Társas magányban élni!?! (beszélgetés)
Remélem az én példámmal csak jobbára tudom az esetleg alárendelt szerepen lévő emberek sorsát tenni, vagy akik egy végtelenségig önző emberrel éltek, élnek együtt, akik semmit nem tesznek meg a kapcsolatért, de ők panaszkodnak.
Nagyon mély sebeket szenvedtem, mert folyamatosan azt hittem, én vagyok a szar az unalmas, holott mindvégig tudtam és éreztem, hogy az illető semmit nem tesz meg értem, nem vitt sehova, nem beszél, nem fejez érzéseket stb. enne ellenére én voltam a társas magány "okozója".
A társfüggőségem, vagy dependenciám, a tűrésem persze mind az én hibám, jellemem, de azt hogy mindenért én kértem elnézést, és minden panaszát utólag személyes sértésnek vettem azt elég nehéz volt megemésztenem, mert sokáig értéktelennek éreztem magam, aki egy nulla, holott ő volt az. Én csak nem merem kifejezni soha a nemtetszésem.
Van mit még fejlődnöm.
Szia!
Én pedig meglepődtem, hogy írtál :)
Igen, sokszor egy drasztikus húzással "észhez tér" a másik. Ezt mindkét fél megszenvedi, de muszáj meglépni dolgokat, még ha fáj is. Nagyon ismerős a helyzet, nálunk is hasonló a szitu. 7 éve tart ez a hullám és völgy kapcsolat nálunk. Ő ragaszkodik a közös gyermekünkhöz, családcentrikus is, de nagyon önfejű,nehéz eset a párom. Nagyon nehéz tolerálnom bizonyos dolgait, sokszor nem értünk egyet s veszekedés a vége. Aztán következik egy időszak, amikor minden happy. Bár a régi sérelmeket sajnos nem tudom elfelejteni.
Azért jó, hogy rendeződtek a dolgok nálatok, ez mindig egy új kezdetre, reményre ad okot!
Szia!
Olvastam a történeted, már eltelt jópár hónap. Azóta hogy vagytok?? Minden rendben van?
Köszi szépen, aranyosak vagytok!!!
Azóta minden rendben megy. Nagyon klassz volt a hosszú hétvégénk is, elmentünk hármasba a vadasparkba, kajáldába, rengeteget sétáltunk és beszélgettünk. Lassan, de biztosan visszakapom a régi páromat, akibe beleszerettem anno.
Yupiii...ennek én is nagyon örülök! :D
Mindenki más rendben van? Minden OK? Írjatok, ne hagyjuk abba...
Hűűűű ez aztán a jó hír!!!
Kezdetnek nagyon jó. Ettől függetlenül sokat kell dolgoznotok a továbbiakban is. Szorítok, hogy így legyen.
Erről van szó! :)
Gratulálok! remélem sikerül rendbe tenni a dolgokat!
Sziasztok fórumozók! :)
Hát, megpróbáltuk megbeszélni. Vagyis én próbálkoztam vele. Elmondtam neki mindent, amit gondolok, válogatás nélkül. nem taktikáztam, hanem beszéltem...! Meglepő módon nem az volt, ami eddig. Hanem csendben végig hallgatott, nem kiabáltunk, sem ő, sem én és a végén eljöttem, ő bent maradt a másik szobában és ennyi.
Egy idő múlva bejött hozzánk és leült. Beszélgetni kezdtünk. Bocsánatot kért, megbeszéltük kinek mi a baja, gondja. Ott fogja hagyni a munkahelyet, ha valóban az a probléma forrása. Valamint egy nagy elhatározásra jutottunk, környezet változás!
Elköltözünk és talán majd akkor minden más lesz.
Szóval nem költözünk szét, nem megyünk szét, hanem harcolunk, ameddig érdemes! És még érdemes.
Tegnap este ráhagytuk a kislányunkat a mamáékra és elmentünk plázázni egy kicsit. Jó volt! :D
Na, az már valami, hogy ezen elgondolkozott.
Kérdezted meg tőle, hogy ő is az elvált munkatársai számát akarja gyarapítani?
Azért kérdezem, mert ha van benne menthető és mindketten meg akarjátok menteni és mindketten tesztek érte, akkor talán menthető.
De ha nem is őt akarod vissza, mert annyira nem volt jó soha, csak ragaszkodsz a családképhez, meg ahhoz, hogy ne vallj kudarcot...
Csak gondolkodom, nem bántani akarlak.
Amikor az elején, abban a három évben együtt voltatok, mindig megkaptad azt, amire vágysz, kimutatta a szeretetét végig?
Nem két tökéletesen egyforma, hanem két olyan ember, akik az alapvető, sarkalatos dolgokban megegyeznek. A jövőképben, az élethez való hozzáállásban stb.
Nézd meg a sikeres házasságokat, ez tartja őket össze.
Csak sokan azt gondolják, hogy "majd megváltozik". Nem fog. Alapjaiban nem.
Dorabiczok, eddig ezeket írtad le a pasidról:
-3 éve "elvoltatok", nem volt "atombiztos" a kapcsolat, nagyrészt a szexre épült
-te gyereket akartál, ő nem tiltakozott, de "tudta, mi a következmény", ha nem védekezik
-szültél neki, pedig nincs normális kapcsolata sem az anyjával, sem senkivel, nincs egyetlen barátja sem
- a saját gyerekén vagy átnéz vagy leordítja, hogy fogja be
-lenéz, sérteget és nem tisztel téged
-átnéz rajtad vagy szándékosan bánt
Ne haragudj rám, de mit vársz? Mit vártál tőle? Ismerted és szeretted annyira, hogy tudd, őt akarod a gyerekeid apjának, hogy szerető támasz és társ lesz és jó apa? Őt akartad reprodukálni mindezek miatt?
Inkább, ha azt látnád, hogy őt is ugyanaz hajtja, mint téged: a tudásvágy.
Egyébként én is jogot hallgatok. És ugyanezek a gondjaink.
Igen, ezt én így gondolom.
Valahol zavar, bár ha belegondolok annyira nem...de bizonyára azért tudat alatt mégis frusztrál. engem nem zavarna ez, ha tudnám és látnám és érezném, hogy szeret és nem viselkedne így.
Mert alapvetően nem zavartak ezek a különbözőségek, most viszont igen!
Nem nagyok.
Alapvető intellektuális különbözőségeitek vannak.
Ami nem baj akkor, ha azt mindkét fél letojja.
Ismerek kőművest ügyvéd feleséggel. Na és.
Csakhogy, ha a másik tudja, hogy elhúzol mellette, azt nem biztos, hogy megemészti.
És te sem biztos, hogy megemészted.
Mert látod: rámutattál, hogy nem sikeres, milyen emberek veszik körül stb... nincs kitartása. Tehát valahol mélyen téged is zavar ez.
És biztos, hogy van hozzá illő nő, akivel boldog lenne, ahogy hozzád illő férfi is akad.
Sokan mondják, hogy túl nagyok az elvárásaim. De valóban akkora elvárás, hogy mutassa ki, ha szeret? Hogy foglalkozzon, törődjön velünk és ne beszéljen olyan flegmán és ne legyen lenéző?
Magasra tettem a mércét azzal, hogy egy normál családi légkört szeretnék?
Ez olyan nagy kiváltság manapság?
Jewel--- sajnálom, hogy ilyen. Én azért is vagyok még vele egyébként, mert nem szórja a pénzt, nem szórakozik, nem csalt meg soha és rendben tartja az életét csakhogy a lelki dolgokkal borzalmasan hadilábon áll. És sokszor gondolok arra, hogy ennél sokkal rosszabb kapcsolatok is vannak. De jobbak is! :)
Hát, nehéz dolgunk van, az tuti! Nálunk rendesen ellát minket, nem szűkölködünk, csak ami a törődést illeti.
Valami biztos vissza tart tőle.Talán még reménykedsz!Én már nem tudok.Vagy mégis?Tegnap tettem még egy utolsó kísérletet.Nem sikerült!
Hogy próbáltam?Gyakorlatilag mindennel.Számtalanszor leültem vele,próbáltam kompromisszumokat kötni stb.Nálunk az is a baj,hogy a pénzt elszórja.Nem érti meg,hogy nem telik napi 1 doboz cigire,de őt nem érdekli,megveszi,aztán a többit meg oldjam meg magam.Ugyanígy van sok mindennel,katasztrófa az egész.Én pedig ezt nem bírom már.
Sajnálom, jelen esetben jobban örülnék, ha ezzel a gondommal csak egyedül lennék és senki más nem lenne hasonló helyzetbe.
De ezek szerint mégis...
Nekünk is 10 hónapos a lányunk. És nekem a körülmények megvannak, valamiért mégsem teszem meg...magam sem értem néha! :)
Te hogyan próbáltad megoldani?
Én soha nem éreztettem vele, max csak azért, hogy vegye már észre, hogy tanulnia kell!
Én segítem, próbálom. De nehéz olyan embert tanítani, aki elzárkózik minden elől.
De a lényeh, hogy nem éreztetjük vele ezt, egyáltalán nem! Lenne lehetősége fejlődni, mindenki tud tanulni, aki akar.
Rám és a lányára nincs ideje, akkor gondolom magára van?!
Kedves Dóra!
Szinte ugyanez van nálunk is,mit amikről te írsz :( nagyon elkeserítő.Ugyanúgy nem figyel,ugyanúgy a falnak beszélek,nem érti,hidegen hagyja,én pedig hosszú hónapokig voltam nagyon elkeseredve emiatt.Nekünk 10 hónapos a lányunk,és én elhatároztam,hogy elhagyom.Nem most,mert még nem tehetem meg,de amint megteremtem a körülményeket.Szerintem ahogy a te párod,úgy az enyém is annyira egoista,hogy azt gondolja nem lépnénk ezt meg.De én meg fogom.Nem szeretném,kapaszkodnék az utolsó fűszálba,minden egyes nap reménykedek,de semmi.Mi sem fogunk ma egy szál szegfűt sem kapni!
Így egyszerű dolgotok lenne.
Keressetek neki olyan munkát, elfoglaltságot, amiben
leg lehet.
Ki kell szedni a jelenlegi közösségből, és valami humánusabb, emberibb, empátiát igénylő elfoglaltság felé kell terelni.