Te hányszor "haltál már bele" a szerelmi bánatba? (beszélgetés)
na látod :) mondtam én hogy jó példa vagyok :D
amúy szenved az ember annyi minden miatt... ezért nem érdemes... amúgy az emberben ugyanaz az anyag termelődik mint más függés okozó anyagnál és emiatt jelentkezik 'elvonási tünetként' a hiányérzet, szenvedés stb..
nem akarok hülyeséget mondani nem tudom melyik hormon az...talán az oxitocin
Egyszer, de gyorsan defibrilláltak :)
Azóta kímélem a szívem.
Értem mit mondasz, de pont azt mondom hogy nem tapasztaltam általam nem kívánt szakítást... mindig én voltam a kezdeményező.. afféle imádkozó sáska voltam ezelőtt.. csak nem megettem hanem eldobtam a hímet ha már nem kellett.. a természet törvénye.. alkalmatlanok voltak :)
Bár érdekes módon az első barátommal én szakítottam,szinte ok nélkül,alig bántam meg azóta,ő meg még mindig szenved...ez nem tölt el engem rossz érzéssel,mert tudtam hogy így lesz jobb.Ebből a szemszögből,már én is másképp nézném amit mások tettek velem.
Akkor gratulálok,mert elég nehéz szerintem úgy végig vinni egy általad nem kívánt szakítást,hogy ne sérülj.
Én valahogy mindegyiknél elveszettem egy darabot magamból.
mindig én dobtam a delikvenseket, így egyszer sem :) van ilyen is csak hogy legyen egy jó példa :) bár nem olvastam vissza, valószínűleg nem vagyok egyedül
Én mindig belehalok de egykét hónap után megkönnyebbülök,és újra boldog vagyok:)
Engem is sokszor tiportak már a föld alá, vagy úgy is mondhatnám, hogy sokszor beleestem ugyanabba a gödörbe, és nem bánom, mert szép volt, jó volt, de nagyon tudok szenvedni, fáj minden porcikám, jelenleg is, még nem nagyon látom a fényt az alagút végén. . .
Egyszer sem, nem szoktam sokáig nyalogatni a sebeimet.
Talán nem kellene ezt dramatizálni mégis van aki már halt bele ,gondolom aki ír ide ők aki túlélték :)
A kilépéstől számítva... akkor még nem volt vége, csak döntöttem (utólag kiderült, hogy helyesen).
Jaj, de aranyos vagy! 20 évig? Az nagyon durva lehetett. Már vége volt miután még ennyi évig szenvedtél?
Fűűűűűhaaaaa! Nagyon-nagyon sokszor!:) De ez szükséges ahhoz hogy később boldognak tudd magad érezni egy párkapcsolatba! A " belehalás" csak egy lépcsőfok.:)
Sokszor :( de még élek és remélek!!
Sajnos sokszor estem abba a hibába hogy bántottam az új embert a régi bűnei miatt,nehéz újra tűzbe tenni a kezed
Kétszer. Az első után kb. egy évig szenvedtem;
a második után majdnem 20;
a harmadikat már nem élném túl.
Még egyszer sem,ugyanis élek :D
Nálam mindenki új tiszta lappal indult. Kvázi 100% bizalommal. Többi rajta múlt, vagy csökkent egészen nulláig, vagy maradt...
Én nem mindig láttam ilyen reálisan.
Ugye milyen nehéz újra bízni?
ez így van, én is az előző után ismertem meg a férjemet, ég és föld!
megalázást sose szabad csinálni, ha nem kellek neki azt elfogadom, könyörögni soha...
csak azért, hogy döntse már el végre, mit is akar - végül én hoztam meg a nagy döntést...
Lehet hülyén hangzik, de néha jó csalódni, hogy az ember igazán értékelni tudja a másikat, az érzéseket, stb...
És azért elég ritka (sőt...), hogy valakinek az első pasija/barátnője a párja élete végéig..
nagy szerelem volt, de megbízhatatlan és hűtlen férfi, nekem pedig nem ilyen kell - hanem olyan mint a férjem, ő az Igazi :)
Könyörögtetek már fiúnak végső kétségbe esésetekben?
Anyukám mindig ezt mondta,meg azt hogy -Ide fiú még egyszer be nem teszi a lábát!
Aztán mégis betette,én meg újra csak zokogtam.
További ajánlott fórumok: