Fatorexia - új testképzavar: hallottatok már róla? (beszélgetés)

Visszatérve az eredeti kérdésre, szerintem mindannyian vágtunk már ki címkét a ruháinkból! Egy L-es címke olyan lehangoló, pláne, ha együttélsz valakivel, és ott lógnak az L-es bugyik a szárítón... Szóval velem már csomószor megesett, de nem hiszem, hogy ez bármilyen öncsalás lenne.

A hirtelen fogyás gyakran kettes típusú cukorbetegségtől is lehet...

Csak rosszabb ne legyen, és bírjak enni.

A mértéktartás nem probléma.

15-18 évesen reggel 8-tól éjfélig dolgoztam; mindig csúfoltak, hogy 40 kiló vagyok ágyastól...

Az elkövetkezendő évtized arról szólt, hogy milyen sovány vagyok, így nem fogok tudni férjhez menni, gyermeket szülni. Bekövetkezett mindkettő, néhány hónappal a szülés után 33 kilóval grasszáltam a pesti utcán... Sajnáltak, lenéztek, szánakoztak. Kórházba kerültem többször, éveken át szószerint hizlaltak (volna), de nem ment nekik. 10 évvel ezelőtt szeptembertől áprilisra 20 kilóval lettem több. De jól nézel ki, de összeszedted magad, stb.... a 62-re még ráhúztam 7-et... Na végre, van mit rajtam fogni, az asszony legyen gömbölyű, párnás, legyen mit rajta fogni, stb... Egy éve nem bírok enni, 200-300 cal körül fogyasztok csupán; éppen a héten megyek kórházba, mert fogytam 11 kilót.

Úgy meglátszik rajtad a fogyás - siránkoznak...

Mindig reális volt a testképem, se többnek, se kevesebbnek nem láttam magam. Örültem a gömbölyű formáknak, a vékonyabb deréknak ugyanúgy, bár sosem voltam madárcsontozatú....

Szórakoztasság az anyukájukat...

Szeretném hallani az olaszokat pizzázás, spagettizás közben, vagy az angolokat, amit éppen eszik a véresmarhát, a pudingjukat, meg a finom csokoládéjukat :D, hogy testképzavaruk van :DDDD

:)

Sajnos sok olyan embert ismerek, akit kicsúfoltak az alakjuk miatt (mert nem 40 kilós vagy mert 40 kilós), és borzasztó volt látni, ahogy megbántódnak. Persze aki mondta róluk ezt, meg azt, az tökéletes volt, nem volt hibája, á nem. Gyűlölöm, hogy vannak olyan emberek, akik csak azt értik, hogy a másikat szapulják.

Egyébként nemrégiben engem is egy szép jelzővel illettek, a volt leendő barátom, de sikerült még idejében elküldenem a p#csába. :) Akinek nem kellek így, ahogy vagyok, az elfelejthet.

Nem kell vele foglalkozni.

Mindenki a saját bőrét viszi a vásárra.

Úgy éli az életét, ahogy akarja.

Mindenkinek pedig nem lehet és nem is szabad eleget tenni. Nem leszek 42 kg csak azért, mert ez lenne egyesek szerint az "ideális"...

És is jó lenne, ha az emberek komolyabb dolgokkal foglalkoznának, mint azzal, hogy a másik így meg úgy néz ki és megszólják, kibeszélik.

Értelmetlen, káros, megmérgezi az emberi kapcsolatokat. Nehogy az legyen két ember közötti társalgási téma, hogy számára megfelelő-e az alakom...

"nem éppen vékony nő miért hord előszeretettel szűk, előnytelen ruhákat"

Mit hordjon? hatalmas pólókat?