Titeket nem bosszant, hogy ennyire tapintatlanok az emberek? (beszélgetés)

"A korombeliek pedig hozzá vannak szokva ahhoz, hogy ilyet bármikor megkérdezhessen, és szerintem nem azért, hogy a magánéletében vájkálhasson a kérdezőtől."

Jó, de ettől függetlenül vájkálnak a megkérdezett magánéletében. Csak a te korosztályod - tisztelet a kivételnek - egyszerűen nem fogja fel, hogy ezekkel a kérdésekkel megbánthat valakit. Pedig szerintem egyszerű megérteni.

Igen, írjanak ki róla fórumot. Akkor mindenki eldöntheti magának, hogy szeretne-e válaszolni a kérdésre vagy nem.

Mit gondolsz, egy felnőtt ember nem tudja eldönteni azt, hogy szeretné-e veled, bnedorával megosztani azt, mikor megy férjhez vagy mikor tervez gyereket szülni? Ha szeretné, hogy tudd, akkor nyilván közölné veled.

Miért nem elég neked, ha megkérdezed, hogy vagy és miújság? Egy ilyen kérdés után mindenki előtt ott áll a lehetőség, hogy azt osszon meg, amit szeretne.

A magánügyeken kívül semmilyen kérdést nem tudsz elképzelni?

Csak a kérdést olvastam el.

A legjobb az, hogy én már 22 éves koromtól ezt hallgattam, de ez úgy látszik, nem változott, csak a korhatár tolódott 10 évet.

Ezt nem értik meg.

Mindazzal együtt, hogy én ma már nyilván nem kérdezek ilyet.

A világ már csak ilyen.

Csak aki ezekből az egyet nem értésekből, meg felháborítónak talált témákból túl sokat gyűjt be, mert az egyik kérdez, a másik túl ilyen, a harmadik túl olyan, az egy idő után tényleg könnyen marad egyedül tökéletes önmagában. Azt meg nem csak én mondom, hogy ez a trend nemigen jó, fényezzék is bármennyire.

Én sajnálatosnak tartom, hogy a mai fiatalság nem beszélget, sajnos tapasztalom családi körben is. A korombeliek pedig hozzá vannak szokva ahhoz, hogy ilyet bármikor megkérdezhessen, és szerintem nem azért, hogy a magánéletében vájkálhasson a kérdezőtől. Nem kellene ekkora nagy ügyet csinálni belőle, és bunkónak, egyébnek tartani a kérdezőt. Persze, mindig vannak kivételek, akik csak azért kérdeznek, hogy utána kipletykálhassák. Na, ezeknek nem szabad elmondani semmit.

Gondolom, ha valaki beszélgetni akar a másikkal, az első kérdés úgyis az, hogy hogy van az illető.

Nem hiszem, hogy minden héten van filmbemutató, szoboravatás, hogy ez lenne a téma. Vagy tudatlan vagyok, és mindenki ilyen helyekre jár?

És amit korábban említettem, te is a szexet hozott fel válaszkérdésnek, ma ez dívik.

Aki beszélgetni akar, kérdezze meg, hogy érzi magát a másik? Hogy tetszett neki a múlt heti filmbemutató, látta-e az új szobrot a főtéren, a szomszéd cuki macskáját, stb.

Aki egy fiatal nő életében ilyen kérdésekkel vájkál, az vajon mit szólna hozzá, ha az visszakérdezne, hogy tessék mondani, a férjének feláll még?

Próbáld ki. Legközelebb, amikor szembe jön a szomszéd, kérdezd meg tőle, hogy szereti-e ha orálisan kényeztetik. Sőt esetleg azt, hogy mikor törént legutóbb.

Aztán meséld el, hogy magánügynek tekintette-e, vagy boldogan megosztotta ;o)))

Kérdezd meg tőle, miből gondolja, hogy meghívod majd az esküvődre? ;)

Egyébként pedig nem, nem zavar, bármit kérdeznek. Ha nem akarok vele erről beszélgetni, akkor megmondom, hogy sorry, de nem hiszem, hogy erről veled szeretnék beszélgetni. Az intellignsebbje megérti, hogy átlépett egy határt, a kevésbé intelligs megsértődik.

Nem konkrétan tőled kérdezte:)

És nem is azért, hogy utána ezen csámcsogva, teóriákat gyártva tovább adja Rézfánfütyülőnek: te, képzeld, ez a Bözsi nagyon szereti orálisan kényeztetni a férfiakat, hát most mit szólsz?

:D

De hát ez annyira evidens, kár is ragozni!

Hisz nem is mindenki olyan, mint Te, vagy Anyád.

Lám, Te is van, hogy nem értesz egyet valamivel, és ennek hangot is adsz.

A világ már csak ilyen.

Azon röhögök itt nagyokat, hogy a Szex&Psziché kategóriában, e topik fölött az alábbi van:

"A pasik szeretik ha hosszan orálisan kényeztetve vannak?"

Na, ezt meg lehet kérdezni? Ez nem magánügy???

Igen igen.

Elég szerencsétlen az a kapcsolatfelvételi kísérlet, ami arról szólna, hogy miért szülök vagy miért nem, miért vagyok házas vagy miért nem. Elég lenne a "hogy vagy", és akkor örömmel visszakérdezek :)

Vannak bajok a világban, hiába..

Egyébként igen, pont az ilyen esetekről írtam. Honnan tudod, hogy ez a kérdező egy szörnyű eset? Vagy csak éppen szerencsétlenül jött ki egy kapcsolatfelvételi kísérlet.

Bunkóság kérdésében bizony nem.

A mások életében való turkálhatnék vágya nem rendszerfüggő :D én erről írtam.

Írhattam volna politikai vonalakról is, vagy az államosításról, vagy hogy Karda Beáta akkor még bombázó volt.

De nem arról akartam írni, és nem a társadalmi változásokról szóló ismereteimről, mert ezek nem a kérdéshez tartoznak, bár meglehet, léteznek.

Hát azért ha az 50 évvel ezelőtti állapotokhoz képest nem látsz társadalmi változásokat... az baj.

Ettől még igaz, hogy bunkó volt van és lesz.

A fentinek ott van jelentőssége, hogy a bunkóság határa változott ezáltal.

Én nem látok se társadalmi változásokat, se demográfiai görbét az ilyen esetekben.

Egyszerűen voltak vannak és lesznek emberek, akiknek valami ok miatt (sose foghattam föl, miért) fontos állandóan másokat faggatni. Ha nem engem, akkor a másikat, harmadikat. Faggatni, tudakolni, kikérdezni. Sokszor minden átmenet nélkül, témába nem illően.

Majd ha meg szeretném beszélni az életem részleteit, döntéseim okát, akkor én odafordulok, mondván: szeretném ezt veled megbeszélni, kíváncsi vagyok a véleményedre. Amíg nem teszem, addig ne faggasson senki. Se mai nő, se régi :D