Ti beavatkoznátok-e ebbe? (Vélt anorexia) (beszélgetés)

Kedves Erzsóka

ÉN is anorexiás vagyok, vagyis már gyógyuló, pár észrevételem elmondanám, hátha segítek ezzel. AZ h nem veszik észre, ez teljesen jellemző, nekem sem vették észre a szüleim, bár nem radikálisan kerültem ebbe bele, de nah mind... Az iskolában egyszerűen nincs idő ezt észrevenni. Nekem is mondogatták, néha de komolyan sosem. Én végül én magam kértem segítséget egy tanárnőmtől, (tesi), és ő komolyna vette, ez volt a szerencsém. Mindenképp kell valaki találni, ha a szülők nem olyanok (mert lehet közvetve épp ez az ok), akkor egy olyan tanárt vagy igen az ifjúság védelmist, akinek ez a feladata közvetve. Mindenképp személyesen beszélj vele. Sajnos, amíg a lány nem fogja fel, hogy nem jó amit cisnál, addig sokat nem lehet tenni, erre konkrétan, néha akár igazán őszinte(ami neki fájó, sértő) dolgokkat kell mondani neki(pl.: h az életévle játszik), különben nem fog észhez térni. És ez akkor még csak az h elfogadja a segítséget. Akár a lányod, mint barát is segíthet, hidd el nagy szerepe lehet, nem szabad ilyenkor a homokba dugni a fejet, igenis beszélni kell róla, mert lehet hogy csak fél, és önmagát csapja be.

Ha Pestiek vagytok ajánlom az Országos Gyermekegészségügyi Intézetet, az Örsön van. Ambulánsan fogadnak, fiatalos légkör, INGYENES, vagy pszichológus, pszichiáter, dietetikus. Én ide járok másfél éve... Ha egyszer valaki elkísérné ide, és megértetnék vele, h ez nem jó, sokat segíthetne...

Miután az ilyen beteg embernek legfőképpen a fejében van a probléma, ilyen szempontból tök mindegy, hogy fényképet vagy tükröt tartasz eléje.

Én bármilyen nehéz is, megpróbálnék a szülőkkel beszélni, ezzel párhuzamosan pedig a családvédelemmel, iskolai védőnővel, vagy egyéb hasonló szakemberrel.

Nem kell tartani tőle.Nyugodtan mond el amit tudsz,ezért még senkit nem ettek meg :)

Ha tényleg baj van,akkor nem értem az osztályfőnököt sem!A miénk már behívatta volna a szülőket fogadóórára.Persze ha ténylegesen sovány a lány.

Ez a fénykép jó ötlet, mert bár a tükör sem hazudik, de azért sok mindentől függ, hogy mit látunk.

Lehet, hogy ennyi elég lenne neki. Mert ha látja, hogy hogy elcsúfította magát, mindenkiben van egy minimális hiúság, visszatérhetne a normális súlyhoz, vagy legalább elkezdené

Szerintem is jó ötlet a védőnővel beszélni! A további már az ő feladata /lenne/!

Így a lelkiismereted is megnyugodhat és tolakodó sem voltál!

fjúságvédelmis, erre nem gondoltam. Suliorvos, sulivédőnő az van.

Az ofő meg:(((( A nyakába csapták ezt az osztályt, a háta közepére sem kívánta, úgy is áll hozzá.

Ez a suli amúgy olyan, hogy itt minden tökéletes, a problémákról nem szabad beszélni, szemet kell hunyni felette, és akkor minden rendben van.

Ez a suli egész szellemisége, sajnos:(((

(Amit nem tudtunk előre, mert ez tényleg akkor derül ki, ha odajár a gyerek, de ez már mindegy is.)

Utánanézek az ifjúságvédelmis dolognak.

Vagy arra is gondoltam, bemegyek a sulivédőnőhöz, mintha a lányommal lenne valami gondom. Aztán szóba hoznám a másik kislányt. Így nem lenne talán tolakodó nekik az, hogy szólok.

Nincs az iskolában ifjúságvédelmis? Esetleg iskolaorvos?

Ha a tanárok is azt mondják, hogy a gyerekek a hülyék, akkor hiába szólsz az ofőnek. Ha meg a szülők nem veszik észre (vagy nem akarják) akkor nekik is hiába szólsz :(

Érdekes, hogy külön szólni kell az ofőnek, hogy észrevegye...

Lányod milyen viszonyban áll ezzel az osztálytársával? Ha jó viszonyban vannak, akkor le kéne ülnie ezzel a lánnyal egy szám.gép elé, mutatni neki 30 kg-os anorexiásokról készült rémisztő képeket megkérdezve, hogy ő is így akar kinézni (ha még nem). Lehet, hogy az illető nem tudja, hogy ez egy betegség. Nem tudom, hogy az ofő vagy a védőnő mit tudna csinálni. Ehhez pszichológus kell vagy egy jó barát. A lány nem látja, hogy ő átesett a másik oldalra.

Ismételem: Ez egy betegség. Ha hánytatja magát, akkor bulimia. El kell mondani neki, hogy ha tovább csinálja, akkor tönkremegy a gyomra, a nyelőcsöve, mert a gyomorsav szétmarja. Én is elkezdtem vmikor, de anyum elmagyarázta és rendesen beijedtem. Ez tizenvalahány éve volt, azóta megjött az eszem, de tudom,hogy nem könnyű ezt fejben elrendezni.

Hát ez az. És a közvetlen barátnők mesélték, hogy teljesen elborult az agya, 170 cm magas, 45 kg ha van, de ő debellának látja magát, és nem eszik, hánytat:(((

A szülők, hát érdekes, jó magas beosztásban mindkettő, nem akarok ítélkezni, de én azt mondom, még akkor is észre kellene venniük nekik, ha egész napból csak 10 percet vannak együtt a lányukkal.

Pont ez az, hogy normál esetben az lenne a legegyszerűbb, hogy a szülőnek szólni. De itt hallod, sznobok, távolságtartóak, semmi összetartás nincs a szülők között, tehát nem vagyunk úgy, hogy telefonon felhívhatnám az anyukát, sajnos. (Páran, 4-5 anyuka, azért jóba vagyunk, de inkább még a gyerekünk előző sulijából, ahova negyedikig jártak együtt).

Szia!

Szerintem először a szülőknek kellene szólni (bár nem értem ők miért nem vették észre), ha őket nem érdekli őket, és nem csinálnak semmit, akkor pedig a suliban kéne szólni valakinek.

Én se hagynám annyiban a dolgot, ennek a lánynak sajnos akár az életébe is kerülhet, ha nem eszik rendesen.

Szerintem mindenképpen jelezni kellene vhol.

Ha közös dokihoz jártok, akkor annak, vagy esetleg tényleg levélben kellene az osztályfőnöknek, mert arra reagálnia kell...

Esetleg a szülőnek is szólhattok, hogy vmi nem stimmel, és ezt nem te találod ki, hanem az osztálytársak vették észre..

Mindenképpen fel kell nyitni a szemüket (szülőknek, tanároknak), nehogy túl késő legyen...

Lányom nyolcosztályos gimibe jár, 15 éves.

Azt mondja, hogy egy osztálytársnője az utóbbi két hónapban rengeteget fogyott. Kb. 75 kg volt a leányzó, de magas, és olyan, akin "van mit fogni". Most pedig szabályosan rossz ránézni.

A közvetlen barátnők mesélték a többi lánynak, hogy a kislány nem eszik, amit mégis megkajál, azt kihánytatja magából.

Láttam én is egyik nap a suli előtt, a combja kb mint két fogpiszkáló.

Tesi óra előtt az öltözőben a lányom is megnézte, azt mondta, hogy valami ijesztő ruha nélkül ez a lány, és amikor ránéznek, akkor sír, hogy ő micsoda debella, és fogynia kell még, még, még.

Eddig a suliban egyetlen (!!) tanárnő tett megjegyzést a dologra, de az is úgy csűrte csavarta, hogy azt hozta ki belőle, hülye az egész osztály:(((

A család jól szituált. A sulival az a baj, hogy elit gimi, a szülők sznobok, a tanárok meg homokba dugják a fejüket, csak ne kelljen konfrontálódni senkivel.

A lány csak fogy, szerintetek ilyenkor mi a teendő? Névtelen levél a sulivédőnőnek, mert már erre is gondoltam. Vagy az ofőnek kéne szólni? Vagy ez már tolakodás, aztán majdcsak kórházba kerül a lány, és akkor döbben meg mindenki?

Én annyira nem tudom, tudnék-e segíteni úgy, hogy ne sértődjön meg senki, de ne is menjen tönkre a szemünk előtt egy gyermek.

Mi a véleményetek?