Te mit tennél? (beszélgetés)

Nyilvánvalóan keserű anyós/após vagy.

Nos, kapáltam, mentem a földre segíteni. Bármit tettem, nem volt jó.

Az, hogy a tanulásnak köszönhetően jobban keresek, mint ők a földmunkával... bocs.

Ők pontosan a tanulás miatt főiskolás bunkónak, agyoniskolázott parasztnak neveztek... miközben nekik kapáltam... de mindegy.

Egy kis kapálás nem a világ vége, már csak a békesség kedvéért is.

Az iskolai végzettségeddel meg nem áll összefüggésben.

Szóval, naná, hogy volt előzménye a dolognak....

Figyelj, nyilván, hogy rosszindulatú megjegyzésként értette, amit mondtál! Első olvasatra nekem is annak tűnt!

Magyarázd el, hogy nem úgy gondoltad! És ne magad miatt, hanem a férjed miatt! Ugyanis neki a legrosszabb, hogy Titeket is szeret és gondolom, a szüleit is!

Megértem a csalódottságodat. De attól nem lesz jobb, ha olyan elvárásokat támasztasz egy ember irányába, amiről jól tudod, hogy úgysem tud megfelelni.

Gondolom a férjed - legalábbis a szüleivel kapcsolatban - mindig is ilyen volt. Egyet tehetsz, kerülöd a hasonló helyzeteket.

Hm.. engem anyósom csak lekisgörcsözött, mert azt mertem mondani a fiának, hogy ne csak horgászni járjunk, hanem máshová is... :) az elmúlt két évben elég sok mindent elnéztem neki a békesség kedvéért és nagyon sokat segítettem is, de itt már besokalltam...

Úgy döntöttem, hogy innentől kezdve rám ne számítson. A fia akkor találkozik vele, amikor akar, de engem felejtsen el. És ismerem a párom, tudom, hogy morog magában, de anyucinak nem szól.

Nem is akarom én megnevelni!

Csak mellettük állok, számíthatnak rám és egy ilyen mondattól ennyire bedühödni.

Nem fájt volna, ha belémszalad a kés, de megvédenek!

Akkor nem elhagyott, csak nem bírja a konfliktusokat és eloldalgott. Apuka meg valószínűleg nem akart bántani, csak picit betintázott a disznótor tiszteletére és egyébként is tele van feszültségekkel.

Ha tudod, hogy ilyen a férjed, ne várd el tőle, hogy megvédjen ezekben a helyzetekben, tedd meg te magad. Tök mindegy, hogy kinek a szülei, nem beszélhet így veled.

Mióta együtt vagyunk nem tudnak elviselni. Azt hitték, majd kapálok nekik, meg csinálom a mezőgazdasági munkát. Nem azért tanultam. Ezért sosem szerettek. Egyszer kábé 4 éve már volt egy nagyobb balhé, akkor a fiamnak esett neki apósom. Akkor sem állt ki mellettünk a férjem. Alapból egész jól kijöttünk egymással, sokat hallgattam, béke legyen. Ma is viccelődtünk, egyszer csak elborult az agya. Én sem értettem. Aztán hazajöttünk és a férjemmel itthon vitáztunk. Ekkor döntött, hogy ő megy, mert nem tud minket megvédeni. Aztán fél óra múlva megjelent. Elmondtam, hallani nem akarok az apjáról. És a gyerekeket sem engedem oda többé.

Most szégyelli magát.

Van miért. Lassan enyhülök, nm megy ez könnyen.

És hogy miért nyertek? Mert igazából mindig is éket akartak közénk verni. Most is sikerült megingatni bennünket.

minden pontosan ugy tortent ahogy leirtam. Nem szamit ha ketkedtek.

Az eredmeny a lenyeg. Elnezest kertem de elmondtam nem kellett volna igy beszelnie. Hazajottunk es o most elhagyott minket. Ennyi. Nyertek.

Szerintem is félreérthető!

Kérj tőle bocsánatot, magyarázd meg, mert nem érti! Mondd meg neki, hogy nem őrá gondoltál, hogy a vadállat, hanem arra, hogy úgy lesz szétszedve, mintha egy vadállat tépte volna szét! És hogy benned ez a variáció fel sem merült, és őt soha nem sértenéd meg ilyennel!

Adj neki két puszit. (ha bevállalod) Ennél többet nem tudsz tenni!