Te tiszteled az élelmiszert? (beszélgetés)

Persze, hogy nem volt.

Még most sem hiszem el, hogy a multinál tanyasi csirkét árulnak. Csirkét sosem vágtak, csak "letojt" tyúkot levesnek, pörköltnek. Minden hasznát kisajtolták az állatokból. Meg lehetett enni-amikor már tojni nem tudott.

De a lábaska alján maradt pörkölttel, vagy akár csak a szaftjával is meg lehet bolondítani egy főzet paprikás krumplit, vagy krumplis tarhonyát.

A lebbencs levesből rögtön gulyásleves-utánzat lesz. :))

Azért nem volt, mert anyám főzött egyfélét. Ha megetted megetted, ha nem nem! Nem kérdezte meg soha mit ennénk. Főzött ami volt és megettük. A párom egy totál más generáció. Nem eszi meg a csontos húst (leeszi, aztán nekem adja azzal a címszóval, hogy ha látok benne fantáziát akkor egyem meg nyugodtan)

Sem a halat, paradicsomot, káposztát, bőrét, májat, egyéb belsőséget, semmit. Ha minden nap csirkemellet és rizst kellene ennie, neki az lenne a tökéletes! Emlékszem anno nem volt csak simán csirkemell. Az én időmben ő valószínűleg éhen halt volna! 😀

Amúgy én az alapkoncepcióval sem értek egyet. Szerintem nem az ételt, magunkat kellene tiszteni annyira, hogy ne együnk olyat, ami nem esik jól.

Amúgy ha az ember maga van, akkor még csak-csak tud figyelni, de azt kitalálni 1 héttel előre, hogy mit és mennyit akar enni a család, főleg, ha gyerek(ek) vannak, kb képtelenség.

Persze én is törekszem arra, hogy minél jobban felhasználjam, ami itthon van, és minél kevesebbet kelljen kidobni, de ha nem sikerül, nem érzem azt, hogy óriási bűnt követnék el.

Én amúgy inkább kevesebbet veszek és tartok itthon a romlandó dolgokból és sűrűbben megyek a boltba, hogy elkerüljem a kidobást.

Szóval én magamat inkább középutasnak tartom, és tök őszintén, szerintem inkább szomorú, hogy olyan anyagi körülmények között él a magyar, hogy a pár száz Ft-os félszáraz kenyérrel kell centizni, hogy kidobjam vagy megegyem, mint, hogy ezt tartanám követendő példának.

Az más. A menzán csomó olyan kaja van, amit nem szeret, nem bír megenni a gyerek. Én sem bírtam. Még felnőttként, kórházban is, amikor nem tudtak látogatni, volt, hogy nem ettem, mert bírtam megenni, amit adnak.

Amiről Te beszélsz, az úgy korrekt, hogy olyan ételt adok, készítek a gyereknek, amiről tudom, hogy szereti, esetleg megbeszélem vele, hogy adott lehetőségek között mit szeretne. Akkor oké, hogy elvárom tőle, hogy azt egye. De akkor sem megegye, hanem csak jóllakásig egye, ha nem találtam el a mennyiséget.

Sose dobtam ki kaját, ill egyetlen alkalommal, valami szörnyűség odaégett és bűzlött az egész ház. Anyukám hangoztatta mindig, hogy kaját nem dubunk ki és szerencsére nem is vagyunk falánkok, inkább kevesebbet főzök, és kipótoljuk csipsszal vagy szendviccsel.

Még macskakaját sem dobunk ki, ma is a maradék csirkemellét beledolgoztgam a tarhonyás húsba,

Régebben lazább voltam,inkább többet főztem mint kevesebbet.

Inkább több kaja volt mint kevesebb.

Még az átállást is tanulni kellett ahogy csak ketten lettünk.

Vigyázok,,egyre jobban.

A felvágott féléket radikælisan lecsökkentettem,azzal volt a legtöbb baj.

Meg ha elbújt valami a hűtőben.

A kenyeret eltudom használni.

Ami komposztálható azt mindent külön teszek,,ha kis maradék krumpli stb.van .

Azért mindenáron nem mentek,,,,több napos kajamaradékot nem fagyasztok.

Mi ebben a házban rászoktunk arra, ha már végképp nem fogy el valami kaja, nem várjuk meg míg tönkremegy, kis müa. dobozban, vagy zacsiba rakva levisszük, és nem a kukába dobjuk, hanem a kuka oldalára akasztjuk kis reklám szatyorral. Sok embernek meglehet, az az ebédje. Hosszú ideig naponta járt erre egy kb. 50-es férfi, ült félrehúzódva egy padon, és várta, ki akaszt ki valamit. Ment és volt, hogy abban a percben el is kezdte enni. Régen úgy, a kezével szedte ki a dobozból a kaját. Valaki rakott ki neki müa. kanalat, villát, utána azt hordta magával a táskájában.

Állítólag pár hónappal ezelőtt meghalt. De azért valaki mégiscsak elhordja a kirakott kaját. Akkor sem a kukában landol.

Nálunk kenyér elfogyása jelzi, hogy menni kell a boltba.

Akárhány napos, addig esszük. Nem emlékszem rá, hogy 35 év alatt vaha is dobtam volna el pékárut.

Bizonyos idő után fel lehet mérni a családi szükségletet. Persze ha az ember maga vásárol...

Igazából még a rendelt ételt is pazarlásnak tartom, mert jóval drágább, mint az otthoni, de én köztudottan sóher vagyok ilyesmire 🤣

Nem dobunk ki ételt.

Az árak az egekben, minket sem érdekel,ha marad több napra is.Sőt , legalább nem kell agyalni mit is főzzek!

Rántott húst megcsinálom házi hamburgernek másnap.

Kreatív vagyok újrahasznosított ételekben.

Én pedig kifejezetten szeretem a kolbász/szalámi véget, a kenyér csücskét.

Nem dobunk ki kaját, maradékot is megesszük. Ha valami végképp kivaló, akkor megkapják a kutyusok.

Gyerekeket is arra tanítottunk, hogy nem dobunk ki ételt.

Száraz kenyérféle megy morzsának vagy gubának vagy bundáskenyérnek.

Zacskókat én sem dobom ki, főleg kifliset, többször felhasználható.

Igen. Így tanultam, ezt tartom helyesnek.

Sajnos a fiatalok körében tapasztalok pazarlást.

Jó lenne, ha ők is nyilatkoznának a témában.

Lányom iskolában dolgozik, ő meséli, hogy a gyerekek mennyire válogatósak és pazarlóak. A mi időnkben nem volt ilyen.

Nálunk is ugyan ez megy a munkahelyen. Eszméletlenül tud idegesíteni. És csomagolással együtt, úgy ahogy van, megy a maradék a kukába.

Ráadásul hiába nincs baja a nylon zacskónak, az is megy a szemétbe, nem jut eszükbe a birkáknak, hogy eltegyék a zacskót. Amikor meg szóltam, hgoy tegyék el a zacskót majd én elhasználom mert semmi baja, akkor csak néznek, mint egy bamba. Ostobák.