Te félsz a villámlástól? Vagy más félelmek:fóbiák...stb.együtt győzzük le félelmünket:) (beszélgetés)

arra van itthon mortein :D

dezodorálom, és fel is dobta a pacskert :D

Lekopogom, de kb. 2-3 éve nem találkoztam velük. nem is hiányoznak.

Igaz rendszeresen jár hozzánk rovarírtó is (panelban elkerülhetetlen :( )

kígyó, béka meg sem kottyan :D a férgek már más tészta, bár a földi giliszát simán rászírom a horogra :)

a sötétségtől gyerek korom óta félek, úgy látszik azt nem sikerült kinőnöm. A villámlástól pedig májushoz hasonló élmény miatt tartok :) csak nálunk a mi házunkba villámhárítójába csapott, és anyuval kinn álltunk az erkélyen :S

de csíp ha "lepisil" :P

attól nem rettegek, mint a pókoktól, de nem bírom ha rám mászik. egyszerűen ráz tőle a hideg

de azzal nem szoktam talizni:)

Nállunk van molylepke, különféle éjjeli bogatrrak...de egyébként párom bogárnak hív:)

Kisbogár...de apámat is így becézték...a párom véletlenül kezdett el bogárnak becézni...

én imádom a katicákat...de én a rovaroktól nem félek...de a csúszó mászóktól igen

A pókoktól sem félek, hisz az szerencsét hoz:)

Én főleg a természeti csapásoktól rettegek, akár csak most...egyedül vagyok..és félek vihar lesz és villámlani fog...de párom azt írja ne féljek, mert nem lesz eső..

A kérdést filozófiai jellegűnek szántam. :)

Gyakorlatilag nem sok különbség van a katicabogár és a pók között.

Nagyon durva pókfóbiám van.

Ezzel együtt félek az összes ízeltlábútól, még a pillangótól is.

Nem szeretem a sötétet sem, és a tükröket :s

Az én legnagyobb fóbiám: (lehet, hogy most nagyot fogtok nevetni) a CSIGÁK, gyűlölöm őket bármilyen formában, ha meglátok egyet és nem tudom mondjuk átlépni vagy kikerülni, akkor visszafordulok és keresek más lehetőséget az elkerülésére! Istenem de undorító egy dögök!

Vannak még fóbiáim, de ezek nem olyan mértékűek mint a csigák iránt, ilyen pl: félek, hogy beszorulok a liftbe, nap mint nap használom, mivel 10.-en lakunk, akkor még utálok hídon átmenni gyalog nagy folyó felett, nem szeretem ha nem ér le a lábam a vízben! Kb. ennyi!

Tudom, hogy a pók nem bánt, de nagyon undorítónak tartom. Beleborzongok, ha arra gondolok, hogy hozzámérhet...

Tízenéves koromban egyszer megláttam egy óriási pókhálót, benne egy nagy darázzsal. Leszálltam a bicikliről, hogy közelebbről szemügyre vegyem szegénykét. Hát majdnem elájultam, mikor rájöttem, hogy az maga a pók! Azóta sem tudom elfelejteni, nagyon megrázó élmény volt. Ma már tudom, hogy egy hatalmas darázspókhoz volt szerencsém.

A villámlás jogos, de lehet ellene védekezni.

A pók nem bánt.

Én a pókokat gyűlölöm!

Imádom a vizet,tudok úszni de ha nem ér le a lábam bepánikolok és elmerülök!

Sziasztok! Nekem 2 fóbiám is van. Az egyik nekem is pókiszony. Kiráz a hideg még a gondolatától is. Ha meglátok egyet, bele is remegek. Már kislányként is problémáim voltak ezze, főleg, mikor olyan helyen voltunk, ahol pottyantós volt a mellékhelyiség. Hát én inkább x-ben tartottam a lábam, de be nem mentem oda! Csak ha már muszály volt. Gyermekeim aranyosak, ha felkiáltok, hogy van egy szörnyeteg a lakásban, már jönnek segédeszközökkel, hogy kivégezzék.

A másik problémám a klausztrofóbia. Nem vészes, tehát egy liftbe beragadva semmi bajom, volt már rá példa. Azokon a helyeken félek, ahol nem tudok kiegyenesedni, vagy magam körül megfordulni. Barlangász nem lennék, az biztos. És szoláriumban sem voltam még.

Azért örülök, hogy nem vagyok egyedül ezekkel a problémákkal.

Az enyém vicces, de minden előzmény nélkül félek a halaktól. De valami hihetetlen módon. Ja és közben meg a cápáktól nem, sőt az a kedvenc állatom. Szóval ez nálam valami mélyebb dolog lehet.

Viszont ami rosszabb, mióta megszületett a lányom, azóta gyakorlatilag folyamatosan parázok. Többnyire attól, hogy velem valami történik és a lányom meg egyedül marad. Ezt ezer módon el tudom képzelni és folyton stresszben tart!

Nekem göndörszőrű tarantulám van itthon. Igaz, még csak ifjonc, mindössze 4-5 centis.

Érdekes, hogy a pókoktól valahogy nem félek. Meg a békától se.

De a kígyót neeee!!! A sikló is a kígyó kategóriába tartozik nálam... :)

Én nagyon félek a pókoktól a nagyon piciktől nem :)

de egyszerüen a nagyobbaktól rosszul is tudok lenni kiver a víz légzésgyorsulás esetleg le is kell ülnöm ha elkezdek szédülni xD. de vmikor összekaparom magam éskinyirom őket xD kb 1óráig tart mire megtörténik mert azon filózom hogy nem zuhanrám vagy hogy hogy tudom leghatásosabban kinyirni xD szóval alaposan végig gondolom a dolgot :) viszont ha hirtelen ott terem bármilyen tárgyat képes vagyok megfogni mert ugy vok vele hogymuszálykinyiornom hogy ha nem akarom hogy rámmászon xD :)

Én néha attól is félek, hogy egyszer meghalok:)

de nem viccelek...aztán rájövök, hogy ezen nem szabad agyalni...addig élek ameddig...addig is megpróbálok úgy élni, hogy jó legyen...

Ezekre a helyekre nem járok...pont valamelyik nap beszélt valami szakember..és azt mondta Magyarországon nincsenek mérges kígyók...Zemplénról tudtam...

Mi nyáron Balatonra járunk...hegyekben nem igazán inkább Normafára...de én még nem találkoztam ilyesmivel...lekopogom...

Májusban Sopronban jártunk ott volt egy pár kis túránk az erdőbe...de ott sem láttam még siklót sem...szerencsémre..

A villámlás az jobban itt van...mint félelem forrás..de mindenkinél más...

Szerintem olyan ember nincs, aki semmitől sem fél. Még ha pontos tárgya nincs is a félelmének, félhet más értelemben is.

Pl. valamelyik szeretettje halálától, fájdalomtól... stb.

Rákosi vipera: nyugati populáció réten, lápon, legelőkön, keleti populáció a Hanság sztyeppéin. Keresztes vipera: a Zemplénben, és a Tisza felső folyásánál, illetve Zala és Somogy megyében.

Szóval nem járok nagyon a természetbe :)

de a félelem az egy ős régi valami...

De jó azoknak akik semmitől sem félnek...de biztos mindenkinek vannak félelmei...