Ti hogyan kezdenétek új életet egyedül 2 gyerekkel? (beszélgetős fórum)
Hogy hogyan? Nagyon egyszerűen..'80-ban férjhez mentem..aztán született két gyerekünk..'87-ben elváltunk..most a fiam 29 éves, a lányom pedig 27..mindketten boldogok, s ami nem mellékes, én is nagyon nagyon jól érzem magam a bőrömben..és ha újra így járnék ,újra elválnék..gondolkodás nélkül!
Nem tenném ki a gyerekeimet semmiféle agresszió, alkoholizmus, és erőszak elviselésének..
Ó ! olvastam már. Sajnos a negativ hatások nagyobbak.
Mindig optimista ember voltam. Mindenből a jót igyekeztem kihozni, mindenkinek segitettem ( háttérből, hogy ne tudjanak róla, nem is tudnak)
Erre mondta a férjem, hogy hülye vagyok, soha nem fogom visszakapni. nem is azért tettem.
Abban viszont igaza van, jót önzetlenül ne várjak senkitől.
Most nehéz a pesszimista énemen felülkerekedni. Talán sikerül. De ebben nem egy könyv fog nekem segiteni. Már próbáltam, nem segitett.
Egy-két barát igen. Más nem.
És igen, keserü vagyok.
De azt hiszem aki tudja min mentem át, az nem vádol azzal, hogy nem tettem semmit.
Ezért kell mindenkinek, aki lépni akar és érzése szerint megtett mindent, de nem megalázkodott, lépni. De gyorsan, amig nem késő.
Nem minden csak a nő hibája.
Takargattam én is mindent amit lehetett, voltam és vagyok még boldogtalan, mert igy tanultam, ezt láttam, ezt hoztam magammal.
Nem akarom, hogy a gyerekeim egy ilyen szinlelt "boldogságot" lássanak maguk előtt és ezt tekintsék példának.
Nem vakok. Látnak és tapasztalnak.
Tudod 16 éven az én munkámból élt, nem dolgozott csak be volt jelentve néha - néha.
CSak az én keresetemből éltunk, még utána is amikor már nem volt munkám, én rohagáltam, hogy legyen valami bevételünk. 2 éve dolgozik minimálbére.
3 alkalommal akartam válni a 23 év alatt. Mindig megigért mindent, Semmit nem teljesitett az igéreteiből csak 1-2 hónapra.
Most van a 4. alkalom. Most már nem könyörög, mert neki van munkája, nekem nincs.
És ki akar semmizni. Mert neki jár amiért "megdolgozott" Nekem és a gyerekeknek mi jár?
Csak a szánk.
Nekem meg az, hogy napi 10-12 órát dolgoztam munkahelyen, főztem, mostam, vasaltam, takaritottam, gyereket neveltem, kinyaltam a férjem seggét.
Ő meg nem dolgozott. Otthon volt azzal, hogy segit.
Néha elvitte a gyereket iskolába. Kb havonta 1-2 alkalommal. Tette amihez volt kedve. Aludt.
És ha mindezeket egy nő nem kapja meg?
Hiába mondja el, ő hiába próbálja ezt adni.
Azt kapja rá, hülye vagy, nem vagy normális, ez hülyeség.
A férjed is szeret szerintem téged, csak tanácstalan és meg van zavarodva.Nem lenne melletetek, ha ez nem igy volna, nem szeretnék a gyereke se...
Változnod kéne...neked is-sokat. Nem csak neki.
Azt szokták mondani, ha valaki változást akar, elsőként önmagát és a kapcsolatait rakja rendbe.
Ott a két gyermeked, nézz rájuk...és gondolj kicsit bele a dolgokba...
Szerintem megérnek ők neked annyit, hogy értük felállj, és rendbe rakd azt, amit elrontotál te is, és a férjed is.
Azért mert próbálom lehiggasztani a topikinditót, hogy lásson át a műsorotokon? Azért?
Ha igy van, akkor vállalom.
Nekem már megérte, ha elgondolkozik, talán a gyermekeiért, hajlandó a vélt sérelmein átnézni.
Ugyan ki adja itt alá a lovat? Megkérdezte hogy hogyan lehet új életet kezdeni, mi meg leírtuk hogy nekünk hogy sikerült, mert mi érintettek vagyunk a témában. Ez miért baj? Én sem azt mondtam, hogy válj, válj.
És tudod inkább vele beszélgetnénk mint veled.
A tököm tele van, hogy bármelyik topicba keveredek, az rólad szól, te oktatsz ki mindenit, és akinek ellenvetése van az nem is ember
Ez duma, meg a rabszolgaság is.
A "rabszolgaságról" az egyik szomszédasszonyom jut mindig eszembe, aki ugyan ezt hangoztatta, otthon volt a 2 kicsi gyerekkel, a lakás romokba, kosz-mocsok, a gyerekek, hol nálunk, hol egy másik szomszédnál voltak, anyuka szétunta az agyát.
A férj pedig 1 fő 2 mellékállásban próbálta eltartani a családját. Reggel 5 kor ment este 10 kor jött.