Te hogy mondtad el párodnak, hogy gyereket szeretnél? (beszélgetés)

én nem emlékszem, a párommal mikor beszéltünk először erről a témáról.

Annyira egyértelmű, h én ILYEN típusú nő vagyok, aki imádja a gyerekeket.. És egyszer, mikor gyerekekről beszéltünk, még a kapcsolatunk kezdetén, félve megkérdeztem a pasimat, h. "ugye, tudod, drágám, hogy én imádom a gyerekeket, és nagyon szeretnék hamarosan gyereket..?", amire egyértelműen az volt s válasza, hogy tudja. Tisztában van vele, nem is tudnám eltitkolni. és mosolygott. De ezt nem árt az elején tisztázni.

Nem szabad megtaganunk a vágyainkat, szerintem. Márcsak azért sem,mert ha szeret a férfi, a vágyaink előbb-utóbb közösek lesznek... az ám!

:-)

hajrá, csajok!

Sziasztok! Mi a párommal éppen vásárolni indultunk, pontosabban neki akartunk cipőt venni. Útközben mondta nekem a kocsiban, hogy én is kaphatok valami meglepit és megkérdezte, hogy mire vágyom? Én azt válaszoltam, hogy babára! :)

Tök jól jött ki... aranyos volt! ;)

sajnos van egy pár vadállat fickó...mindet lelőném....azóta én egy pasiban sem bízok...gyermekileg nem..mert mint gyáva féreg!!

Tisztelet a kívételnek!

Megvert mert terhes lettél????

Komolyan sokszor alig hiszem az olvasottakat,milyen emberek vannak.Már ha az ilyet annak lehet nevezni.

Valószínű sosem lenne nyugtod ha megtartod az a babát,ezek fényében amit leírsz.Az ilyen emberek semmilyen aljasságtól ne riadnak vissza mint az exed és a családja.

Hát igen,soha ne mondjuk azt,hogy soha...ez igaz.

Ezért írtam én is,hogy úgy érzem nem lettem volna képes gyereket elvetetni akkor sem ha csak úgy jön tervezés nélkül,de mindig az adott körülmények fényében tudunk csak dönteni.

Mondjuk a mostani helyzetünkben ha becsúszna,nem valószínű,hogy tudnánk vállalni...

Szóval kerülünk néha tehetetlen helyzetbe,amikor nem a saját ítélőképességünk érzéseink szerint döntünk,hanem kényszer hatására sajnos....

Ne bánkódj,biztosan lesz még gyereked majd attól a férfitól,aki szeret és megbecsül téged,akinek te leszel élete párja.

Tehát addig amig az ember nem próbál valamit nehezen tudja bele képzelni magát.....ezzel én is így voltam...azt mondtam soha nem tennék ilyet..megtettem nem volt választásom.....a másik választás kemény lett volna nekem is és főleg a babának!

Azt nem akartam, igaz a szívemmélyén maradt egy űr.....de azért szeretném....ezután másképpen csinálni...és átgondolni kinek szülök gyereket.....minden képpen olyannak aki szeret engem és a gyereket...és nem ver meg, mert terhes vagyok...amiben két ember felelős...

Egy nő életében a legborzalmasabb érzés, ha szeret egy férfit,és a férfi nem szereti őt hanem megalázza....velem is ez történt inkább kaptam....és a pasim nem örült a gyereknek megvert ezek útán..mit írjak még?

Szörnyű és ez velem megtörtént.....mindegy túl vagyok ralyta......

Minden helyzet más és más.....én meg tettem....utólag vissza tekintve....akkor ez volt a helyes döntés...akkor!

Pedig én meg sem álmodtam, hogy megteszem egyszer.....ezért szoktam mondani

-"SOHA NE MOND,HOGY SOHA"

mert az életben bármit megteszünk ha muszály...

Sajnálom,gondolom ez szörnyű lehetett.

Én is úgy gondolom,hogy sosem tudnék feldolgozni egy abortuszt,ha azért vetetném el mert nem vállalom.Ha beteg lenne az más...

Érthetőek persze az érvek,és sokan vannak abban a helyzetben,hogy nem tudják vállalni a terhességet,vagy nem tudnak dönteni,és az ésszerűségre hallgatnak,vagy más hatására döntenek.

Egyik rokonomnak volt egy vetélése elég nagy volt már a baba.Azóta van egy szép 5 éves fia,de még mindig gondol az elvesztett babára,pedig Ők tervezték akarták.Így is hibáztatta magát,hogy talán valamit Ő tett rosszul ezért nem maradt meg a baba,pedig tudja ez nem igaz.

Sokan nem értik meg,hogy miért csinálnak egy abortuszból a nők problémát...

Mert van akinek ez már rutin,lelkiismeretlenül megy oda,másnak meg egy életre szóló fájdalom seb marad...

Nem vagyunk egyformák.

Mi is nehezen oldottuk meg. Mert ugye csak az ő fizuja volt, nekem meg a GYES-em. De én annyira örültem a babámnak, hogy semmiképpen se vetettem volna el. Még a nevét se kértem volna, ha nem akarja.

Ezzel persze nem akarok senkit se arra ösztönözni, hogy egyedül vállaljon gyereket! Félreértés ne essék!!

Azt hiszem én sem lettem volna képes elvetetni egyik gyerekemet sem,akkor sem ha nem tervezettek lettek volna.De persze ez mindig az adott szituációtól függ,milyen helyzetben van az ember.

Azért rossz érzés lehet,ha apuka nem örül a baba hírének.

Remélem változott azóta,hogy megszületett a kisfiú is.

Engem se szeretett a családja.

Anyós hívott, hogy költözzek oda, aztán meg később a képembe vágták, hogy azért "csináltattam fel magam" hogy legyen hol laknom!

(Előtte Anyuékkal laktam és olyan szabadon éltem, ahogy akartam! Majd pont az ő társaságukra vágytam, mi?! :-P Se..fej banda!)

Mi egymást szerettük, és a gyereket. A többi nem érdekelt! (Egy ideig... de ez már másik topikba tartozna.)

Akkor neked szerncséd volt...

Nekem is volt egy terhességem egy 2 hónapos kapcsolatból...elvetettem, mert úgy éreztem nincs itt az ideje.

Aztán még együtt voltunk 2.5 évig....de előre ezt nem tudhattam...persze nekem más okom is volt hogy elvetettem, az anyós jelölt gyülölt és nem szerettem volna ha azt hiszi a fiát így akarom ki használni.....persze később megtudta a terhességet és eléggé kibukott.

Ennek 5 éve lesz most március 01-én...megbántam....akkor ez tünt jó megoldásnak.

De most már rájöttem nem volt akkor jó megoldás...de örülök, hogy nem erőltettem rá a gyereket az akkori páromra.....persze jó barátság maradt köztünk, hisz minket össze köt egy titok...egy meg nem született gyerek.

Nem akartam a babával senkit se olyan helyzetbe hozni, ami kellemetlenséget okoz....persze én iszom a levét...mert sajnos néha igen el keseredek ha bele gondolok lehetne egy 5 éves gyerekem....:-(

Elég rövid ideje jártunk együtt, mikor teherbe estem. mivel nem védekeztem évek óta, azt hittem, nem is lehet majd babám. Ezért én mindenképpen megtartottam volna. Elmondtam neki, és örült. Nem volt kérdéses a részéről, hogy megtartjuk-e.

A másodiknál már házasok voltunk, és véletlenül jött a fiunk is. Akkor már nem volt túl lelkes... :-S

Sajnos nem, de ilyet akarok majd a szülinapomra.

Ha addig nem gondolom meg magam, vagy nem jön valami közbe...:-P

ha egy nőnek taktikáznia kell az régen rossz!

Ebben én sem hiszek, kész tények ?? Ez már nem jól kezdődő mondat....

Véleményem szerint ez nem a legjobb megoldás.

A gyerekeket mindkét félnek akarnia kell,én nem tartom jónak azt ha valakit akarata ellenére apává tesznek.(Nehogy megharagudj,nem bántani akarlak a véleményemmel,de szerintem ez így nem helyes)

De ez alapvető dolog,vagy annak kellene lennie amikor 2 ember összeköti az életét,összeköltöznek,hogy szóba kerül a gyerekvállalás is.Nem értem,hogy miért kellene bármilyen fortély ahhoz,hogy ezt szóba hozhassa a nő.Szerintem ennek természetesnek kellene lennie,mint ahogyan annak,is,hogy minden közös döntés ami az életükkel kapcsolatos.

Nem sz@roztál:D

Az adatlapodon a te tetkód van? Tetszik,valami hasonlót szeretnék majd én is:)

Sehogy.

Kész tények elé lett állítva.

Az elsőt felneveltem volna nélküle is, ha nem vállalta volna be. De akarta a lányunkat. A fiunkat már nem igazán...

valószínű.

:)