Boldogtalanul, egyedül pár hónapos gyerekkel (beszélgetés)

Kedves Hozzászólók! Elnézést, h eltüntem. Nem,nem csomagolok. Sikerült megbeszélnünk párommal a dolgokat.sajnos ő is néha besokkall, és néha én is , ebből vannak az összecsapásokat. és való igaz, mostanában nem figyeltünk a másikra,csak a magunk dolgai voltak a fontosak. rákérdeztem , h tényleg ennyire nem szeret itthon lenni? azt mondta, szeret,de a munkahelyén,ahol a vezető beosztásban van, le van terhelve és nincs,akire rá tudná bízni a meló egy részét. ebben hasonlók vagyunk. a gyereket imádja, de pasiként ő is várja már, h nagyobb legyen és már akkor jobban el tudnak lenni, ki tudnánk mozdulni sűrűbben közösen. neki és nekem is még szokni kell a szülő szerepet, és semelyikünknek sem könnyű. én nagyon munkamániás voltam, és a baba teljesen új élethelyzetet hozott az életembe. nemhiába mondják, h első gyerek a tanulópénz. miután megbeszéltük a dolgokat, már ő mondta h elmosogat és kiporszívózás valamint hétvégén elvitt kirándulni míg a húga vigyázott a picire. egyre kell figyelnünk, h egymást ne hanyagoljuk el! semelyikünk sem egyszerű személyiség, az tuti. ő meg hozzászokott, h otthon minden alá volt tolva. ezen kell változtatnia, de mint minden pasinak, mondani kell neki. BAbaóval hagytam, hadd töltsenek együtt egy délelőttöt. Látszott, h a gyereknek is hiányzott, hisz ha ránézett az apjára, fülig ért a szája. Valószínűleg ő is megérezte a feszültséget és ez kihatott a hangulatára.

Köszönöm mindenkinek, h írt, tanácsot adott!

Szép napot nektek!

Lehet, hogy a gyerekével van elfoglalva.

Csak egy tipp.

Az eddigi információk alapján ez nem család, csak 3 ember.

- Egy 31 éves nő, aki a sokadik párkapcsolati kudarca után azt hitte: megtalálta az igazit.

- Egy nemtörődöm férfi, akiről csak a nő leírása alapján van elképzelésünk.

- Egy kisgyermek, aki a fenti kettő konfliktusainak a levét issza.

2018-03-03 16:43

De igenis vannak azok a babák akik mellett nem lehet egy normális ételt sem lehet összerakni.

Így akart hangozni az első mondtat.😂

Dajnis vannak azok a babák akik mellettem ez normális ételt sem lehet összerakni. Én nem tartoztam ezek közé, és én is visszamentem jo hamar dolgozni. 8 hónapos kortól felállásban mama vigyázott rá, 14 honaposan meg már egésznapos bölcsödés volt volt fiam.

Én azt nem csipem,ha valaki totál kivonja magát, mint pl a topikindito férje, azáltal hogy nem jár haza időben.

Hát épp ez a baj, hogy épp most szarja le, amikor a leginkább szüksége lenne rá.

"Mostanában ér haza később a férje, hogy ne kelljen részt vennie bizonyos dolgokban." - ez azért elég nagy bunkóság a pasi részéről.

Nem szidtam senkit. Csak az általános véleményre reagáltam, miszerint "jajj apuci, nem meri megfogni a csecsemőt", meg "jajj apuci de fáradt", meg "jajj apuci hozza a pénzt, neki nincs feladata otthon".

Én azon a véleményen vagyok, ha már valaki családot alapít, akkor annak legyen tényleges tagja. Ne a munkája mögé rejtőző sejtdonor.

Mi ez az idegeskedés?

Fogalmunk sincs, nem is lehet, abból a pár mondatból, milyen a férj, mi is a valóság. Mindig meg kellene hallgatni a két résztvevőt. Lehet, ha a férj írná le a véleményét, akkor meg a feleséget kezdené szidni néhány ember, hogy csak a fenekét mereszti otthon.

Szó sincs arról, hogy csak ő. Inkább arról van szó, hogy aki ott van pont akkor, mikor tennivaló van, az csinálja. Nem is kell hozzá az egész nap, nem szeretem azt a felfogást, hogy az anyaság gyesen 24 órás foglalatosság mert végülis ezt nagyon sokan munka mellett is teszik, gyerek is meg háztartás is és még jól is kinézni, igen. Hétvégén meg együtt csinálják mert mindketten otthon vannak, ennyi.

És nem volt szándékomban a fórumindítót oltogatni vagy ilyenek, hozta nekem is ágyba a kaját férj, mert éppen szoptattam és főzött is rám, de amit napközben meg tudtam csinálni, azzal sosem vártam meg őt. Mikor újra dolgozni kezdtem, akkor meg munkamegosztás lett.

Sőt, itt nem az a lényeg, hogy ki tolja haza a lóvét,mert lehet neked magas gyesed is, akkor is, ha te vagy többet otthon, akkor nyilván rád hárul, ha a fèrj van otthon, akkor meg rá. Sokat utazom most is, van, hogy 2-3 napig is elvagyok és férj ellátja a gyerkőcöket, de ugyanez fordítva is âll és "tündökölve" várom, igen. De nem vagyok senkinek a cselédje. Viszont azt nem hiszem el, hogy 8 óra kevés legyen arra, hogy napi takarítás, főzés, babázás meglegyen.

Vannak apukák, akik imádnak babát fürdetni, van, aki nem. Ez egyéni és nem az a megoldás, hogy nehezteljen miatta, van, aki egyszerűen fél hozzányúlni a gyerekéhez, annyira vigyáz, majd ha nagyobb lesz a gyerek, többet fog vele foglalkozni. Az én gyerekeimet az apjuk sose fürdette, de 2 éves koruktól már vitte meccsre őket (már ami nem olyan meccs volt), ezért kábé leszarom, hogy tud-e jól pelenkázni, stb. Viszont erőltetni semmit nem lehet.

Szia Anita!

Én elképzelhetőnek tartom, hogy terhességi depresszióban szenvedsz. Fordulj orvoshoz a problémáddal, nem fog gyógyszerezni, de lehet kapsz némi okos tanácsot tőle.

Sokan átesünk szülés után ezen a problémán. Fáradtak vagyunk pszichésen és testileg. Sokunk végig izgulja a várandósságot, hogy a baba egészséges legyen, hogy mire a világra jön , minden kész legyen. Aztán a szülés meggyötör, van az a kevés kivétel, aki szülés után teljesen visszanyeri alakját, de a többségnek erre időre van szüksége, ettől aztán valahogy nem érzi teljes értékű nőnek magát. Első napokban a babakörül forog a világ, az apuka, a család a baba bűvkörében forog. Aztán, mint minden csoda ez is „3 napig tart”. A férfiak kezdenek belefáradni, hogy csak a baba és a feleség. Hidd el, lehet a férjed pont azt érzi, amit Te, nem foglalkozol vele, csak a baba körül forog a világ a szemében. Nem őt várod haza, hanem azt a ceremóniát, amit a babafürdetés jelent.

A férjed családja nagyon kedvesen állt hozzád, hiszen , van akinek vannak szülei, még sincs segítsége. Gondolj bele abba a sok ezer külföldön élő nő helyzetébe, akiknek a férje dolgozik, a család nem tud utánuk menni segíteni, esetleg még nagyobb gyerek is van, akire főzni kell, oviba, iskolába kell vinni, hozzájuk képest mennyivel szerencsésebb vagy.

Nem tudom a nagypapádnál mennyivel lenne jobb , mennyivel lenne nagyobb figyelem szentelve rád, mennyivel kellene kevesebbet dolgoznod, mennyivel lenne az otthon kényelmesebb, és egyáltalán a nagypapa mennyire örülne, ha az otthonában ott lennétek, illetve anyagilag kijönnél-e a babával?

Annyit tudsz tenni, hogy szakítasz időt magadra. Ahogy hazaér a párod, Te menj el edzésre a hét valamelyik napján, vagy mond neki, hogy valahova kell menned és hagyd rá a babát időnként.

De az lenne a legjobb, ha nem megfutamodnál, hisztiznél a férjeddel, hanem bölcs felnőtt módjára leülnél vele mondjuk vacsorázni, és elmondanád neki, amit érzel. Beszéljétek meg miben tudna segíteni.Mond el, hogy ne tudsz naponta főzni, ezt most ne várja el. A durcáskodás, puffogás, főleg a veszekedés nem vezet semmi jóra, sőt eltaszíthatod magadtól, az értelmes beszélgetéssel többre mész. Van egy kisfiatok, gondolkodj el, ha ő édesapa, férj lesz, milyen életet szeretnél neki. Egy pénzkereső családi rabszolga, vagy minőségi életet élő, boldog családfő, akit szeretettel vár haza a felesége. Természetes, ez oda-vissza érvényes.

Mondjuk ha semmit nem csinál otthon, akkor legalább adjon lóvét, igen.

Miért, szerinted tök rendben van, hogy ennyire leszarja a pasi a családját?

Még ha 21 éves lennél megérteném a panaszodat, de egy 31 éves (felnőtt ?) nő mi a fenét nyavalyog ?

Miért nem védekeztél rendesen, ha ennyire kiborít a gyerek. Legalább a párodat ne készítsd ki, mert tényleg lelép és akkor megnézheted magad. Nőjj fel a feladathoz és tedd a dolgodat, vagy add bölcsődébe és menj el dolgozni. Úgy legalább tényleg elfáradsz és nem panaszkodsz.

Szinte minden hozzászólás nagyon jó tanácsokat adott Neked. Hidd el ezt mi édesanyák mind átéltük. Mi is haragudtunk a világra, a férjünkre, mindenkire, mert ránk szakadt az élet. Engem is vigasztalt az anyám, elmondta, hogy azért vagyunk itthon GYES-en 3 évig (akkor még így hívták ) és még fizetnek is érte, mert nekünk most ez a munkánk, feladatunk ezt kell ellátni. A férjünk pedig dolgozik, hogy eltartson bennünket. Munkahelyen dolgozni, megfelelni sem könnyű. Éjszaka felkelni a kicsihez igen fárasztó, de hidd el 6-7 hónaposan már szinte mindegyik baba végig alussza az éjszakát.

Mondanám azt, hogy egyre könnyebb lesz, ami részben igaz, részben nem. Tudod a mondást, "kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond"

Élvezd most a babaázás minden örömét, mert öröm, csak akarni kell örömnek elfogadni. Ha Te örülsz örömteli lesz mindenki élete. Fogadd szeretettel a párodat, mondd el Neki, hogy ma mit tett a kisfiatok, milyen cuki volt. Ő is szívesebben haza jár. Gondolj arra is, hogy milyen szerencsés vagy, mert egészséges a fiad. Gondolj arra, milyen nehéz annak, aki több gyereket nevel, mégis ők kevésbé panaszkodnak. Amikor ezt beláttam, megértettem én is tudtam boldog lenni. Második gyermekemnél egyetlen nap segítséget sem kértem senkitől, hiszen egy boldog anyukának erőt ad az, hogy képes felnőni a feladathoz és igazi családot teremteni.