Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Hogyan mondtad meg a férjednek, hogy el szeretnél válni? fórum

Hogyan mondtad meg a férjednek, hogy el szeretnél válni? (beszélgetős fórum)


1 2
2017. márc. 30. 10:32
higadtan,nyugodtan amikor arra alkalmas a pillanat/nem amikor stresszel vmi miatt vagy alkoholt iszik eppen/.
52. Lonna4
2017. márc. 10. 11:15
De kiváncsi lennék hogy élsz most Kedves foruminditó!
51. Csipkerózsika (válaszként erre: 50. - 1e072b34d7)
2015. febr. 27. 15:46
Ez azért elég sunyi megoldás. :) Annyit már csak megérdemel a másik - persze olyan ember nem, aki komoly bántalmazó - hogy személyesen közölje az ember, hogy akkor ennyi volt.
50. 1e072b34d7 (válaszként erre: 49. - 4c3a5e5783)
2015. febr. 26. 16:15
Rábíznám az ügyvédemre, aki és tértivevényes levélben közölné. :)
2015. febr. 25. 20:09
Hatarozottabban fogalmaznek: el akarok válni, vagy csak roviden, kijelento modban: elvalok toled.
48. ed04de8868 (válaszként erre: 35. - Csipkerózsika)
2015. febr. 25. 19:53

Bocs, hogy nem válaszoltam, csak most vettem észre, hogy nekem is írtál. Valóban úgy van, ahogy írtad:

"utólag az ember már sokkal jobban látja, hogy ő mivel járult hozzá egy helyzet kialakulásához".

Utólag már úgymond könnyű okosnak lenni, de amikor benne él az ember a helyzetben, sokszor egyszerűen nem veszi észre sem azt, hogy mi a valós probléma, sem azt, hogy mi a kiút. Nekem is csak külső segítséggel sikerült felismernem, hogy egy bántalmazó a házastársam. Már olyan szinten voltam, hogy egyszerűen nem tudtam, mi a baj, és magamat okoltam a házassági problémáink miatt. Aztán amikor elolvastam egy erről szóló anyagot, az maga volt a megvilágosodás. Biztosan vannak, akik maguktól is képesek felismerni, mi a gond, ahogy vannak olyanok is, akik akkor sem ismerik fel, amikor eléjük tárják. Volt egy barátnőm, ugyanilyen kapcsolatban élt, hiába mondtam el neki, amit én megtudtam, egyszerűen nem akarta elfogadni, hogy igaz. Ilyen is van.

2015. febr. 25. 17:10

De igen. Ha valaki átadja a teljes irányítást a másik félnek, csak hagyja, hogy vezessék és sosem áll ki magáért,az az ő felelőssége. Ő az 50%-ába ezt tette bele. Hogy a másiknak milyen a természete és visszaél-e ezzel, az meg az övé.


Persze mondtam lehet sajnálgatni magunkat vagy másokat, de akkor nem változik semmi. Nem véletlen a mondás: mindenki saját sorsának kovácsa.

46. egypt (válaszként erre: 42. - Csipkerózsika)
2015. febr. 21. 21:59
Igen, csak éppen az arány nem mindig 50-50.
2015. febr. 21. 20:37
Igyekezni fogok. Most nincs itthon, már nyomtatok egy könyvet. Tesóm jövőre külföldre fog költözni. Mondtam neki, hogy menjünk együtt. Vinném a kicsit is és új életet kezdenék. Bár szerintem minimális az esély, hogy a férjem aláírja a papírokat, hogy kivihetem.
44. Csipkerózsika (válaszként erre: 43. - 4c3a5e5783)
2015. febr. 21. 19:59
Így legyen, szívből kívánom neki!
2015. febr. 21. 19:42
A felismeres mar resz-siker; csak a hogyan tovabb a kerdes... meg fogja tudni oldani, ha nehezen is;
42. Csipkerózsika (válaszként erre: 41. - Egypt)
2015. febr. 21. 18:48

Mi benne a túlzás? Nem két ember alkot egy párt? 100=2*50. Egyszerű matek.

A saját részéért pedig mindenki teljes mértékben felelős, hogy ő milyen értékrendet hozott a kapcsolatba, mit tett, mondott és mit engedett meg a másiknak.

Nem, ilyen háttérrel nem válik valaki kiegyensúlyozott személyiséggé csak úgy. Meg kell dolgoznia érte, ahogy nekem is meg kellett.

A magyarázkodás és mindennek a másikra való rákenése viszont nem segít senkin, abból csak annyi lesz, hogy legközelebb ugyanabban a pocsolyában találja majd magát.

41. egypt (válaszként erre: 39. - Csipkerózsika)
2015. febr. 21. 18:28
Azért ez az 50-50 elég nagy túlzás, főleg ilyen esetben, mikor pszichés betegségről lehet szó a férjnél, ami megváltoztatta a személyiségét és a viselkedését. Plusz leírta, milyen gyerekkora volt, hogyan kellett felnőnie. Ilyen családi háttérrel hogyan legyen valakiből mentálisan erős, kiegyensúlyozott személyiség?
2015. febr. 21. 18:04
Nekem úgy tünik elég tisztán látja a helyzetét. Inkább a szakításhoz kér segítséget mivel nem tudja merre és hogyan induljon tovább.
39. Csipkerózsika (válaszként erre: 36. - Marlenka70)
2015. febr. 21. 17:49

Ezt senki nem vitatja, nem mondta senki, hogy a férje jól teszi és csinálja csak, ha egyszer hagyják neki, a fórumindítónak meg úgy kell!

Senki nem írt ilyet. De egy kapcsolatért két ember 50-50%-ban felelős. Itt most a fórumindító felelősségéről és lehetőségeiről beszélgetünk, mivel ő kért tanácsot, ő szeretne változtatni. Aki változtatni akar, annak meg be kell látnia, hogy mi az amit eddig rosszul csinált, másképp tehetetlen marad.

A felelősség felismerése óriási lehetőség, míg a másik szemétségén való kesergés senkin nem segít.

38. ed04de8868 (válaszként erre: 37. - Idegen666)
2015. febr. 21. 17:44
Kedvesem, ne hibáztasd magad! Az, hogy most megérett benned a gondolat, hogy kilépj ebből, azt jelenti, hogy most jött el az ideje. A felelősség vállalása nem azt jelenti, hogy hibáztatod magad a múlt miatt, hanem hogy a jövőbe tekintesz, és megteszed a szükséges lépéseket. Nem vagy hibás azért, ahogy felnevelkedtél, márpedig a neveltetésed körülményei tettek áldozattá. Amint ezt felismered, úgy fogsz tudni kilépni ebből a kapcsolatból, hogy a következő alkalommal már nem fogsz bántalmazót választani. Nekem több kapcsolatom volt a volt férjem előtt, mind alkoholista és szóbeli bántalmazó volt. Miért? Most már tudom, mert az apám is az volt. Ennyi! Ez egy ördögi kör, amiből nem lehet csak úgy egyszerűen kilépni. Számodra most jött el az idő. Én nem hagytam ott rögtön a volt férjemet, mert bár a mi gyerekeink addigra már felnőttek, mire én feleszméltem, voltak olyan körülmények, amik ezt nem tették lehetővé. Azt javaslom, te se siesd el. Szerezd be a könyvet, addig is olvass el mindent, amit lehet a témáról. Ezzel már a gyógyulás útján vagy. Aztán kezdd el lassan kiépíteni az önbecsülésed, az önállóságod. Az út meg fog mutatkozni neked, amint érett leszel, hogy rálépj. Hónapokig tervezgettem, hogy elköltözök, de valahogy nem volt elég erős indíttatásom. Aztán egyszer csak éreztem, hogy eljött az ideje. Egy hét alatt találtam bérelhető helyet, rokonoktól kaptam anyagi támogatást az induláshoz, és egyik napról a másikra eljöttem. Érezni fogod, amikor eljön az ideje, de előbb építsd magadat. Ha kéred a letölthető könyveket, írj nyugodtan priviben.
2015. febr. 21. 17:35

Igaz, hogy hibás vagyok. Mindent ráhagytam. Én úgy éltem 4 éves koromig, hogy a szüleim ordítva verekedtek minden este a konyhában. Apám ivott, felvágta az ereit stb...én meg láttam mindent :( Anyukám is előszeretettel alázott meg mások előtt.

Megfogadtam, mikor megszületett a kislányom, hogy az én gyerekem nem fog úgy felnőni, ahogy én. Én nyugodt családi életet szerettem volna. Itt rontottam el. A férjem dühöngött, én meg hallgattam. Ha goromba volt, nem szóltam vissza. Ha ideges volt, egyből ott ugráltam mellette, hogy segítsek neki, hátha megnyugszik. Ő meg kihasználta ezt és csúnyán visszaélt vele. Most meg már hiába próbálkozok bármivel, csak egyre rosszabb.

36. marlenka70 (válaszként erre: 35. - Csipkerózsika)
2015. febr. 21. 17:31
Mindenkiben van hiba de az nem jogosítsa fel a másikat arra hogy kihasználja és a sárba tiporja.
35. Csipkerózsika (válaszként erre: 34. - Ed04de8868)
2015. febr. 21. 17:28

Van egy mondás: kettőn áll a vásár. Van aki adja a pofont és aki állja.

Nem a hibáztatásról van szó és nem is hajlamról, hanem tanult, beidegződött viselkedésekről, amiken lehet - fáradsággal, de lehet - változtatni.

És én megértem, mert nagyon sokáig voltam én is áldozat, utólag az ember már sokkal jobban látja, hogy ő mivel járult hozzá egy helyzet kialakulásához...

34. ed04de8868 (válaszként erre: 30. - Marlenka70)
2015. febr. 21. 17:20
Így van, teljese mértékben igazad van. Sajnos, aki nem hajlamos áldozattá válni, nem érti, hogy más miért válik azzá, és sajnos sokszor az áldozatot is hibáztatják.
33. ed04de8868 (válaszként erre: 28. - Idegen666)
2015. febr. 21. 17:18
Tipikus eset. Az én volt férjem sem mondta soha, hogy béna vagyok vagy hülye. Viszont olyan dolgokat mondott, amivel egy idő után elérte, hogy én bénának és hülyének érezzem magam. Ezt csak az tudja, aki ilyen kapcsolatban élt. Amúgy Csipkerózsikának annyiban igaza van, hogy meg kell húznod a határokat, de mivel te sem egy szeretetteljes családból kerültél ki, hajlamos vagy elviselni a bántalmazást (mármint a szóbelit), mivel valószínűleg gyermekkorodtól bántalmazott szavakkal valaki a családodban. Emiatt észre sem veszed sokszor, hogy bántalmaznak, vagy hogy átlépte a férjed az úgymond határodat. Ezért javasoltam a könyvet megvenni, mert olyan technikákat javasol, amiket ha alkalmazol a férjeddel szemben, meg tudod húzni azokat a bizonyos határokat. Nekem egy év alatt sikerült elérnem, hogy egyre önállóbbá váltam, és ki tudtam szabadulni az érzelmi nyomás alól, amit folyamatosan alkalmazott a volt férjem. Még miután otthagytam, később is rendszeresen próbált bűntudatot kelteni bennem, de akkor már felismertem a technikáit, de még így is mindig meg kellett beszélnem valakivel utólag, hogy tényleg biztos legyek benne, nem én tettem-e rosszul valamit.
32. viva70 (válaszként erre: 31. - Viva70)
2015. febr. 21. 17:16
Közben olvasom, hogy a szülőkre sem számíthatsz, meg, hogy később jöttek a problémák. Akkor így még nehezebb sajnos.:( Munkahelyet, lakhatást kellene találni valahogy...
31. viva70 (válaszként erre: 1. - Idegen666)
2015. febr. 21. 17:05
Pénz nélkül nagyon nehéz új életet kezdeni. Hacsak nincs szülői segítséged. Nem lett volna szabad megvárni, amíg idáig fajul a házasságotok. Pláne gyereket bevállalni. Tizenkilenc év nagy idő, biztos voltak már korábban is problémák köztetek. Az ilyesmi nem egyik napról a másikra alakul ki. Nem tudom mekkora szereped van a saját vállalkozásotokban, de az, azért fura, hogy csak a bevásárlásokra ad a férjed pénzt...
2015. febr. 21. 17:02
Hát könnyű tanácsokat osztani, csak aki nem így él az elképzelni sem tudja...
29. Csipkerózsika (válaszként erre: 28. - Idegen666)
2015. febr. 21. 16:51

Olvass utána az emberi játszmáknak. A mártír és az áldozat játszma nyertese egyelőre a párod. Módszere: bűntudatkeltés, szemrehányás, a felelősség áttolása másik személy(ek)re.

Ő kérlek egy felnőtt férfi, aki vállalta a gyermekét, vállalta hogy családot tartson fent, ezért senki más nem felelős, csak Ő. Magát hibáztassa, ha nem tetszik az élete, ő alakította így!

28. idegen666 (válaszként erre: 25. - Ed04de8868)
2015. febr. 21. 16:40

Hűűűha! Már az első link is elgondolkodtató volt. És tényleg sok leírt dolog így van. Egy dolog nem stimmel csak: ő soha sem mondja, hogy hülye vagyok, vagy béna, nem nevet ki.

Viszont mindig érezteti, hogy azért ideges és fáradt, mert miattunk kell ennyit dolgoznia, hogy mindenünk meglegyen. És persze a betegségeit is gyakran felhasználja. Mikor valamit csinálni kellene, egyből szorít a mellkasa és felmegy a vérnyomása. A lényeg, hogy ne kérjek tőle semmit, mert akkor rosszul lesz és orvost kell hívni.

27. Csipkerózsika (válaszként erre: 12. - Idegen666)
2015. febr. 21. 16:25

Igen, hibás vagy. Ezt - meg még sok mást sem - nem kell és nem szabad eltűrni. Te is fel tudod emelni a hangodat, ha kell, meg tudod védeni magadat, hát tedd meg. Senkinek nincs joga hozzá, hogy így beszéljen veled.

Az én páromnak is feszült helyzetben van hajlama erre, de én nem engedem neki, hogy elszaladjon vele a ló. Más lehetőséget kell keresnie a feszültség levezetésére.

Valahogy olyan ez, mint a gyereknevelés. Mindenki addig mehet el az irányodban, ameddig te engeded. Amikor kinyilvánítod, hol a határ, akkor ott megállnak és te nem leszel áldozat. De ezt neked kell megtenned. Mindenki a saját javára él, a saját kényelmét keresi és nem fogsz olyan férfit találni, aki életenát nagy tapintattal puhatolgatja, hogy meddig nem bánt még téged és mikortól igen. A határokat neked kell kirakni, ami tudom, nem könnyű. De mindent meg lehet tanulni, ezt is.

Persze nem azt mondom, hogy versenyt kell üvölteni a másikkal, de mindenképp megoldást kell keresned arra, hogy kifejezd, hogy ezt veled nem lehet csinálni. Pl. nekiáll cirkuszolni és te egyszerűen otthagyod. Vagy valami nagyon egyszerű kérdéssel, megjegyzéssel leszereled, mint akit nem érdekel a dühöngése. Varázsszó például: "Na és?""Én másképp gondolom."

Vagy mondjuk a "műsor" után valamit nem teszel meg neki, amit szoktál, mert hogy a tetteknek és a szavaknak következményeik vannak, jó lenne erre megtanítani őt és "amilyen az ajonisten, olyan a fogadjisten".

Ezt tudom tanácsolni neked, mielőtt mindent borítanál. Ha megtanulnád értékelni magadat és a határokat kitenni, lehet, hogy megmenthető lenne ez a kapcsolat. A férfiakat is nevelni kell sajnos.

2015. febr. 21. 16:10

Nagyon nehéz kilépni ilyen kapcsolatból. Persze az optimális az lenne, hogy holnap becsukod magadmögött az ajtót és elhagyod. Csakhogy nem hinném, hogy ezt minden szó nélkül hagyná. Talán az anyaotthon a legjobb megoldás mert ott nem talál meg. Persze némi pénzt oda is jó vinni magatokkal. Készülj fel rá ha megtalál zaklatni fog és sok segítséget nem nyujt a rendőrség, amíg vér nem folyik. Mivel az ilyen ember mellett nem lehet kapcsolatot tartani barátokkal, családtagokkal így nem tudsz senkire támaszkodni.

Ne mondj semmit egyenlőre, próbálj meg elvonni a kaja pénzből mindíg valamennyit, közben keress egy anyaotthont ott megvédenek és maradhatsz egy ideig még rendbejönnek a dolgok.

25. ed04de8868 (válaszként erre: 12. - Idegen666)
2015. febr. 21. 15:52

A linkek:

[link]


[link]


[link]


[link]


Van egy netről letöltött könyvem is a témában, azt el tudom küldeni emailben ha akarod, hogy addig is bővebb információhoz juss, amíg be tudod szerezni az ajánlott könyvet.


Van egy letöltött könyvem a kapcsolatfüggőségről, azt is érdemes elolvasni, hogy megtudd, miért is kerültél ilyen helyzetbe. Amíg nem vagy tisztában magaddal ezen a téren, ha ebből a házasságból megszabadulsz, nagy eséllyel egy hasonló kapcsolatba fogsz belesodródni újra. Ha kéred a könyveket, írd meg az email címedet priviben, szívesen átküldöm. Patricia Evans könyvét csak megvenni tudod, sajnos nincs fönt a neten, pedig az az alapkönyv a szabaduláshoz. Ha úgy gondolod, tudok segíteni, írj nyugodtan. Sok sikert, és szabadulást kívánok!

24. ed04de8868 (válaszként erre: 12. - Idegen666)
2015. febr. 21. 15:33
Szia! A telefonomról írtam, így nem volt lehetőségem linkeket beírni az előző alkalommal. De most szeretnék néhányat. De először szeretném, ha tudnád, hogy tejesen átérzem a helyzetedet. Amiket leírtál, rengeteg pontban ugyanolyan, mint ami velem történt 20 éven keresztül. Én 22 és fél évig laktam együtt a volt férjemmel, 20 év után jöttem rá - külső segítséggel- hogy mi is a probléma. Tehát még egyszer: azt amit a férjed tesz veled, úgy hívják, hogy szóbeli bántalmazás. Az évek során a szóbeli bántalmazó a párját teljesen ellehetetleníti, anyagilag függő helyzetbe hozza, és leuralja egy idő után minden téren, még a gondolatait is. Az áldozat egy idő után már csak azt érzi, hogy valami nincs rendben, de nem jön rá, hogy mi a baj, sőt sokszor önmagát okolja. Néhány év alatt elveszíti az önértékelését, úgy érzi, szinte semmire sem alkalmas. Amikor a szexet is megvonja tőle a párja, az még lejjebb taszítja. Amit leírtál magadról, az is azt mutatja, hogy pont megfelelő alany vagy egy bántalmazó személynek. Kapcsolatfüggőséged van nagy valószínűséggel, ami a korábbi családi helyzeted miatt alakult ki nálad. A férjedet sem kell hibáztatni, mert valójában ő sem tehet arról, hogy bántalmazó, biztos hogy érte valami gyermekkorában, ami miatt ilyenné vált. Ha megveszed a könyvet, amit ajánlottam, az segíteni fog megismerni, hogy pontosan mivel is állsz szemben. A könyvben tanácsokat is kapsz arra, hogyan tudod elhatárolni magad a férjed bántalmazásától addig is, amíg kénytelen vagy együtt élni vele. A linkeket mindjárt összeszedem, és azt is felteszem. Tudd, hogy ki tudsz jönni ebből a helyzetből, már sokaknak sikerült. A férjed beteges viselkedése téged is beteggé tett az évek során, de ahogy elkezded felismerni, hogy mi is a probléma, máris a gyógyulás útjára lépsz. Kérlek, szerezd be a könyvet, hidd el, hogy segíteni fog!
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook