Hogyan mondtad meg a férjednek, hogy el szeretnél válni? (beszélgetés)

Bocs, hogy nem válaszoltam, csak most vettem észre, hogy nekem is írtál. Valóban úgy van, ahogy írtad:

"utólag az ember már sokkal jobban látja, hogy ő mivel járult hozzá egy helyzet kialakulásához".

Utólag már úgymond könnyű okosnak lenni, de amikor benne él az ember a helyzetben, sokszor egyszerűen nem veszi észre sem azt, hogy mi a valós probléma, sem azt, hogy mi a kiút. Nekem is csak külső segítséggel sikerült felismernem, hogy egy bántalmazó a házastársam. Már olyan szinten voltam, hogy egyszerűen nem tudtam, mi a baj, és magamat okoltam a házassági problémáink miatt. Aztán amikor elolvastam egy erről szóló anyagot, az maga volt a megvilágosodás. Biztosan vannak, akik maguktól is képesek felismerni, mi a gond, ahogy vannak olyanok is, akik akkor sem ismerik fel, amikor eléjük tárják. Volt egy barátnőm, ugyanilyen kapcsolatban élt, hiába mondtam el neki, amit én megtudtam, egyszerűen nem akarta elfogadni, hogy igaz. Ilyen is van.

De igen. Ha valaki átadja a teljes irányítást a másik félnek, csak hagyja, hogy vezessék és sosem áll ki magáért,az az ő felelőssége. Ő az 50%-ába ezt tette bele. Hogy a másiknak milyen a természete és visszaél-e ezzel, az meg az övé.

Persze mondtam lehet sajnálgatni magunkat vagy másokat, de akkor nem változik semmi. Nem véletlen a mondás: mindenki saját sorsának kovácsa.

Mi benne a túlzás? Nem két ember alkot egy párt? 100=2*50. Egyszerű matek.

A saját részéért pedig mindenki teljes mértékben felelős, hogy ő milyen értékrendet hozott a kapcsolatba, mit tett, mondott és mit engedett meg a másiknak.

Nem, ilyen háttérrel nem válik valaki kiegyensúlyozott személyiséggé csak úgy. Meg kell dolgoznia érte, ahogy nekem is meg kellett.

A magyarázkodás és mindennek a másikra való rákenése viszont nem segít senkin, abból csak annyi lesz, hogy legközelebb ugyanabban a pocsolyában találja majd magát.

Ezt senki nem vitatja, nem mondta senki, hogy a férje jól teszi és csinálja csak, ha egyszer hagyják neki, a fórumindítónak meg úgy kell!

Senki nem írt ilyet. De egy kapcsolatért két ember 50-50%-ban felelős. Itt most a fórumindító felelősségéről és lehetőségeiről beszélgetünk, mivel ő kért tanácsot, ő szeretne változtatni. Aki változtatni akar, annak meg be kell látnia, hogy mi az amit eddig rosszul csinált, másképp tehetetlen marad.

A felelősség felismerése óriási lehetőség, míg a másik szemétségén való kesergés senkin nem segít.

Igaz, hogy hibás vagyok. Mindent ráhagytam. Én úgy éltem 4 éves koromig, hogy a szüleim ordítva verekedtek minden este a konyhában. Apám ivott, felvágta az ereit stb...én meg láttam mindent :( Anyukám is előszeretettel alázott meg mások előtt.

Megfogadtam, mikor megszületett a kislányom, hogy az én gyerekem nem fog úgy felnőni, ahogy én. Én nyugodt családi életet szerettem volna. Itt rontottam el. A férjem dühöngött, én meg hallgattam. Ha goromba volt, nem szóltam vissza. Ha ideges volt, egyből ott ugráltam mellette, hogy segítsek neki, hátha megnyugszik. Ő meg kihasználta ezt és csúnyán visszaélt vele. Most meg már hiába próbálkozok bármivel, csak egyre rosszabb.

Van egy mondás: kettőn áll a vásár. Van aki adja a pofont és aki állja.

Nem a hibáztatásról van szó és nem is hajlamról, hanem tanult, beidegződött viselkedésekről, amiken lehet - fáradsággal, de lehet - változtatni.

És én megértem, mert nagyon sokáig voltam én is áldozat, utólag az ember már sokkal jobban látja, hogy ő mivel járult hozzá egy helyzet kialakulásához...

Olvass utána az emberi játszmáknak. A mártír és az áldozat játszma nyertese egyelőre a párod. Módszere: bűntudatkeltés, szemrehányás, a felelősség áttolása másik személy(ek)re.

Ő kérlek egy felnőtt férfi, aki vállalta a gyermekét, vállalta hogy családot tartson fent, ezért senki más nem felelős, csak Ő. Magát hibáztassa, ha nem tetszik az élete, ő alakította így!

Hűűűha! Már az első link is elgondolkodtató volt. És tényleg sok leírt dolog így van. Egy dolog nem stimmel csak: ő soha sem mondja, hogy hülye vagyok, vagy béna, nem nevet ki.

Viszont mindig érezteti, hogy azért ideges és fáradt, mert miattunk kell ennyit dolgoznia, hogy mindenünk meglegyen. És persze a betegségeit is gyakran felhasználja. Mikor valamit csinálni kellene, egyből szorít a mellkasa és felmegy a vérnyomása. A lényeg, hogy ne kérjek tőle semmit, mert akkor rosszul lesz és orvost kell hívni.

Igen, hibás vagy. Ezt - meg még sok mást sem - nem kell és nem szabad eltűrni. Te is fel tudod emelni a hangodat, ha kell, meg tudod védeni magadat, hát tedd meg. Senkinek nincs joga hozzá, hogy így beszéljen veled.

Az én páromnak is feszült helyzetben van hajlama erre, de én nem engedem neki, hogy elszaladjon vele a ló. Más lehetőséget kell keresnie a feszültség levezetésére.

Valahogy olyan ez, mint a gyereknevelés. Mindenki addig mehet el az irányodban, ameddig te engeded. Amikor kinyilvánítod, hol a határ, akkor ott megállnak és te nem leszel áldozat. De ezt neked kell megtenned. Mindenki a saját javára él, a saját kényelmét keresi és nem fogsz olyan férfit találni, aki életenát nagy tapintattal puhatolgatja, hogy meddig nem bánt még téged és mikortól igen. A határokat neked kell kirakni, ami tudom, nem könnyű. De mindent meg lehet tanulni, ezt is.

Persze nem azt mondom, hogy versenyt kell üvölteni a másikkal, de mindenképp megoldást kell keresned arra, hogy kifejezd, hogy ezt veled nem lehet csinálni. Pl. nekiáll cirkuszolni és te egyszerűen otthagyod. Vagy valami nagyon egyszerű kérdéssel, megjegyzéssel leszereled, mint akit nem érdekel a dühöngése. Varázsszó például: "Na és?""Én másképp gondolom."

Vagy mondjuk a "műsor" után valamit nem teszel meg neki, amit szoktál, mert hogy a tetteknek és a szavaknak következményeik vannak, jó lenne erre megtanítani őt és "amilyen az ajonisten, olyan a fogadjisten".

Ezt tudom tanácsolni neked, mielőtt mindent borítanál. Ha megtanulnád értékelni magadat és a határokat kitenni, lehet, hogy megmenthető lenne ez a kapcsolat. A férfiakat is nevelni kell sajnos.

Nagyon nehéz kilépni ilyen kapcsolatból. Persze az optimális az lenne, hogy holnap becsukod magadmögött az ajtót és elhagyod. Csakhogy nem hinném, hogy ezt minden szó nélkül hagyná. Talán az anyaotthon a legjobb megoldás mert ott nem talál meg. Persze némi pénzt oda is jó vinni magatokkal. Készülj fel rá ha megtalál zaklatni fog és sok segítséget nem nyujt a rendőrség, amíg vér nem folyik. Mivel az ilyen ember mellett nem lehet kapcsolatot tartani barátokkal, családtagokkal így nem tudsz senkire támaszkodni.

Ne mondj semmit egyenlőre, próbálj meg elvonni a kaja pénzből mindíg valamennyit, közben keress egy anyaotthont ott megvédenek és maradhatsz egy ideig még rendbejönnek a dolgok.

A linkek:

[link]

[link]

[link]

[link]

Van egy netről letöltött könyvem is a témában, azt el tudom küldeni emailben ha akarod, hogy addig is bővebb információhoz juss, amíg be tudod szerezni az ajánlott könyvet.

Van egy letöltött könyvem a kapcsolatfüggőségről, azt is érdemes elolvasni, hogy megtudd, miért is kerültél ilyen helyzetbe. Amíg nem vagy tisztában magaddal ezen a téren, ha ebből a házasságból megszabadulsz, nagy eséllyel egy hasonló kapcsolatba fogsz belesodródni újra. Ha kéred a könyveket, írd meg az email címedet priviben, szívesen átküldöm. Patricia Evans könyvét csak megvenni tudod, sajnos nincs fönt a neten, pedig az az alapkönyv a szabaduláshoz. Ha úgy gondolod, tudok segíteni, írj nyugodtan. Sok sikert, és szabadulást kívánok!