nálunk vannak. Ja, mert az ugye egyértelmű, hogy ez családi vállalkozás? A legtöbb helyen persze az anyák vannak otthon a gyerekekkel, de vagy reggel-délelőtt, vagy délután az apák is beszállnak segíteni. Nálunk az volt az elképzelés, hogy az első nap végig otthon lesz a férjem is, aztán ha jól megy, akkor a második nap már csak délután jön el hamarabb a munkából. Ez elég érdekes lesz, mert 24 órás utazás után nem tudom, milyen állapotban lesz. De meg fogom oldani a napot, mert meg kell oldanom. Valahogy. Aztán majd jól megírom, hogy mi valósult meg a tervekből, és mik a buktatók. Hátha elterjed ez a fajta nyári megoldás máshol is. Érdemes legalább egyszer megpróbálni.

Meni

A cikk régi de érdemes elolvasni