Testképzavaros lennék? Hogyan lehetne jobb a helyzet? (beszélgetés)

Nekem rossz a tükröm.

Teljesen mást látok benne,mint amilyenek a visszaigazolások. 🤣

(-30 kg)

Nem azzal van a baj, hogy gyakran mérlegel! Én is azért teszem, hogy akár 1-2-nál is már jobban odafigyeljek!

Itt arról van szó, hogy rágörcsöl arra, amit a mérleg mutat, az egész napját tönkrevágja, ha picit többet mutat, és folyamatosan ekörül forognak a gondolatai, nem akar visszahízni. Pont azért nem tudod miről beszélünk, mert nem kellett soha ekkora súlytól megszabadulnod.

Szerintem semmi gond nincs azzal, hogy gyakran mérlegel. Én is naponta teszem, pedig nekem sosem kellett ekkora súlytól megszabadulnom.

Én ezt kontrollnak fogom fel. Ha 2-3 kg-al többet vagy kevesebbet mutat a szokásosnál, akkor ismét jön az, hogy jobban figyelek az evésre vagy mozgásra.

Egyébként én inkább a tükörnek hiszek;)

Ha tetszek magamnak a tükörben, akkor egy kicsit sem érdekel a súlyom;)

Dettó, csak én kicsit régebb óta nyomom, 9.5 éve fogytam le. :) Azóta is mindennap a mérlegre állok... Amúgy total nem mérvadó a dolog... De ez már függőség lett nálam is. :)

Nem tudok okosat mondani, mèg az elején vagy, lesz ez jobb is, hidd el. :) Mèg pár év és rögzül, hogy nem kell aggódnod :)

Gratulálok és további jó edzéseket neked!

Persze, hogy nem elég ha a környezeted dicsér téged az elért eredményeidért. A legfontosabb a te hozzáállásod, a te belső világod.

Csak találgatok, mi történhetett. Talán ez:

Mindazt amit elértél, megelőzte egy komoly elhatározás, egy új rendszer az evésben, mozgásban, új étkezési szokások, szabályok betartása. Kitartóan csináltad, csinálod, de nem tudsz örömmel önmagadra tekinteni.

Talán mert korlátok közé szorítottad magad, belső kényszer vezérelt. Mindezt valódi öröm nélkül tetted.

Csak annak lesz pozitív eredménye, amit örömöt okoz, amit lelkesen csinálunk és csak addig, amíg tart a lelkesedés.

Ha magunkra kényszerítünk valamit, közben észérvekkel megmagyarázzuk, tudni véljük mi lesz jó nekünk, akkor az nem engedi, hogy élvezzük akár a részeredményeket is.

Pedig te komoly eredményt értél el!

A teljesítmény kényszertől kell megszabadulnod és helyette szenvedéllyel élni a napjaidat. Akkor fogod tudni elfogadni, szeretni a testedet, büszkén tükörbe nézni és megveregetni a válladat, hogy ezt elérted!

Én ezt az utat látom járhatónak. Ha sikerül önállóan, az nagyon szuper, ha nem, akkor kell külső segítség (pszichológus).

Sok sikert neked ehhez is!

Már rendben vagy :))) a fejed még nem érte utol a testedet.

Ha ilyen változásra képes voltál testben ,,mert ehhez is nagy lelkierő kell,,akkor most fejet fel és lélekben is rakd rendbe magad.

Lépésenként,,ha máshogy nem megy.Rakd el azt mérleget a francba.

Talán jó lenne valami ,,feszkó levezetős sport az állandó edzőterem helyett.Menj el futni ,,falatmászni,,squassolni,,vagy ami szimpatikus:)))

Naigen, a tömegnövelésnek még a neve is ez.

FI, szerintem is keress egy pszichológust.

Fejben mèg az a 100 kiló feletti ember vagy.

Ez a legtöbb emberrel előfordul aki lefogy.

Nőknèl szinte mindnèl.

Hát én már az alapokat sem értem, azt írod, ha meglátod, hogy megy fel a mérleg kétségbeesel, akkor ezt hogy tudod elméletben összeegyeztetni az izomépítéssel, ahol egyértelműen megy fel?

Szerintem menj el egy pszichológushoz, vagy találj egy párt, aki szeret, és mellette majd azt érzed, hogy jól nézel ki :)))

Sziasztok!

A történetem 2 évvel ezelőtt indult.

Egy már egyébként is önbizalomhiányos srác voltam, +35-40kg felesleggel.

Gyakran értek atrocitások emiatt, leginkább általános iskola alsó tagozatán. Akkor még nem volt ennyi felesleg rajtam, de láthatóan kövér voltam.

Változtattam. 2 évvel ezelőtt 180°-s fordulatot vett az életem.

A mindennapjaim részévé vált a sport, leadtam 35kg felesleget (106kg-ról 72kgra) mintegy 8 hónap alatt.

Elkezdtem izmot építeni is és jelenleg 78-79kg vagyok. (e mellé 170cm. Soknak tűnhet ehhez a 78kg, de egyáltalán nem látszik az edzés miatt.)

Kérdezhetnétek, hogy akkor mi a probléma? Hisz változtattam, jobban nézek ki, egészségesebb vagyok, nőtt az önbizalmam stb.

A lényeg most jön:

Egyszerűen néha undorodom magamtól. Utálom magam, ahogyan kinézek.

Külső visszajelzések alapján nem lenne erre okom, mert elvileg izmos vagyok és példamutató a kitartásom az edzés iránt. Az emberek tőlem kérnek tanácsot, étrendet, edzéstervet (nem fényezni akarom magam, de a táplálkozás/edzés elméleti részét nagyon jól átfésültem ez idő alatt. Folyamatosan képezem magam e téren, mert érdekel ez az egész és azt látom, hogy az embereknek nagyon is tudok ezzel segíteni)

Mi lehet annak az oka, hogy -35kg fogyás után sem vagyok elégedett?

A mérlegre túlságosan hagyatkozok sajnos. 4 hónapja izomépítés a célom célzottan, 4 hónap alatt 1kg súly jött fel.

Amint meglátom, hogy a mérleg megy fel, egyszerűen kétségbeesek. Elrontja az egész napom, rossz kedvem lesz.

Pedig, tudom, hogy a mérleg nem mérvadó, mert, mi van akkor, ha izom jött fel? Tudom, hogy a súlyunk ingadozhat, nem vagyunk robotok, nem állandó a súlyunk.

Mindezek ellenére is, hogy tudom ezeket a dolgokat, egyszerűen azt érzem, hogy mentálisan egyre rosszabb az állapotom..

Most ha valaki megkérdezné, hogy akkor éreztem-e jobban magam, mint amikor 106kg voltam, vagy pedig most, akkor őszintén nem tudnék erre válaszolni..

Akkoriban nem törődtem semmivel, nem érdekeltek a számok és nem tudta a kedvemet elrontani a mérleg.. Nem számoltam kalóriát, így az ételekkel is sokkal jobb volt a kapcsolatom.

Talán az lehet ebben, hogy van bennem egyfajta megfelelési kényszer abból adódóan, hogy mindig kritizáltak és bántottak a súlyom miatt..

Tisztában vagyok a dolgokkal. Ch miatt több vizet tarthat vissza a szervezet, béltartalom, napi súlyingadozás, több víz, több kaját ettem súlyra, keményebb volt az edzés stb stb. 78kg voltam amikor kezdtem augusztusban az izomépítést, most 79kg, és konkrétan úgy érzem, mintha 20kg jött volna fel rám, pedig tudom, hogy még +5kg sem annyira nagy változás esztétikailag, nemhogy 1kg...

Nem értem, hogy hogyan lehetne jobb a helyzet..

Bármilyen véleményt és tanácsot szívesen meghallgatok.