Feldolgozni egy szakítást... szerelmi bánat, avagy beszélgessünk, ha segítség kell (beszélgetés)

Szia,

Először is igen, van az a szerelmi bánat ami miatt úgy érezzük megakarunk halni DE! Soha senkiért sem szabad feladni az életünket, bármennyire is fáj, egyrészt meg se érdemelt minket az illető, másrészt az élet ajándék, van aki beteg és minden nap küzd az életéért... ezt a részét FELEJTSD EL és butaság.

Nem tudni miért így cselekedett de megtette, próbálj túllépni rajta, még nem a világ vége, van akinél x együtt töltött év után ér véget csúnyán egy kapcsolat és mindenből fel lehet állni!

Sziasztok!

Egy nagyon durva szakítás van folyamatban nálam vagyis elég gyanús, hogy végleg vége és teljesen összetörtem lelkileg érzelmileg amihez egy öngyilkossági kísérlet is társult 2 napja. Összejöttem egy szomszéd községbeli lánnyal, aki ráadásul a munkatársam lánya is volt egyben. Október óta együtt voltunk amikor csak tudtunk. Nehéz volt mert a lány nem akarta elmondani se az apjának se többi rokonának, hogy én vagyok neki. Előttem volt már több párkapcsolata tehát tapasztaltabb volt mint én, nekem ez volt az első komolyabb. Tehát volt közöttünk minden csók együttlét nem is egyszer. Elhoztam át hozzánk hétvégente amikor ráért itt volt karácsonykor szilveszterkor is. Egy nagy baj volt igazából, hogy a nővére megkérte folyton hogy vigyázzon a gyerekére és sokat volt náluk volt hogy 1hétig volt hogy 2 hétig nem is találkoztunk. Ő augusztus óta otthon volt azelőtt kijárt külföldre dolgozni beteget ápolni. Nekem állandó munkám van itthon nem messze attól ahol lakom. Már nagyon unatkozott otthon keresett munkát, de nemtalált itthon normálisat. Januárban nagyon örült mert talált megint külföldön én annyira nem örültem mert 2hétre kikellett menjen és 2 hetet itthon lett volna. Mielött kiment előző nap átmentem búcsúzkodni ölelkeztünk mondtuk egymásnak hogy nehéz lesz meg már hogy most hiányzunk egymásnak. Még jóval elötte olyan is elhangzottak hogy leélné velem az életét, én vagyok neki az igazi, olyan jó velem lenni mint csak úgy mint szexuálisan hogy ilyen jó még nemvolt és hasonlók. Mikor kint volt minden nap irtunk reggel este napközben amikor csak ráért ment a szeretlek kicsim meg jóéjszakát kicsim mint itthon is 4 hónapon át mindig. Alig vártam hogy leteljen a 2 hét és hazajöjjön hogy folytassuk már megvettem neki a valentin napi ajándék ékszert is neki. Erre mit ad isten hazajött múlt pénteken nemnagyon irt sejtettem hogy valami baj van. Sokadik kérdésre válaszolt, hogy ő gondolkozott és már elmúltak az érzései nem szeret hagyjam békén ne irogassak neki mindezt messengerben nem telefonba vagy utoljára személyesen közölte. Arra fogta hogy a családja nemfogadna el engem mert akárhányszor szóba hozta az apjának a nevemet ő nemakart hallani se rólam és hogy ő nemtud olyannal lenni akit a családja nemfogad el, DE! elötte én kérdeztem erről és azt mondta hogy ha nem engedi az apja akkor ő attól függetlenül találkozni fog velem. Én nemvagyok rutinos mivel nekem az első komoly kapcsolatom volt de nem igy kellett volna zajlania: találkozott volna velem utoljára mindegy hogy hol leültünk volna elmondta volna a bajait és megegyeztünk volna hogy akkor ennyi volt megköszöntük volna egymásnak ezt a csodálatos 4 hónapot puszi puszi és elköszöntünk volna. én igy képzeltem el de nagyon nem igy lett messengeren elküldött idézőjelben a fenébe. Az édesanyja korán meghalt 15évesen egyedül fözött takarított otthon szoros kötelék alakult ki az apjával plusz volt egy balesete is motorral sérült a lába és a feje. Én arra gondoltam, hogy talán ezek a traumák érzelmileg megnyomorították plusz a 4-5 barátja aki között volt hogy megcsalta pedig már együtt éltek, de volt olyan is hogy a srác dobta őt mert nemfoglalkozott vele se eleget. sajnos ez már nem derül ki hogy volt e köze hozzá mert már nemáll szóba velem nekem meg nincs pofám oda menni a házuk elé balhézni vagy szerintetek menjek oda?

Ez az én szomorú történetem teljesen össze vagyok törve nemtudom mihez kezdjek magammal segitsen valaki könyörgöm.

Persze, abban is van igazság, amit Heida írt.

Tapasztalom a környezetemben.

Elsőként említhetem a bátyám két fiát, akiknek rendesen ki volt nyalva a fenekük, aminek az lett az eredménye, hogy nem is látják el az apjukat most, hogy rájuk lenne szorulva, hanem simán elnézik azt, hogy én, a férjem és a gyerekem csinálja meg helyettük. És most megint fényezem a fiamat egy kicsit, mert még ettől sem szeppen meg. Ha a bátyám felé jár, akkor tuti, hogy felugrik hozzá úgy, hogy bevásárolt neki, szinte naponta felhívja, hogy nincs e szüksége valamire, nem kell elintézni valamit, stb.

Tehát, így is, hogy az én pici fiam, simán intéz ilyeneket is...

És a barátnőim fia is herék. A szemetet nem képesek kivinni, elnézik, hogy mindent az anyjuk csináljon. És ha a barátnőimnek megemlítem, hogy nem kellene hagyniuk, akkor sápítoznak, hogy az ő gyerekük nincs hozzá szokva, hogy ilyeneket csináljon, így nem is nagyon dolgoznak, hiszen anyuci majd mindent elintéz...

Közben irigykednek az én pici fiamra...;)

Természetesen, ha a házimunkára valaki nem szoktatja rá a gyerekét, akkor az így járhat.

Én viszont már kicsi korától kezdve arra szoktattam, hogy neki is van dolga.

Időnként kitakarítok nála is, de inkább ő csinálja. Sokszor én szégyenkezek, mert az ő szekrényében sokkal nagyobb a rend, mint nálam:D Pedig tőlem tanulta, csak neki jobban megy bár, ahogy én is kicsit beteges vagyok, így ő is. Szín szerint, tökéletesen egyformára hajtogatva teszi el a ruháit a szekrénybe.

Tehát, tud takarítani, bevásárolni, főzni, mosni, és most már szebben is vasal, mint én, és még teregetni is jobban tud.

Tud vezetni, és nagyon jól, tud festeni, fúrni, szerelni, stb.

A fizetése most sem csak az övé, mert azt is megtanítottam neki, hogy minden pénzbe kerül és bőven belead a kiadásokba és, mint írtam vásárol is pluszban, és nem csak 1 kg kenyeret, hanem neki pl. előbb eszébe jutott, hogy kell mosogatógép és meg is vette...

Azt is tudja, hogy lazán kifoghat egy az anyjához hasonló nőt, aki jobban szeret olvasni, mint főzni:DDDD

Ezt az apja is tudja, és így elfogadott, és elvisel lassan 32 éve:DDD

Egyébként tényleg az én pici fiam lesz mindig:DDDDD

Biztosan szokás kérdése sok minden.

A fiam a fizetése változó részét hazaadja, pontosabban megbeszélés után nála marad belőle x összeg (változó), a többit áttesszük az én számlámra.

Zömében ő vásárol be, de a cédulát együtt írjuk.

Ha lesz családja, örömmel dobja majd be akár az egész fizetését a közösbe, ettől nem félek. Biztos, hogy nem lesz vérig sértve.

Főzni én szoktam, de nem rendszeresen már, mert munkanapokon a munkahelyén étkezik, és itthon már nem kér enni. Melegíteni ő is meg tudja az ételt, mikrónk nincs.

Nem jár szórakozni, ezt már írtam, és megadja a nőknek a tiszteletet úgy általában is.

Az első férjem nemcsak anyuci pici fia volt, de a család Öcsikéje is, nála jobban elkapatott ember nemigen van. Óvakodom attól, hogy az én fiam (akinek a második férjem az apja) ilyen vagy akár csak hasonló legyen!

Van benne valami, én is tartottam ettől mégsem így történt :-)

Anyuci pici fia volt 33 éves koráig, utána költöztünk össze, előtte mindig otthon lakott, a házban nem sok mindent csinált de azért mert anyukája nem engedte, viszont a ház körül az udvarban mindent és meglepetésemre összeköltözésünk után mindenben kivette a részét, főzés, takarítás, bevásárlás stb... sőt, helyenként jobban főz mint én :-D Nekem szerencsém volt, azóta is így van, mindenből kiveszi a részét anélkül, hogy megkérném rá, szerintem Ő már nagyon várta, hogy önálló lehessen és a kiszolgálást pedig nagyon nem várja el, inkább én vagyok sok esetben de azt is meglepinek/kedvességnek szánja. De a legtöbb esetben sajnos úgy van ahogy írod.

Kicsit elment a téma más irányba és én is viszem arra...

Szerintem egy anyucival lakó 30-as pasi 99%-ban igenis “mama pici fia”. Akinek az anyja mossa a gatyáját, bevásárol, főz rá, netán takarít is, az nem felnőtt férfi. Az ezt fogja elvárni a párjától is, hogy kiszolgálja, hiába gondolja anyuci, hogy az ő fiacskája márpedig meg tudná ezeket csinálni. Meg tudná, de nem fogja! Ahogy vérig lesz sértve attól is, hogy a fizetése majd már nem csak az övé, hanem gyereket kell eltartani és feleséget Gyes alatt.

Ez független attól, hogy munkahelye van és eljár szórakozni is. Anyák, ébresztő!

(Fiús anya vagyok egyébként.)

Bocsi az “off”-ért!

Ráadásul ez a mocskos szájú ordítozás...

Ez nem csak hiszti, hanem közönségesség is. Na, az ilyennel tuti nem állna szóba a fiam.

És én is nagy ívben kerülöm az ilyen nőt és férfit is...

Nem, nem mama pici fia.

Mert attól, hogy egyke és itthon lakik (a saját lakásában), nem jelenti azt, hogy itthon ül. A munkabeosztása is olyan, hogy alig találkozunk, illetve ellentétes időszakokban vagyunk itthon, nagy baráti köre van (vegyesen fiúk és lányok), azaz nem velünk tölti a szabadidejét.

És olyat sem írtam, hogy mindig a nő a hibás.

Én nő vagyok, de 1 percig nem viselem el a hisztis nőket, és te most ismét hisztizel, mert bár bevallod, hogy hisztis vagy és emiatt el is hagytak, de azért zavar, ha elmondja valaki, hogy a férfiak szemében egy kicsit sem vonzó ez a tulajdonság.

És igen, erről beszéltem:"Hisz a nö feladata, hogy legyen kedves, empatikus, járjon a pasi kedvébe, sose hisztizzen, teremtsen otthon, mindemellett legyen sikeres, csinos,igényes,okos,megbizható stb."

Az én fiam mindezt tudja nyújtani, de nem fogja olyannak, aki halálra szekálja a baromságaival, illetve sosem várja el a nőktől, hogy kiszolgálják. Egyébként én sem teszem;) Nálam nem divat. A férjemet sem szolgálom ki sosem. Van kezük, ők is megtudnak kenni egy kenyeret valamivel;)

Én sem lennék kíváncsi olyan férfira, aki féltékenykedik, ellenőrizget, meg akarja mondani, hogy mit mikor és hogyan csináljak.

Mivel a minta én és az apja vagyunk, így ő sem viseli el az ilyen női praktikákat, illetve betegséget, mert szerintem pl. a féltékenykedés=betegséggel.

Ahogy a férjem, azaz a fiam apja férfias azzal együtt, hogy tud főzni, bevásárolni, takarítani, autótvezetni, festeni, fúrni-faragni, úgy a fiúnk is képes minderre, mert ugye a minta adott volt.

Még nem volt olyan barátnője, aki nekem ne lett volna szimpatikus, de neki kell eldönteni, hogy tud e hosszútávon tervezni valakivel és ha x idő után is azt kell hallgatnia, hogy ne találkozz a barátaiddal, nem vagy elég féltékeny, nem szeretsz eléggé, stb., akkor én teljesen megértem, hogy erre nincs szüksége, ahogy a te pasidat is megértem.

Mint írtam, ismerek ilyen nőket, mint te vagy. Az egyik már elég idős 65 éves és a nénikém. Fogalmam sincs, hogy a férje miért viseli el, én már néhány hónap után kidobtam volna. Egyszerűen azt mondom a nénikém férjére, hogy nem normális, mivel elviselte ezt a nőt:DDD

A másik egy barátnőm, aki pont így picsog mint te és nem érti, hogy miért hagyja el mindenki. Hiába mondunk neki bármit, hiába hívjuk fel a figyelmét az új kapcsolata elején, hogy ne menj az idegeire, ne legyél féltékeny, ne szívd a vérét a baromságaiddal, stb. Igazat ad nekünk, majd úgy viselkedik, mint mindig, aztán jön a szipogás, hogy megint úgy tűnik elhagyják...

Mi már meg sem lepődünk.

Ja, és a véleménye az, hogy én pusztán szerencsés vagyok a férjemmel, mert sokkal kedvesebb nálam, sokkal jobban szereti ő a pasiját, stb., bezzeg nekem nem kell semmit tennem és 30 éve egy pasival vagyok.

De, nekem is kell tennem a kapcsolatomért, csak én nem az agyát gyomlálom...

Szerintem ha most láttad volna mamám tuti tátva maradt volna a szád.

Teljesen mindegy. Mindenki szerethető akármilyen hisztis. 😉😘

Elég baj, hogy van, aki így hisztisen élte le az életét.

A régiek elég higgadtan oldották meg a dolgokat. Nagymama mesélte, az egyik lánytestvérének szokása volt, hogy a földhöz verte a fenekét, úgy hisztizett. Egészen addig, míg az egyik férfi családtag ki nem kapott egy sülő krumpliszemet a sütőből és alá nem gurította.

Soha többet nem hisztizett a kislány.

A 87 éves Öreganyám akkora hisztit vert le Karácsonykor hogy a Nővérem 9 éves kislánya nem produkált ilyet soha.

Nincs korhoz kötve a hiszti szerintem. Abszolút vannak ilyen nők idős korban is.

Még elhiszik hogy ezzel érnek el valamit, pedig nem.

Szerintem önmagát sem becsüli, aki mocskos beszéddel féltékenykedik. Akár férfi, akár nő az illető.

Én nem is tudok féltékeny lenni, nem tudok ezzel mit kezdeni. Aki mást akar, menjen ahhoz.

Küzdött eleget, neked még az sem volt elég. Te magad írtad, hogy sokat eltűrt és mondta, nem lesz úgy jó, de nem hitted el.

Nem attól férfi a férfi, hogy eltűrje, hogy egy nő folyton féltékenységi jeleneteket rendez, ordít vele mocskos szájúan. Mert az a nő se nem tiszteli ött, se nem szereti. Sz a nő csak önmagát szereti.

Az én fiam is 30 éves, és nincs komoly kapcsolata.

Dolgozik, jelenleg elég megerőltető időbeosztással. Szórakozni nem jár, az itteni társaságával megszakadt a kapcsolata, amikor pesti kollégiumba került.

Nem iszik, nem dohányzik.

Úgynevezett szórakozóhelyre nem jár, szerintem itt helyben nincs is. Máshová meg nincs, aki elhívná, elvinné. De nem is látom, hogy kedve lenne ilyemire, a szabadidejében a gépe előtt ül. Pláne most télen, mert nyáron még csak-csak csinál szabadtéri programokat.

Hacsak a munkahelyén nem éri villámcsapás-szerű találkozás, el sem tudom képzelni, hol tudna ismerkedni.

Nem akarok tiszteletlen lenni, mivel -feltételezem- ha 30év körüli a fiad, akkor simán anyám korú vagy.

Még is reagálok, ha már az én fórumomban esett szó a fiad kapcsolatairól

Elhiszem, hogy minden szülö elfogult, de mivel irtad hogy egyke, kicsit azt feltételezem, hogy -bár kiegyensúlyozott embernek mondod- kicsit olyan "mama pici fia"

30éves férfinak kitüntetésre méltó felfogás az, hogy mindig a nök a hibásak?

Persze, sok mai nö eléggé el van foglalva magával meg a bulikkal és azzal, hány pasit szedjen fel...

De a mai férfiak sem ártatlanok, mert lehet hogy nem mind hazug és akadnak megbizhatóak, de a férfi-nö egyensúly kicsit megborult.

Hisz a nö feladata, hogy legyen kedves, empatikus, járjon a pasi kedvébe, sose hisztizzen, teremtsen otthon, mindemellett legyen sikeres, csinos,igényes,okos,megbizható stb.

És a férfiak mit adnak cserébe?

Menekülést? Az élet nem ennyi.

A dolog adok és kapok rendszer kellene hogy legyen.

De miért ítélnek el egy nöt hogy hisztis, és miért dicsérik a férfit ha gyáva?

A mai férfiak nem férfiak -tiszt. a kivételnek- hisz könnyebb szakitani mint maradni s megoldani.

Pedig egy férfi akkor férfi ha küzd és akkor a teremtés koronája, ha éppen annyira tud férfi lenni,mint amennyire nö a nö.

Volt már több komoly kapcsolata, de ő egy kiegyensúlyozott, nyugodt ember és nem hajlandó csak azért eltűrni mások hülyeségét, hogy elmondhassa van kapcsolatom, illetve legyen kit megd.gnia. Ennyi.

Az én fiam meg egyke, és így sem hisztis...

Igen már 1000x tudasitottam magamban hogy én szurtam el.

Visszacsinálni sajnos már nem tudom.

De azt sem tudom hogy mit kezdjek akkor a nálam maradt cuccaival?

Mert tegnap telefonban azt mondta eljön érte, mire én mondtam hogy beteszem a munkahelyi szekrényébe.

Azt mondta nem kell ez amugysem telefontéma, beszéljünk ma személyesen.

Mondtam neki hogy ugyanazokat hallanánk egymåstol mint eddig.

Bevallon nektek hogy azért huztam magam mert tuti összetörnék ha megint visszautasitana.

A cuccai még mindig nálam vannak.

Vigyem be neki a meloba, vagy várjak hátha eljön értük?

Mit tegyek??

És nincs benne igazság?

És igen, sokszor elmondom, hogy erről mi szülők tehetünk.

Én a fiamnak elmondtam, hogy nem kell elviselnie senkinek a kínlódását, hogy nem vagy elég féltékeny, nem szeretsz elégé, és azt sem, hogy féltékenykedjen állandóan a másik. Ez betegség.

A nyugalma fontosabb.