Ha ketyegne a biológiai órád, és kilátástalan lenne már a pártalálásod, de gyereket szeretnél. Hogy oldanád meg? (beszélgetős fórum)

Sziasztok! Köszi a válaszokat.

Segítségem nem lenne. Szüleim, nagyszüleim meghaltak, testvérem 300 km-re. Egy majdnem 70 éves nagynéném van 50 km-re.

Én is azt gondolom, hogy 33 évesen nem áll fenn a "jaj, ugyan, van még időd" helyzet.

Tegyük fel, hogy 33 évesen néhány hónapon belül megismerkedek valakivel, akivel egy pár leszünk. Nem fogunk rögtön "gyereket csinálni", egy friss párkapcsolatban ez nem jó ötlet. Persze, van ahol rögtön becsúszik a gyerek és még jól is sülhet el a történet, de hogy tudatosan rögtön gyereket szeressenek a felek...Egy nőtől, akiről már az első randikon ordít, hogy elsősorban apát keres leendő gyerekének, vagy menekülni fognak a férfiak, vagy olyan partnert fog találni aki férfiként kompromisszum számára. (Volt ilyen az ismeretségi körben: lánynak volt egy nagy szerelme, aki csalta, alázta, de a lány rettenet szerelmes volt a "rossz fiúba". Mikor a fiú elhagyta, összejött egy szelíd-szolíd, okos, vallásos fiúval -kiváló apa alapanyag- , akivel csináltak két gyereket, aztán elhagyta.)

Ha pedig nem rögtön csinálunk gyereket, és mondjuk 1-2 év együttlét után kezdünk próbálkozni, kiderülhet egy idő után, hogy valami egészségügyi bibi van, nem jön össze a terhesség. (Ez iszonyat gyakori.)

Innentől lehet vizsgálgatni, hogy mi a gond, hogy lehet segíteni, amivel további hónapok, évek mennek el.

Jártam hasonló cipőben, mint a fórum indító, mivel 32 évs koromig nem volt stabil párkapcsolatom. Én akkor úgy voltam vele, hogyha egy "könnyedebb" kapcsolatból (nem egyéjszakás kaland, hosszabb viszonyok, de inkább csak amolyan "friendship with benefits") teherbe esem, megtartom.

Azóta van fix kapcsolatom, a gyermekáldás nem jött össze- igaz, a nyilvánvaló dolgokon kívül mást nem tettünk meg érte, nem vizsgáltattam, gyógyszereztem magam, hogy legyen valami. Nem az én utam az anyaság, a sors valamiért így akarta, nincs ezért bennem bánat vagy hiányérzet.

Szóval én a "jóbarátos" verziót választanám. A kisvárosban, ahonnan jövök, vagy húsz éve egy tanárnő is így vállalt gyereket: egyedülálló nőként egy fickótól, akivel hivatalosan nem voltak együtt, nem is éltek együtt.

Azzal sem feltétlen értek egyet, hogy önzőség egyedül gyereket vállalni. Egy alkoholista apával jobb? Ha házasságban élek, tuti nem maradok egyedül, nem hagy el a férjem? (Jaj, dehogynem, akár még a gyerek baba korában.) Csak a gyerek kedvéért belemenni egy házasságba jobb? (Ismerős srác anyja csak azért ment férjhez, hogy anya lehessen, utána meg évtizedekig benne marad egy vacak házasságban amit egy porcikája sem kívánt, a gyereket meg megfojtotta a szeretetével, mert "bele menekült.")

Arra viszont figyelni kell, hogy legyen segítség, mert egy csecsemőt egyedül gondozni szívás. Később pedig a segítség igénybevételén túl azért kell, hogy családi-baráti háló is legyen az anya meg a gyerek körül, hogy lásson a gyerek többféle szerepet, ha fiú, legyen férfi minta is, ne csak anya, ha lány, akkor is jó, ha férfiak is vannak körülötte- meg hogy anya ne merevedjen bele abba a szerepbe, hogy feláldozza mindenét a gyerekért, és ha ő felnő, akkor ott marad a légüres térben.

Én tuti a 3. opciót választanám. Az első rizikós, mennyi esélye van, hogy sikerül elsőre? Na meg nemi betegség is járhat a terhesség mellé. A 2.-nál ott a kockázat, hogy apuka részt szeretne venni az életében, meg nekem fura is lenne egy jó baráttal szexelni.

Én ismerkednék is közben, hátha találok valakit, aki valamilyen mércét megüt. Ha nem leszünk együtt sokáig az se baj, de mégis megszülethet a gyerek.

Nehéz ez a kérdés, de ha mindenképpen szeretnél gyereket szerintem igenis vágj bele valamelyikbe. Legyél önző, ez a te életed és csak egy van belőle.:)

Az egyest választanám. ... és nem lelkiznék, hogy jogom van-e hozzá.

A gyermeknek meg majd elmondanám, ha már megérti, hogy nem, nincs apukája, mert már anya fiatal korában se volt egyszerű párt találni (később se lesz egyszerű), de őt nagyon akartam... :)

(Felnőtt gyerekeim vannak, szoros apai kapcsolat nélkül nőttek fel - 6 és 3 évesek voltak, amikor elváltunk -, és egyedülálló nevelőszülő is vagyok.)

Ha akarnám azt a gyermeket, bizony lenne.

(Szánalmas, alattomos és önző lennék.) :)

A gyereknek az a jó, ha szeretetben nevelik, és azt egyedül is meg lehet oldani, és jobb ha a gyereket 1 szülő neveli szeretetben, mint 2 anélkül.

Te érzed, hogy mit szeretnél, és az 1. megoldás a legjobb, én elsősorban azt választanám.

33 éves nö nem elég fiatal ahhoz, hogy évekkel kitolja olyan gyerek vállalasát, aki nélkül nem tudja elképzelni az életét. Sajnos.

Igen, lehet szülni 35 felett, 40 felett, söt, az ismerösi körben most 45 éves elsö gyerköccel várandós kismama is van. Ö nagyon-nagyon szerencsés. Sajnos azonban nem mindenki ilyen. A nök 90%-nak valahol 38 és 42/43 körül véget érnek a gyerekvállalási lehetöségei, amennyiben saját petesejtböl szeretne gyereket. Ez szintíszta biológia. Igen, egy nö szülje meg ideálisan 35, de nagyon maximum 38 éves korig azokat a gyerekeket, akikre mindenképpen vágyik. Ha 1 gyerekre, egyet, ha 2-re, kettöt, stb. Ha valaki azt mondja, boldog gyerek nélkül is, ha lesz, örül neki, de ha nem, ö úgyis boldog tud lenni, az várjon nyugodtan az ideális pillanatra. Ha valaki azt mondja, egy gyerek mindenképpen, egy második harmadik meg jó, ha lesz, de már eggyel is elégedett, szüljön egyet 35-ig mindenképpen, a többivel várhat nyugodtan az ideális pillanatra.

Még így is van, lesz böven gyerekre hiába vágyó nö, lesz sorstragédia. De talán kevesebb.

Tény nem olvasok pszichológusokat, egyet sem. Széjjel vett az ideg a pszichológiai témáktól.

Fogadd el más világban élünk, az én világomban nagyon sok sérült van, akiket a saját, általuk ismert szülők "nyomorítottak meg". Küzdelem azzal amit dobott a gép, ehhez nem kell gyökértelennek lenni, sőt az tud a legjobban bántani akinek a legközelebb kellene hozzád állni.

Én megküzdöttem azzal a teherrel, amit a "gyökér" apám a nyakamba tett, gondolom azzal is megküzdöttem volna ha ő nincs, sőt gondolataimban még lehetett volna egy jó apám is. Ehelyett való személyében már kisgyerekként megismertem az emberi mélységet. Sok démont köszönhetek neki, amiket hatalmas meló volt leküzdeni, és még nem is sikerült teljesen. Végülis ha másra nem, erre "jó volt", hogy ismertem azt a gyökeret.

Én sem a házasságra helyeztem a hangsúlyt. Vannak apák szép számmal (némelyik házasságban, ahogy az enyém is volt), akikről jobb lenne ha a gyerek semmit sem tudna és viszont.

Van hogy gyökerek csak elrettentő példának jók.

Másrészt anyai ágon is van gyökér ahonnan lehet táplálkozni vagy elrettenni.

... és nem egyedüli ez a történet sem !!!

... szeretett volna 1 gyereket de nem jött össze , aztán 1 nyaralás alkalmával sikerült összehozni mégis 1 babát aki azóta már majdnem felnőtt ...

... egyik nő szeretett volna örökbe fogadni , hamár a férje hibájából nem lehetett gyerek , abba nem ment bele a férje , hát elváltak és a nőnek lett is , felnevelte gyönyörűen a családja segítségével :)

... joga van ? v nincsen ? mégis hány gyerek nő fel csonka családban ? pedig mindketten akarták !

Sosem kilátástalan a pártalálás! Bízz a sorsodban. Hidd hogy minden a legjobban alakul.

Jó érzésekkel toltekezz fel, keresd mindenben a szépet és jót! Élvezd az életet! Élvezd a pillanatot!

A boldog sikeres nőt, nehéz nem észrevenni!

Hajrá!

Ne viccelj már. Én is most leszek 33 és nincs gyerekem. Semmiről se késtél le.

Ha eleve zárkózott vagy, akkor a netes randizást is megette a fene. És ugye 1 kufirc valószínűleg nem elég..

Szerintem messze nem vagy még abban a korban, hogy így kéne pánikolni, főleg hogy nem az van, hogy 10 éve próbálkozol és nem jön össze.

Én inkább magamon próbálnék változtatni, nyitni a világra, vélhetően akkor meg is találnáld a társad. Járj társaságba, keress új hobbit, járj nyitott szemmel az utcán, egy postán, közértben is simán lehet ismerkedni, legalábbis én azt tapasztaltam...

És gyermekkel lenne önbizalmat? Nem lennél már zárkózott? Mert a gyermekkel menni kell ám! Nem tarthatók otthon.

Elmondhatom majd, hogy van gyermeked. De milyen élete lenne melletted?

1. tisztességtelen a pasival (még ha soha nem tudja meg, hogy valahol van egy gyereke) és a születendő gyerekkel szemben is, mivel erre így még azt sem lehet mondani, hogy csak szórakozásból csináltad, hanem tervezett volt. Vagyis megtervezed, hogy a gyereknek esélye se legyen megismerni az apját.

2. Ez max. csak akkor működik, ha a másik is el van keseredve és gyereket akar, akkor lehet egy ilyen közös megegyezés. De akkor onnantól ha külön éltek is, össze fog kötni a gyerek.

3. Ha a hagyományos úton nem megy, akkor ez a legtisztább dolog. Később ha a gyerek érdeklődik az apa felől, akkor max. csak az fog neki fájni, hogy nincs megismerhető apja, de legalább tervezett volt és nem egy egyéjszakás kapcsolatból lett, ami után vagy nem érdekli apukát, vagy anyuka el sem mondta.

Igaz történet. A harmincas éveiben járó nő az anyjával élt kettesben. Már nagyon szeretett volna gyereket, de nem volt komoly párkapcsolata. Elhatározta, hogy más módszerrel, de teherbe ejteti magát. Elment egy több napos továbbképzésre, kongresszusra, ahol voltak külföldi résztvevők is. Kinézett magának egy szimpatikus, vonzó férfit, és fölszedte 1-2 éjszakára. Sikerült a terve,megszülte a babát, és fel is nevelte, amiben az anyja is sokat segített. A külföldi férfi sosem tudta meg, hogy van még egy gyereke.

Nem helyeslem ezt a módszert, hiszen a gyereknek joga van az apjához, pláne azt tudni, ki az apja, és az apának is joga van tudni, ha gyereke születik.

Csak leírtam a történetet...

Nekem ismert volt az apám, házasságba születtem, de olyan apám volt hogy inkább ne ismertem volna. Aztán annyira nem lettem degenerált.

Nekem, neked szerencsénk van férj ügyileg. De aki megengedheti magának, hogy egyedül felneveljen egy gyereket, az amiatt ne mondjon le róla mert nincs meg a párja.

Mostanában kezdenek ismeretségi körben kiesni a csontvázak a házassággal kapcsolatban. Az egyik barátnőm eljutott oda, hogy bár szült volna bármilyen idegennek, a hatalmas nagy szerelem, habos-babos lagzi és minden happy 2 gyerekes életébe apuka belerondított, mint utólag kiderült a kezdetektől, de most annyira hogy a 2 gyereket pszichológushoz kell hordani, apuka hathatós válási stratégiája miatt.

Bármennyire is ketyeg az óra, bármennyire is kétségbe vagy esve, nem teheted meg a gyerekeddel, hogy úgy kelljen majd élnie, hogy fogalma sincs, ki az apja. Az, hogy lesz-e gyereked, csak másodsorban szól rólad, első a gyerek érzelmei, és érdeke.

Csináld korrekten, úgy, hogy azt majd a gyereknek is elmesélhesd. Gondolom nem szívesen mesélnéd, hogy fogalmam sincs, ki a fickó, a neten lőttem. Akkor már inkább a spermabank.

Olvass utána, mit okoz egy gyerek életében az, ha az apa kapcsolat nincs rendben.

Ne viccelj, nem vagy idős! 🙂

Elkövetkező pár év tökéletes időzítés. Trükközés nélkül. Szokásos módszerről miért nem tettél említést? Gyerek apjáról, aki részt venne a közös nevelésben.

33 leszek.

Én gyerek nélkül nem tudom elképzelni az életem. És meddig várjak még? 1 év mire sikerül és megszületik.

34 lennék. 35 körül meg már rizikós.

Hogy miért nem találtam társat? Alacsony az önbizalmam és zárkózott vagyok.